23/09/2025
Szánkhja-szútra No 7.
I. könyv, 23-24. szútra - A szerző tovább elemzi a kérdést, hogy keletkezhet-e a purusa szenvedésteli kötöttsége az avidyából (tudatlanságból)?
[Ha azt feltételezzük, hogy az avidyá] ellentétes, kettős formával bír
[vagyis valós és valótlan egyszerre], - 23.
az nem [lehetséges], mert egy ilyen dolog sosem volt megfigyelt. -24.
A szerző előrelátó filozófus módjára minden lehetséges ellenvetést igyekszik megcáfolni. Korábban válaszolt a non-dualisták feltételezésére, hogy az avidyá nem valós, majd arra is, hogy mégiscsak valós. Most továbbmegy, és azt a (képzelt) ellenvetést cáfolja, hogy az avidyá valós és valótlan egyszerre.
A szánkhja tanítása szerint az avidyá a kezdet nélküli időktől jelen van, így valós dolognak tekinthető. Ami azonban valós, tehát létező, az el nem pusztítható. Márpedig az avidyáról azt mondják, hogy megszüntethető, különben semmi értelme nem lenne a spirituális útnak. Ez alapján az avidyá nem-valósnak tűnik.
A tantrikus elgondolás szerint a teremtés legelső pillanatában megjelenik a Teremtő valódi természetének elrejtése a teremtettek elől, létrejön a máyá, és vele a tudatlanság, az Avidyá. Ám egy valótlanság hiába nyilvánul meg a teremtés legelején, vagyis a "kezdet nélküli időkben", mégsem létező, hanem csak illúzió, a valóság félreértése.
Nem voltunk jelen a teremtés kezdő pillanatában, de az Avidyá létrejötte és megszűnése a hatásából kikövetkeztethető.
Folytatása következik....
