29/07/2026
Ahogy írtam az előző bejegyzésben, lesznek nehezebb napok...
Ilyenkor magamban megkérdőjelezek mindent is.🫣
Elgondolkodom azon, hogy talán abba kellene hagynom, mert lehet nem nekem való...
De valami bennem, legbelül, sosem hagyja, hogy abbahagyjam.
Még akkor sem ha belül nehéz, ha fáj, ha tele vagyok kétellyel.
Nehéz volt elfogadnom, nekem, az őszinte kislánynak, hogy nem hisznek nekem.
Engem még a régi mércével neveltek, ezért is fájt maga a feltételezés, hogy "nem mondok igazat" de megtanultam ezt kezelni.
Ma már könnyebben átsiklom rajta, és elkönyvelem annak, hogy őt biztos más értékrendek alapján nevelték.
Nem kell, hogy mindenki higgyen bennem, elég ha én hiszek magamban.🫶
Mindenből tanulok valamit, ha elesek felállok és koronát igazítva erősebben haladok tobább!
Nem a tökéletességre törekszem, hanem az önazonosságra.
Megyek és járom az utam, ha kell, akár széllel szembe, de megyek, akár mennyire is lassú is néha a folyamat.
☝️A haladás az haladás, ígyis-úgyis, még ha tyúklépésenként is.
Szóval igen, ez vagyok èn.
Néha elfáradok, néha sírok, de nem állok meg!
Olyankor leülök, megiszok egy kv-t, simogatom a kutyámat, ő valahogy mindig érzi ha szükségem van a pozitív rezgéseire a szeretetére.🥰
Azt mondom neked, amit otthon az ágyam felett a tábla is mutat:
✨️Soha ne add fel az álmaidat!✨️
Én erre bíztatlak téged is!
Ne mondj le magadról és az álmaidról!💞
