25/08/2026
Ma bevallom, nagyon nehéz napunk volt. Mindig őszinte vagyok veletek, mert pontosan erről szól ez az oldal. Nem szeretném csak a szép pillanatokat, a nevetést, a nyaralásokat és a tökéletesnek tűnő napokat megmutatni. Az életünk ennél sokkal összetettebb, és az autizmus mellett vannak olyan napok is, amikor egyszerűen minden túl sok.
Ma reggel óta Matteo brutálisan kiakadt szinte mindenen. Az autizmus és a PDA (patológiás követeléskerülés) gyakorlatilag a tetőfokára hágott. Bármit mondtam, bármit próbáltam, minden újabb konfliktushoz vezetett. Egy idő után már az volt az érzésem, hogy semmi sem jó, semmi sem működik, és egyikünk sem találja a kiutat ebből az egészből.És szeretném kimondani azt is, amit talán sok szülő nehezen mond ki: Én is ember vagyok. Én is elfáradok. Nekem is van egy pont, amikor elfogy a türelmem, amikor már nem tudok még egy újabb kiborulást nyugodtan kezelni, amikor egyszerűen csak szeretnék pár perc csendet. Délutánra teljesen kimerültem. Annyira, hogy már én sem tudtam úgy reagálni, ahogy szerettem volna. Végül fel kellett vinnem Matteót a hotelszobába, és igen… rákiabáltam. 😔 Nem azért írom ezt, hogy mentegetőzzek. Nem vagyok rá büszke. Tudom, hogy ő nem azért viselkedik így, mert „rossz”, és nem azért csinálja, hogy engem felidegesítsen. Tudom, hogy neki ilyenkor valami nagyon nehéz, és hogy az autizmus, a túlterhelődés és a PDA teljesen el tudja borítani azt, ahogyan az adott helyzetet megéli. De közben én is ott vagyok. Egy anya vagyok, aki néha elfárad. Aki néha elrontja. Aki néha elveszíti a türelmét. És attól még ugyanúgy imádja a gyerekét, és ugyanúgy mindent megtenne érte. Aztán megtörtént valami, amire szerintem évek óta nem volt példa. Mindketten sírva aludtunk el a délután közepén. Ott feküdtünk egymás mellett, teljesen kikészülve, és egy időre úgy éreztem, hogy ma bizony a nagy kék azaz az autizmus nyert kiütèssel.
Mert vannak napok, amikor hiába próbálsz mindent jól csinálni. Hiába ismered a gyermekedet, hiába tudod, mit kellene tenned, hiába próbálsz előre gondolkodni, alkalmazkodni, elkerülni a kiváltó helyzeteket… néha egyszerűen eljön egy pont, amikor mindenki elfárad.
Aztán felébredtünk ès mintha kicserélték volna Matteót. Jókedvű lett, mosolyog, minden rendben van, mintha az egész délelőtt és délután meg sem történt volna. Én pedig csak nézem, és arra gondolok, hogy milyen elképesztő, mennyire tud egyik végletből a másikba kerülni. És közben ma valami másra is felfigyeltem. Nem csak nekünk volt nehéz napunk itt a hotelben. Több autista gyermeknek is kifejezetten rossz napja volt ma. Több helyen láttam olyan helyzeteket, amikből egyből tudtam, hogy ott is egy család küzd éppen valamivel.
Úgyhogy kezdek arra gondolni, hogy valami lehet a levegőben. 😂💙 Persze lehet, hogy egyszerűen csak egy olyan nap volt, amikor minden túl sok lett. A meleg, a zajok, az új környezet, a sok ember, a rengeteg inger, a nyaralás felborult rutinja… ki tudja.
Nem minden nap szép. Nem minden nap könnyű. És nem minden nap végződik tökéletesen. És szerintem erről is beszélni kell. Mert az autizmus nem csak a cuki videók, a különleges érdeklődések és az aranyos pillanatok. Van mögötte rengeteg olyan nap is, amikor a szülő a nap végére teljesen összeomlik, aztán bűntudattal fekszik le, mert úgy érzi, jobban kellett volna kezelnie. Ma én is ilyen anya voltam. Holnap pedig új nap lesz. ❤️És ma este már megint nevetünk.
A nagy kék pedig… ma nyert egy csatát.
De a háborút azért még nem adtuk fel. 😂💙
Ès bár nem szoktam inni ès a sört se szeretem, de most megiszok vagy három kortyot Mell sörèből!
Èljenek az Autimamik! Egèszsègetekre! ❤️🍺
