09/07/2026
Wim Wenders Tökéletes napok című filmje számomra lenyűgözően szép. Talán az egyik legszebb film, amit valaha láttam. 🎥
A történet látszólag nagyon egyszerű: Hirayama Tokió nyilvános wc-it takarítja. Hajnalban kel, gondosan összehajtogatja az ágyneműjét, meglocsolja a növényeit, kiválaszt egy kazettát az aznapi útra, dolgozik, este olvas, másnap pedig kezdődik elölről. Kevés történik, legalábbis abban az értelemben, ahogy általában történésnek nevezünk. És közben mégis annyi minden történik!
Elsőre azt is lehetne mondani, hogy ez egy nagyon csendes film. Vagy lassú. De nekem nem is ez a lényeges. Inkább az, hogy miközben néztem, egyre inkább azt éreztem: itt nem kell sietni semmivel. Nem kell rögtön érteni, megfejteni, megmagyarázni. Elég nézni, és hagyni, hogy valami megérkezzen. Milyen felszabadító érzés ez!
Az esszében azt próbáltam körbejárni, mi történik, ha ezt a filmet fókuszos szemüvegen keresztül nézzük. Mi történik, ha nem elsősorban a történetet figyeljük, hanem azt, ahogy a film testben, ritmusban, csendben, ismétlődésekben és apró mozdulatokban hat ránk?
Fókuszos nyelven talán azt mondanám: a filmben nagyon finoman van jelen a felt sense, az implicit jelentés, és az a belső továbbmozdulás, amit Gendlin carrying forwardnak nevez. De nem kell tudni fókuszolni ahhoz, hogy ez a réteg megérintsen. Elég talán az az egyszerű tapasztalat, hogy van, amikor valami előbb hat ránk, mint ahogy szavaink lennének rá.
Mert a Tökéletes napok szerintem nem egyszerűen egy film a lassúságról vagy a mindennapi rutin szépségéről. Inkább arról, hogyan tud az élet jelentése testben, ritmusban, figyelemben és apró gesztusokban formát találni.
Azoknak is érdekes lehet, akik már ismerik a fókuszolást. Talán adhat egy új szempontot ahhoz, hogyan lehet egy filmet, vagy tágabban egy művészeti alkotást fókuszos szemmel nézni: nem megfejteni, hanem észrevenni, mi történik bennünk, miközben találkozunk vele.
Az esszé itt olvasható a The International Focusing Institute oldalán:
https://focusing.org/news-feed/when-world-simply-embodied-life-wim-wenderss-perfect-days
És közben az is eszembe jutott, hogy talán jó lenne egyszer erről filmklub formában is beszélgetni. Nem előadásként, inkább úgy, ahogy ehhez a filmhez illik: lassan, figyelmesen, abból kiindulva, kiben mi mozdul meg. 💬
Hmmm? Lenne kedved hozzá?