Serpaséta - Belső utak műhelye

02/08/2026

Szeretettel várlak Benneteket

30/07/2026

Gyere és tegyél egy próbát.

Amennyiben úgy érzed, hogy szükséged van arra, hogy meghallgassanak, de nem mennél el egy pszichológushoz, vagy egy terapeutához, mert feszélyezve éreznéd magad egy székben, szemtől szemben, gyere.
Választhatod az online, vagy a személyes találkozót is, ez rajtad áll.
Itt kötöttségek nélkül, és akár egy telefonvonalon keresztül is elmondhatod, mi az, amivel most neked dolgod van.
Én meghallgatlak, ott állok melletted, és nem ítélkezem.
Te hozod a történetedet, az elakadásodat, és én kísérlek.

27/07/2026

Kedves férfitársaim, merjünk segítséget kérni.
Sok férfi úgy nőtt fel, hogy azt tanulta: a problémáit egyedül kell megoldania. Mintha a segítségkérés a gyengeség jele lenne. Pedig szerintem épp az ellenkezője igaz.
Nem attól leszünk erősek, hogy minden terhet egyedül cipelünk, hanem attól, hogy eljutunk oda, ahová szeretnénk. Ha ehhez szükségünk van valakire, akkor merjük kimondani:
– Segítenél egy kicsit?
Lehet, hogy csak egy ajtókilincset kell kicserélni. Megvan a szerszám, ott az új kilincs, csak éppen jól jönne még egy kéz. Ilyenkor miért ne szólnánk a párunknak vagy a gyerekünknek?
A gyereknek ez nem egy egyszerű szerelés lesz. Hanem egy közös emlék. Egy pillanat, amikor ott állhat az apja mellett, és úgy érezheti, hogy fontos volt a segítsége.
Sokszor azt tapasztalom, hogy a párunknak jó érzés, ha számítunk rá.
Közben beszélgetünk pár mondatot. Együtt vagyunk néhány percig. Ezek az apró pillanatok sokszor többet adnak egy kapcsolatnak, mint hinnénk.
És ugyanez fordítva is igaz. Amikor látjuk, hogy a másik csinál valamit, nyugodtan megkérdezhetjük:
– Segíthetek valamiben?
Lehet, hogy most nemet mond. De lehet, hogy legközelebb már igent.
Nem kell mindent egyedül csinálnunk. Nem kell mindig erősnek látszanunk.
Néha egy egyszerű segítségkérés sokkal többet épít, mint egy hősies egyedül küzdés.
Ha megszólított ez a gondolat, kíváncsi vagyok: mikor volt az utolsó alkalom, amikor segítséget kértél? Vagy amikor valaki tőled kért segítséget?

24/07/2026

20/07/2026

Szívből szeretem az elvonulásaimat. Az a három nap, amit együtt töltünk igazi mély, belső munka, közösséggel, szeretettel, sírással, nevetésel, és együttérzéssel. A kapcsolódás ilyen rövid idő alatt is létrejön. És az, ahogy együtt vagyunk egy-egy megélésben, az mindent elmond... közelebb hoz, és lebontja a falakat .

De épp a falakról írok, amikor a tábor témája a HATÁRAINK lesznek.Hol vannak a határok? Hol vannak az egészséges keretek? Hol kell nemet mondanunk? Ezt fogjuk boncolgatni a 3 nap során.

Én sokáig azt hittem, hogy a határok falak, hogy elválasztanak másoktól. Azt hittem, hogy távolságot teremtenek. Azt, hogy ha nemet mondok, csalódást okozok.

Ma már tudom, hogy a valódi határok nem elválasztanak – hanem megvédenek. Megmutatják, hol végződöm én, és hol kezdődik a másik ember. Minden kényszeres igen, amit mások kedvéért mondunk ki, gyakran egy NEM önmagunk felé.

Hányszor mondtál már igent, amikor legbelül pihenésre vágytál?
Hányszor vállaltál még egy feladatot, csak hogy ne okozz csalódást?
Hányszor hallgattál, amikor legszívesebben megszólaltál volna?
A határaink nem egyik napról a másikra tűnnek el. Legtöbbször gyermekkorunkban tanuljuk meg, hogy a szeretetért alkalmazkodni kell. Hogy a békéért jobb csendben maradni. Hogy mások szükségletei fontosabbak a sajátjainknál.

De eljön az a pillanat, amikor feltehetjük magunknak a kérdést: Hol vagyok én ebben az egészben?

Az idei őszi elvonulásunkon ezt a belső utat járjuk végig.

Ha szeretnéd felfedezni, hol veszítetted el a saját határaidat, és hogyan találhatsz vissza hozzájuk, szeretettel várlak ezen a közös úton.
10 embert várok, kiscsoportos, biztosnágos közeget teremtünk.

Szeretettel várak: Roni

Minden megtalálható a linken, és minden kérdésre válaszolok, ha írsz erre a levélre.
https://ronikulcsa.hu/roni-workshopok/oszi-elvonulas-2/

17/07/2026

Ismerek valakit, akinek nagyon nehezére esik nemet mondani. Ha megkéred valamire, segít. Ha túlórázni kell, marad. Ha valakinek szüksége van rá, félreteszi a saját dolgát. Sokan azt mondják rá, hogy jó ember. Megbízható. Lehet rá számítani. Csak azt nem kérdezi meg tőle senki, hogy ő vajon számíthat-e saját magára.

Néha a határaink nem akkor tűnnek el, amikor valaki átlépi őket. Hanem sokkal korábban. Amikor megszokjuk, hogy nekünk még bele kell férnie. Még egy kérésnek. Még egy feladatnak. Még egy kompromisszumnak. Olyan természetessé válik másoknak helyet adni, hogy észre sem vesszük, mikor szorultunk ki mi magunk a saját életünkből.

A határhúzásról sokszor úgy beszélünk, mintha az valami hangos és határozott dolog lenne. Pedig nem mindig az. Van, hogy csak annyit jelent, hogy ma nem veszed fel a telefont azonnal. Van, hogy azt, hogy nem mondasz igent valamire pusztán azért, mert nehéz lenne nemet mondani. És van, hogy a legnehezebb határt nem másokkal, hanem önmagaddal kell meghúznod.

Mert előfordulhat, hogy nem mások várják el tőled, hogy mindig erős légy. Hanem te magadtól várod el ezt. Nem mások kérik, hogy mindenkit megelőzve törődj velük. Hanem te tanultad meg valamikor régen, hogy akkor vagy szerethető, ha szükség van rád.

Talán ezért is olyan nehéz a határhúzás. Mert sokszor nem egy mondatot kell kimondani valaki másnak, hanem fel kell ismerni valamit önmagunkban. Azt, hogy meddig vagyok még jelen mások életében úgy, hogy közben már nem vagyok jelen a sajátomban.

Lehet, hogy a legnehezebb határ az, amit önmagunkért húzunk meg. Nem azért, hogy távolabb kerüljünk másoktól, hanem azért, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk magunkhoz.

Ha szeretnél egy darabon együtt menni ezen az úton, örömmel várlak egy sétára. Ha pedig most csak magaddal maradsz ezzel a kérdéssel, annak is van helye.

16/07/2026

Megszületett a Belső séták első része.

A Serpa séták során újra és újra megtapasztalom, hogy néha nem válaszokra van szükségünk, hanem egy térre, ahol találkozhatunk önmagunkkal. Ebből a gondolatból született meg a Belső séták sorozat.

A Belső séták #1 – A tiszta tóhoz egy közel 17 perces vezetett belső séta. Nem tanítani szeretne, nem megmondani, mit kell érezned vagy gondolnod. Csupán elkísér egy úton.

Minden belső séta egy tér, ahol találkozhatsz önmagaddal.

Ha úgy érzed, most rád fér egy kis megállás, szeretettel hívlak erre a sétára.

A hanganyag a YouTube-csatornámon már elérhető.
https://youtu.be/knuPFvOeu4o

14/07/2026

Minden séta egy tér, ahol találkozhatsz önmagaddal

Sokan úgy érkeznek egy sétára, hogy egyetlen dolgot szeretnének: végre megtalálni a megoldást. Napok, hetek vagy akár évek óta ugyanaz a kérdés jár a fejükben. Ugyanazokat a köröket futják, ugyanazokat a válaszokat keresik, és minél jobban akarják megoldani, annál távolibbnak tűnik minden.

Talán azért, mert a megoldás nem mindig ott van, ahol keressük.

A séta nem attól különleges, hogy közben történik valami rendkívüli. Attól válik azzá, hogy létrejön egy tér. Egy olyan tér, ahol nem kell megfelelni, nem kell sietni, és nem kell azonnal választ találni. Csak menni egyik lépésről a másikra.

Ahogy haladunk előre, lassan lehullanak azok a rétegek, amelyek eddig elfedték azt, ami valójában bennünk zajlik. Sokszor nem is az a kérdés válik fontossá, amivel megérkeztünk, hanem az, hogy közben mit értünk meg saját magunkból.

Meglátjuk, hogyan működünk egy kapcsolatban. Hogyan reagálunk egy konfliktusra. Mitől félünk. Mi az, amit újra és újra ismétlünk anélkül, hogy észrevennénk. És néha ez a felismerés sokkal többet jelent, mint egy gyors válasz.

A séta során megtett lépések nemcsak a lábunkat viszik előre. Belül is történik valami. Olykor csak annyi, hogy a séta végére könnyebb lesz a mellkasunk. Máskor kirajzolódik egy következő lépés. Van, hogy semmi látványos nem történik aznap, mégis néhány nappal később egyszer csak összeáll a kép.

Mert vannak felismerések, amelyeknek idő kell.

A legfontosabb azonban talán mégsem a megoldás. Hanem az a pillanat, amikor találkozol önmagaddal. Amikor először nem kifelé keresed a választ, hanem elkezded meglátni azt az embert, aki eddig minden helyzetben ott volt, csak ritkán figyeltél rá igazán.

Hiszem, hogy innen indul el az igazi változás.

Ha úgy érzed, itt az ideje egy kicsit lelassítani, ránézni arra, ami most benned van, és teret adni annak, ami eddig háttérbe szorult, akkor hívlak egy sétára.

Ha tenni szeretnél magadért, a családodért és azokért, akik fontosak neked, írj nekem üzenetet, és induljunk el együtt ezen az úton.

https://serpaseta.hu/idopontkeres/

13/07/2026

Az Instagramon is követhetsz, ha szeretnél többet látni.