30/06/2026
A köznyelvvel ellentétben nem felettes, nagy rangú és hatalmú lényekre gondolnék amelyek valamilyen úton módon befolyásolnák az emberek (és persze más élőlények) mindennapjait, és nem is egy elérendő célra, rangra vagy feladatra ami minden élőlény célja kellene, hogy legyen.
Természetesen nem zárom ki annak a tényét, hogy magasabb rendű entitások léteznének párhuzamos vagy más szerkezetű, esetlegesen fejlettebb dimenziókban, mint a miénk. Viszont nem teljesen az igazság van a köztudatban mindezekkel kapcsolatban, amelyeket most alá is támasztok.
A Magyar nyelv ezzel kapcsolatban nagy segítségünkre van, mert az őseink tudták ezeknek a szavaknak a mélyebb jelentését:
ISTEN
Ez a szó valójában három szóból lett összerakva: Te, Én, is.
Pontosabban: Te is és Én is.
Amikor két vagy több ember nem egymásnak ellen, hanem egymással és egymásért tevékenykedik, megtapasztalja a magasabb rendűséget. Bizalom, szeretet, becsület, biztonság, harmónia alakul ki és olyan érzés, mintha a mennyországban lennénk.
Ugyanezen logika mentén ha a másik szót vizsgáljuk, nagyon hasonló de mégis más jelentéssel bíró kifejezés jön létre:
SÁTÁN
Ez a szó három másikból tevődik össze:
Te, Én, se.
Vagyis: Sem Te, Sem pedig Én.
Ha valaki nem foglalkozik azzal, hogy mit okoz másoknak, csak a saját önérvényesítését helyezi előtérbe (ami valószínűleg traumából vagy negatív programozásból fakad) megteremti magának a poklot. Félelem, kétség, bizalmatlanság, gőg.
Ezek a jelzők Önmagunk tükörképei. Egyikhez vagy másikhoz imádkozva olyan energiákat bocsájtunk ki a térbe, amelyek lecsengései létrehozzák azt a kollektív tapasztalatot, amely során megéljük a szavakhoz rendelt jelenségeket.
Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, mindkettő jelen van, hiszen mi emberek duális entitások vagyunk, vagyis a jót is és a rosszat is tapasztalhatjuk. Az oroszlán nem rosszabb mint a gazella csak azért mert vadabb természetű. Ugyanígy a fa sem jobb a villámnál mert harmonikus a másik pedig romboló.
De akkor mi az igazság?
Egyszerű. Az, amit annak gondolsz.
Nincs egy végső elérendő cél, egy hierarchikus rendszer tetőfoka.
Mondok egy egyszerű példát, hogy megértsd:
Ha az ember Istenhez hasonlatos, akkor miért van az, hogy ha valaki elér egy célt (például megszerzi a diplomát) akkor attól még nem áll meg az élet, halad tovább, viszont Isten az, akinek már nincs dolga, mert már elérte a legmagasabb “rendfokozatot”.
Nekem ez a felfogás inkább hajaz egy uralkodóra, mintsem egy emelkedett, fejlett entitásra.
Sokkal helytállóbb az a kifejezés, hogy: Forrás.
Az élet kimeríthetetlen, kiapadhatatlan, végtelen lehetőségei, történései, kimenetelei.
Senki sem tért még vissza úgy a halál után, hogy:
“Srácok, tényleg ez volt a cél, jól csináltuk!”
Többségben inkább azok a beszámolók érkeznek, hogy hatalmas szeretet és megkönnyebbülés öntötte el őket, vagy pedig egyszerűen fényt láttak.
Senki se találkozott Sátánnal vagy Istennel aki megveregette volna a vállát azzal, hogy:
Jól van, ügyes voltál.
Az ember kreálta őket, nem pedig fordítva.
Természetesen ezzel nem az a célom, hogy bárkinek a hitrendszerébe bele gázoljak. Mindenki abban hisz, amiben akar, és ez így van rendben, ettől vagyunk sokszínűek.
És egy kis érdekesség: az angol szóban a "gonoszt" Evil-nek nevezik, amely a Live (élni) szó fordítottja. Mintha azt jelentené, hogy az élettel ellentétesen cselekedne valaki.
Az "Isten" szó ennél viccesebb, hiszen a God (Isten) visszafele Dog (kutya).
Bár ha úgy nézem, hogy a kutyák mennyire hűségesek, odaadóak és hogy feltétel nélkül tudnak szeretni, nem is lepődöm meg.
Köszönöm, hogy elolvastad!
