14/03/2026
2026.03.14
Napi gondolat!
Milyen szép és Istentől áldás szép öreg kort megélni, milyen szép látni unokákat is felnőni, örülni egy ledolgozott élet után annak amit sikerült megteremteni, örülni a családnak.
Szép és sokak számára szomorú is talán.
Ebben a munkában sajnos oly sokszor találkozunk mi ápolók azzal a szomorú ténnyel hogy az öregek bizony úgymond el vannak felejtve!
Tisztelet a kivétel mint minden téren.
De sajnos bizony igaz hogy a mai rohanó anyagias világban ez is egy helyzet, kerestem rá a megfelelő szót de nem jutott eszembe.
Ezen évek alatt megmondom őszintén nem sok olyan idős embernek nyújtottam segítséget akiket a gyerekeik nem teherként látogattak, nincs nekünk még erre is időnk(mondták többen) itt van a 24-órás gondozó és probléma megoldva, nem vagy egyedül s majd jövünk, az unokákat oly nagyon várják mindig, de hát azoknak meg pláne nincs idejük mert egyetem, mert barátok, mert mennyi sok program hogy jutna időm még a nagyszülőket is látogatni, meg hát mit is kezdjek velük, süket, ismétel dolgokat s még sorolhatnám és a szeretet nagymama, nagypapa ezt annyira meg is érti attól függetlenül hogy mindig rájuk gondol és várja őket.
És ugyancsak itt tapasztaljuk hogy az emberi élet mennyire meghosszabodik, 90+éves öregek, egyre többen 100 és a fölött.
És hát az élet rendje születünk és meghalunk. De mikor az élet már egyre jobban kitolódik és a test az nem tud megállni az időben,az öregszik a biológiai óra az bizony ketyeg, betegség, időskori gyengeség, demencia, agyvérzés után is még tolószékben de tovább él s valljuk be már nem is igazán élet ez, már inkább csak szenvedés de az ember addig kell maradjon amíg nem szólítja az ÚR
És itt jutott eszembe a ma reggeli gondolat, vajon ez még áldás - e?
Mikor úgy ápolok öreget aki Demens, aki már azt se tudja hol van, mikor szegény elfelejti hogy ő ki is valójában s hallgatom hogy ki is volt ő életében s kivé változtatta ez a betegség amiből sajnos nincs vissza út, olyankor annyira el tud gondolkodtatni hogy ISTENEM ez is élet?
És hát az a része hogy mi mindent meg is teszünk annak érdekében hogy ők mennél tovább velünk legyenek, mert hát ez ugye magától érthetődő, de újra ott a kérdésem, élet ez már 🤔?
95-95-98-100 évesen?(matuzsálemi kor)
Szomorú tény, az öreg kor áldás is lehet és egy idő után teher is sajnos!
De mint mindig is mondom ezt nem mi határozzuk meg, mikor tesszük le a lantot!😔
És elmondhatom hogy az öregek bármilyen betegek legyenek foggal körömmel élni akarnak!
Ennyi év alatt csupán egy betegem volt aki mindig mondta hogy ő várja a halált, egyszer jövünk és egyszer menni is kell és ő úgy érzi hogy élt eleget és szép élete volt úgyhogy bármikor szólítja az ÚR ő készen áll!
