20/01/2026
A megbecsülés csendes. Nem követel extra teljesítményt. Mégis, rengetegen növünk fel úgy, hogy azt érezzük: bizonyítanunk kell a létjogosultságunkat, mert „csak lányok” vagyunk – és nem is vagyunk ennek tudatában.
Julcsi (természetesen nem így hívják), már a 3. diplomáját szerzi, és 120 %-kal pörög a munkahelyén. Az édesanyjának 4 diplomája van. Julcsival épp azon dolgozunk a Babahívogató Programban, hogy képes legyen határokat húzni a munkájában: ne kezdje reggel egy órával előbb, és ne vegye elő otthon este kilenckor a laptopot, csak mert frusztrálják a félbemaradt munkahelyi tennivalók. Azzal is foglalkozunk, hogy a gyermekével majd otthon töltendő idő ne elkerülhetetlen szenvedésként jelenjen meg benne. Ne úgy élje meg ezt az időszakot, mintha azzal, hogy nem termel a társadalom számára, hirtelen elveszítené az értékét.
Amikor végigbeszéljük a családtörténetet, előbukkan az, ami nagyon sok családban ott rejlik: az anyai nagypapa szemében csak a fia volt "a gyerek", és csak a fiú unokája volt az érték. Majd szép lassan kilyukadunk oda, hogy az anyukájához hasonlóan Julcsi is a mai napig azt próbálja tudattalanul bizonyítani a diplomák halmozásával és a munkahelyi extra teljesítményekkel, hogy a lány is érték.
Ez az örökös „férfias küzdelem” azonban zárva tarthatja a kapukat, amikor gyermekvállalásra kerül sor. A túlhajszoltságra a testünk is reagál: megemelt prolaktin szinttel, blokkolt folyamatokkal jelzi, hogy ebben a hajtásban nincs helye egy kisbabának.
Julcsi valójában nem létezik. Ő csak egy szimbolikus megjelenítője annak a sok nőnek, akikkel hasonló történeteket ásunk elő a családfából.
Ha úgy érzed, sok a hasonlóság közted és Julcsi között, tudd, hogy nem kell a legjobb tanulónak vagy legpótolhatatlanabb munkaerőnek lenned ahhoz, hogy szeressenek. Nőként az értéked nem a teljesítményedben rejlik. A gyermekvállalásnál a befogadás része az is, hogy már nem küzdésből éled meg a női értéked.
Ha szeretnél többet olvasni, itt találsz hasonló gondolatokat (folyamatosan töltöm fel a korábban megjelent cikkeimet): szeghykrisztina.hu