28/08/2026
Olyan korban élünk, amelyben szinte bármit képesek vagyunk teljesítmény alapon mérni. A munkánkat. A kapcsolatainkat. A hobbijainkat. A táplálkozásunkat. Az alvásunk minőségét. És egyre inkább a lelkünket is.
Néha azt érzem, az önismeret nyelvébe is beszivárgott az optimalizálás fogalma: legyünk még tudatosabbak, szabályozottabbak, reziliensebbek, határozottabbak, gyógyultabbak. Lehetőleg minél gyorsabban és minél hatékonyabban.
Érdekes, milyen könnyedén válik újabb könyörtelen mérce abból, amit eredetileg önmagunk lekövetésére és jobb megértésére kezdtünk használni. És milyen nehéz közben megtalálni azt az állapotot, ahol azt érezhetjük, elég jók vagyunk így, ahogy vagyunk.
Talán az önismeret egyik kevésbé látványos része annak megtanulása is, hogy nem minden belső folyamatot kell azonnal megjavítani, tökéletesíteni. Nem tudunk azonnal változni. Nem tudunk azonnal jól lenni. Van, amit egy ideig elhordozunk, figyelünk rá, dolgozunk vele és hagyjuk alakulni.
Tartsuk tiszteletben a saját változásunk tempóját és maradjon hely annak is, hogy egyszerűen emberek legyünk. Bizonytalanok. Kétségekkel küzdők. Hibákat halmozók. Érzékenyek. Sebezhetők. Máskor felszabadultak. Könnyedek. És boldogok. ✨💛
