22/08/2026
MEZÍTLÁB.
Van valami elemi abban, amikor nincs semmi a talpad és a föld között.
Amikor nem csak mész rajta, hanem érzed.
A homok hőmérsékletét.
A talaj apró egyenetlenségeit.
A víz érintését.
A súlyod áthelyeződését egyik lábról a másikra.
A talpunk elképesztően gazdag érzékelő felület. Folyamatosan információt küld az idegrendszernek arról, min állunk, hogyan terhelünk, merre mozdulunk. És a test válaszol: finoman igazít a bokán, a térden, a csípőn, a gerincen.
De nekem a mezítláb járás ennél valahogy több.
Egyfajta visszakapcsolódás.
A talajhoz.
A testhez.
Ahhoz, ami éppen most van.
Néha elég levenni a cipőt.
Lassabban lépni.
Érezni, ahogy a talaj megtart.
És közben talán valami más is történik.
Nemcsak a lábunk alatt kezdjük újra érezni a földet, hanem magunkban is egy kicsit jobban megérkezünk.
