Petloss.hu - Társállatgyász

30/08/2026

Sokan érzik, hogy nem szeretnének egyedül maradni a gyászukkal, mégsem tudják, mi lenne a következő lépés.

Szeptember 14-én, idén utoljára, veszi kezdetét a négy hónapon átívelő, 8 alkalmas „Együtt a társállatgyászban” gyászsegítő csoport.

A tapasztalatom az, hogy a csoport iránti érdeklődést sokszor bizonytalanság is kíséri. Egy gyászsegítő csoporthoz csatlakozni nem magától értetődő döntés, különösen akkor, ha valaki még soha nem vett részt hasonló folyamatban.

„Nekem való-e?”
„Jó időben vagyok-e ehhez?”
„Milyen egyáltalán egy gyászsegítő csoport?”

Ezért díjmentes, online tájékoztató alkalmat tartok azok számára, akik társállatuk elvesztését gyászolják, és gondolkodnak a Petloss.hu „Együtt a társállatgyászban” gyászsegítő csoportjához való csatlakozáson.

Ez az egy óra lehetőséget ad arra, hogy megismerd, hogyan épül fel a csoportos folyamat, milyen keretek között dolgozunk, mire számíthatsz az alkalmak során, és mit adhat a gyászban a sorstársközösség. Találkozhatsz velem, felteheted a kérdéseidet, és azokkal is kapcsolódhatsz, akik hozzád hasonlóan még a döntés előtt állnak.

👉 Jelentkezés: https://forms.gle/aMqTtZpNGY9vPP8X9

📅 Dátum: 2026. szeptember 8.
⏰ Időpont: 18:30–19:30
💻 Helyszín: online
💜 Részvétel: díjmentes

A gyászsegítő csoportról bővebben:
https://petloss.hu/esemenyek/

A gyászsegítő csoportokról és a csoportos gyászmunka sajátosságairól korábban itt írtam részletesebben:

Mi történik valójában egy gyászcsoportban?

https://petloss.hu/blog/kisallatveszteseg/mi-tortenik-valojaban-egy-gyaszcsoportban/

Várlak benneteket szeretettel!

30/08/2026

A közösségi médiában megjelenő írások rövid életűek. Néhány napig találkozunk velük, aztán lassan hátrébb kerülnek, miközben folyamatosan érkeznek a közösségünkbe olyanok, akiknek egy korábban leírt gondolat éppen most válhat fontossá.
Ezért időről időre szeretnék visszahozni közülük néhányat.

Ma arra a gondolatra esett a választásom, amely a Nők Lapjának adott interjújában is helyet kapott. Maga az interjú készítése is olyan élmény maradt számomra, amelyre különös szeretettel gondolok vissza.

Újra meg újra találkozom azzal, milyen fontos lehet kimondani, hogy annak, amit egy szeretett társállat elvesztése után átélünk, nem kell igazodnia ahhoz, ahogyan mások egy ilyen veszteség súlyát megítélik.

Ha pedig ezek a sorok ma jutnak el valakihez először, vigye magával őket. Annak megerősítéseként, hogy annak a bánatnak, amelyet egy szeretett társállat elvesztése után érez, helye és érvénye van.

🗞️https://www.noklapja.hu/egeszseg/2026/03/16/gyaszfeldolgozas-haziallat-onody-viktoria

30/08/2026

Az elmúlt időszakban egyre többet gondolkodom azon, milyen szerepe legyen a közösségi médiának a PetlossHU életében. Évek óta írok ezen az oldalon. Rengeteg időt, figyelmet és munkát tettem abba, hogy újra és újra olyan tartalmakkal érkezzem, amelyek kapaszkodót, tudást vagy egyszerűen néhány mondatnyi megértést adhatnak azoknak, akik szeretett társállatuk elvesztését gyászolják.
Hónapok óta tudatosan csökkentettem a közösségi médiában töltött időmet, és azt vettem észre, hogy fellélegeztem. Egyre erősebben éreztem azt a nyomást, amely ma a közösségi médiában jelen lévő szakemberekre és szolgáltatókra nehezedik; folyamatosan jelen kell lenni, írni, posztolni, új tartalmat készíteni, miközben végül egy algoritmus dönti el, hogy abból, amit létrehozunk, mi jut el azokhoz, akik egyébként azért követték az oldalunkat, mert szeretnének találkozni ezekkel a tartalmakkal.
Egy ideje azt is figyelem, hogyan találnak el hozzám azok, akik támogatást keresnek a gyászban. És egyre világosabban látom, hogy a gyászolók jelentős része nem a közösségi médián keresztül érkezik.

Mindez most azért is foglalkoztat különösen, mert készül a Petloss.hu új weboldala. Ahogy formálódik, egyre inkább azt érzem, hogy szeretném, ha a Petloss.hu - Társállatgyász valódi otthona maga a weboldal lenne, ahol az írások nem néhány óráig vagy napig élnek egy hírfolyamban, hanem később is megtalálhatók. Ahol egy évekkel korábban született gondolat ugyanúgy elérheti azt, akinek szüksége van rá, és ahol nem egy algoritmus dönti el, hogy találkozhattok-e azzal, amit nektek írtam.

Nem tudom még, hogy mindez azt jelenti-e majd, hogy egyszer teljesen elköszönök ettől a Facebook oldaltól, de azt már tudom, hogy nem szeretném tovább úgy szervezni a munkámat, hogy a közösségi média folyamatos jelenlétet követelő ritmusa határozza meg.
Az új weboldalt már ennek mentén építjük. Nagyon várom, hogy megmutathassam nektek, mivé formálódik, és remélem, hogy ti is olyan helynek érzitek majd, ahová jó megérkezni és ahová érdemes visszatérni.

26/08/2026

Ma van a

Sokféleképpen lehet ezen a napon a kutyákról beszélni. Ma azokra szeretném irányítani a figyelmet, akik már nincsenek közöttünk. Azokra a kutyákra, akik valamikor hozzátartoztak egy ember mindennapjaihoz, és akiknek a hiánya ma is része annak az életnek, amely nélkülük folytatódott.

Szeretném, ha ma itt, a Petloss.hu - Társállatgyász oldalán ők is helyet kapnának.

Ha van olyan fényképed a kutyádról, amelyet szívesen megmutatnál, oszd meg velünk. Lehet egy kép, amelyre ma jó ránézned, és amelyen keresztül mások is találkozhatnak vele egy pillanatra.

Azt is tudom, hogy a veszteség után nem mindenkinek jelentenek kapaszkodót a fotók. Van, aki hosszú ideig nem tudja megnyitni a galériát, elővenni a régi képeket, végignézni azt az életet, amely néhány hónappal vagy évvel korábban még egészen más volt.

Ha te most itt tartasz, ne keress fényképet. Írd le a nevét. Mesélj róla valamit: egy mozdulatát, egy szokását, egy közös történetet. Azt, ami ma eszedbe jutott róla, amit mondanál neki, ha most ott lenne melletted, vagy bármit, amit ma szeretnél kimondani róla.

Sokat írok itt a társállatgyászról, a hiányról, a szeretetről, életről és halálról. A sorok mögött ott vannak azok a kutyák is, akiket én nem ismerek. Ma szívesen hallanék róluk.

25/08/2026

Nehéz végignézni annak a fájdalmát, akit szeretünk. Talán ezért is kezdünk olyan könnyen tanácsokat adni, megoldásokat keresni, biztatni, terelni a figyelmét, vagy arról beszélni, hogy idővel majd könnyebb lesz. A tehetetlenség érzése nehéz annak is, aki ott áll a gyászoló mellett. Szeretnénk tenni valamit, szeretnénk, ha jobban lenne, és közben könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy nem minden fájdalom olyan, amit meg lehet vagy meg kell oldani.

Az egyik legnehezebb dolog, amit egy gyászoló mellett megtanulhatunk, hogy elviseljük a saját tehetetlenségünket is. Hogy ne érezzük kötelességünknek kitölteni a csendet, megváltoztatni az érzéseit vagy gyorsabban eljuttatni valahová, ahol szerintünk már könnyebb lenne neki. A vigasztalás nem mindig arról szól, hogy enyhítenünk kell a másik fájdalmát. Néha azt jelenti, hogy nem próbáljuk elvenni tőle azt, ami fáj, hanem egy ideig ott maradunk mellette benne.

20/08/2026

🕐 Időpontfoglalás 🕐

Kedves Közösség!

A napokban frissítettem az egyéni társállatgyász kísérésre foglalható időpontokat, és azt látom, hogy rövid idő alatt több időpont is betelt.

Ezért holnapra is felszabadítottam néhány új lehetőséget, és már a jövő hétre elérhető időpontok is frissültek az időpontfoglaló rendszerben.

https://petloss.hu/idopontfogalas/

Ha szeretnél egyéni kísérésre érkezni, de nem találsz számodra megfelelő időpontot, kérlek, keress meg e-mailben.

[email protected]

Várlak benneteket szeretettel és együttérzéssel.

17/08/2026

Hétindító - Útravaló gondolatok a hétre

Nehéz a megbocsátás. A társállatgyászban talán különösen nehéz. A bűntudat sokszor újra és újra visszavisz bennünket egy-egy pillanathoz, döntéshez. Miért nem vettem észre hamarabb? Miért nem vittem el előbb orvoshoz? Miért egyeztem bele abba a kezelésbe? Miért nem kértem másik véleményt? Miért vártam még? Miért nem vártam tovább? Miért akkor döntöttem az eutanázia mellett?

A társállatgyász során megjelenő bűntudatot gyakran erősíti egy kognitív torzítás, az úgynevezett utólagos bölcsesség (hindsight bias).
Ma már tudjuk, mi történt. Tudjuk, hová vezetett egy betegség. Tudjuk, hogyan alakult egy kezelés. Tudjuk, hogy egy tünet, amely akkor talán jelentéktelennek tűnt, később mit jelentett. Ma már azt is tudjuk, mi lett egy-egy döntésünk következménye. Amikor azonban döntenünk kellett, ezt még nem láthattuk előre.

Ezzel a mai tudással nézünk vissza arra az emberre, akik akkor voltunk. És számon kérjük rajta, miért nem tudta azt, amit mi már csak később tudhattunk meg. Pedig ő még nem ismerte a történet végét. Talán ezen a héten érdemes egy kicsit másként visszanézned arra, amit ma már annyiszor végig gondoltál.

Nem azt kérdezni magadtól, hogy „A mai tudásommal mit tettem volna másképp?”, hanem azt:

"Abban a pillanatban, azzal, amit akkor tudtam, mit próbáltam tenni érte?”

16/08/2026

💌 Ha még nem iratkoztál fel a Petloss.hu hírlevelére, most érdemes megtenned.

Ma este 22 órakor érkezik a következő levelem a postaládádba.

Látogass el a Petloss.hu weboldalára, várj néhány másodpercet, és a felugró ablakban máris fel tudsz iratkozni.

👉 Petloss.hu

14/08/2026

Két világ között

Mi történik velünk akkor, amikor egy diagnózis után egyszerre két világban találjuk magunkat? Még együtt vagyunk a szeretett társállatunkkal, éljük a közös életünket, miközben már megjelenik annak tudata és félelme is, hogy egyszer el kell búcsúznunk. Mintha két életet élnénk.
Erről a különös kettősségről, az előzetes gyászról, a remény változó jelentéséről és arról írtam az új blogbejegyzésemben, milyen lehet szeretni, gondoskodni és jelen lenni akkor, amikor már tudjuk, a közös idő véges.

Az írás végül ahhoz a kérdéshez vezet el, amely az utóbbi időben egyre többet foglalkoztat: hol van helye mindannak, amit az az ember él át, aki egy idős, súlyosan vagy gyógyíthatatlan beteg társállatot kísér?
Ennek szeretne teret adni a Petloss.hu - Community új, Kisállathospice | Előzetes gyászban közösségi tere, amelyről a blogban is mesélek.

👉 A blogbejegyzést itt olvashatod: https://petloss.hu/blog/ket-vilag-kozott/

Az ember áthidalja a saját félelmét, ha látja a másikét. Ez sokat segít az életben. – Polcz Alaine Minap egy állatklinikán várakoztam. Különös helyek ezek. Miközben a saját társállatom miatt érkeztem, óhatatlanul is megérintettek mások történetei. Akarva-akaratlanul eljutn...

13/08/2026

⏳ Kérlek, most ne lapozz tovább. Adj két percet ennek a bejegyzésnek!

Vannak időszakok, amikor a búcsú még nem történt meg, de a veszteség lehetősége már jelen van a mindennapokban. Ez az időszak különös érzelmi kettősséget hordozhat. Egyszerre van jelen a gondoskodás, a remény és a közösen megélt idő értéke, miközben egyre közelebb kerülhet annak felismerése is, hogy az együtt töltött idő véges.

Azok számára, akik idős, súlyosan vagy gyógyíthatatlan beteg társállatukat palliatív vagy hospice úton kísérik, életre hívtam a Petloss.hu – Community közösségében a Kisállathospice | Előzetes gyászban közösségi teret.

💬 Ebben a közösségi térben lehetőség nyílik sorstársakkal kapcsolódni, és megosztani mindazt, amit ennek az útnak a mindennapjai érzelmileg jelentenek. A félelmet, a bizonytalanságot, a kimerültséget és a nehéz döntések súlyát éppúgy, mint a reményt, a megkönnyebbülést, egy nyugodtabb nap örömét vagy azokat az apró pillanatokat, amelyekből újra erőt lehet meríteni.

Tapasztalati szakértőként magam is ismerem ennek az útnak az érzelmi és gyakorlati terheit. Ismerem az előzetes gyász bizonytalanságát, és saját tapasztalatból azt is, milyen jelentős anyagi terhet jelenthet egy palliatív vagy hospice időszak. Az állatorvosi vizsgálatok és kontrollok, a diagnosztikai vizsgálatok, a gyógyszerek, a speciális táplálás, valamint az állapot és az életminőség támogatását szolgáló készítmények és egyéb kiegészítő ellátások költségei hosszabb időn keresztül is részei lehetnek ennek az útnak.

Éppen ezért szeretném, ha ebben az élethelyzetben az anyagiak minél kevésbé jelentenének akadályt abban, hogy valaki sorstársakhoz és egy szakmai jelenléttel kísért közösséghez kapcsolódhasson.

💳 A Kisállathospice | Előzetes gyászban közösségi térhez ezért 1990 Ft/hó tagsági díjjal lehet csatlakozni. A csatlakozáskor érvényes
1990 Ft-os havi tagsági díj hat hónapon keresztül változatlan marad.

A közösségen belül külön tér ad lehetőséget arra, hogy bemutassátok azt a társállatot is, akit palliatív vagy hospice úton kísértek. A mindennapi megéléseknek és az egymáshoz való kapcsolódásnak külön csevegőtér ad helyet. Időről időre pedig az előzetes gyászhoz, az életvégi kísérés érzelmi kérdéseihez és a veszteségre való felkészüléshez kapcsolódó webináriumok, beszélgetések és műhelyek is elérhetők lesznek a tagok számára.

⚠️ Fontosnak tartom ennek a közösségi térnek a kompetenciahatárait is. A Kisállathospice | Előzetes gyászban nem állatorvosi vagy hospice-szakmai tanácsadó felület, és nem helyettesíti az egyes betegségekkel, például daganatos betegséggel- élő társállatok gazdái számára létrehozott szakmai vagy közösségi csoportokat.

Itt elsősorban annak az embernek szeretnék teret adni, aki kísér.

Annak, aki nap mint nap gondoskodik, figyel, remél, döntéseket hoz, időnként elfárad, és közben együtt él annak tudatával is, hogy a közös idő véges.

Ha úgy érzed, jó lenne olyan emberekhez kapcsolódnod, akik maguk is ismerik ennek az időszaknak a reményeit, bizonytalanságait és érzelmi nehézségeit, a Kisállathospice | Előzetes gyászban közösségi térhez itt tudsz csatlakozni:

https://community.petloss.hu/checkout/hospice-and-anticipatory-grief

Várunk szeretettel és együttérzéssel!