ÖMH - Turi István pszichológus

Kezdolap
Magyarország
Budapest
ÖMH - Turi István pszichológus

Turi István pszichológus

Az oldal célja, hogy támogasson Téged az önismeret és önfejlesztés útján, segítse az érzelmi és mentális egyensúly megteremtését, így hozzájárulva ahhoz, hogy életed minél hatékonyabb és kiegyensúlyozottabb legyen. Pszichológusként és trénerként több mint 10 éves szakmai tapasztalattal küldetésemnek tekintem, hogy támogassam azokat, akik életük meghatározó területein keresik a kiteljesedésüket, az

önismeretük mélyítését, vagy éppen az emberi kapcsolataik javítására törekednek. Ha úgy érzed, változást szeretnél az életedben, fejleszteni kívánod mentális készségeidet, vagy csak szeretnéd jobban megérteni önmagad és az embereket körülötted, örömmel állok rendelkezésedre.

14/11/2025

Ez a bejegyzés az „Elengedni, hogy újra élj” 5 részes sorozat első része.

🔹 1. rész: A ragaszkodás gyökerei

Sokszor nem maga a veszteség a legfájdalmasabb,
hanem az, hogy nem tudjuk elengedni, aki valaha fontos volt.
A kötődésünk nem egyik napról a másikra jön létre, hanem lassan, észrevétlenül fonódik belénk.
És amikor valaki egyszer megtartott minket, később akkor is kapaszkodunk bele, amikor már csak a hiányát érezzük, nem a jelenlétét.

A ragaszkodás mélyen emberi.
A biztonsághoz kötődik, ahhoz, ami ismerős, ami egyszer megvigasztalt, amitől azt éreztük: „itt jó lenni, itt nem félek.”
És még ha az a valami már nem is működik, akkor is nehéz elengedni, mert attól tartunk, hogy nélküle szétcsúszunk, hogy az életünk üres lesz és bizonytalan.
Ezért kapaszkodunk néha abba, ami már régóta fáj.

Abba a kapcsolatba, ami már nem táplál.
Abba a szerepbe, ami már régóta túl szűk.
Abba az emlékbe, ami már inkább terhel, mint vigasztal.
Nem azért, mert nem látjuk a valóságot, hanem mert félünk attól a csendtől és ürességtől, amit az elengedés első pillanata hozna.

A ragaszkodás mindig félelemből épít falat.
A félelemből, hogy egyedül maradunk.
A félelemből, hogy nem lesz, ami megtartson.
A félelemből, hogy mi magunk nem vagyunk elég.
De a valódi biztonság nem abban van, ami kívülről tart meg minket, hanem abban, amit belül építünk fel, lépésről lépésre, döntésről döntésre, ahogy visszavesszük az irányítást az életünk felett.

Akkor kezdünk gyógyulni, amikor először engedünk el valamit, ami már nem a növekedésünket szolgálja.
Mert ebben a pillanatban tanuljuk meg, hogy élni, szeretni és kapcsolódni nem a kapaszkodásból nő ki, hanem abból a hitből, hogy önmagunkban is képesek vagyunk élni.
És ez a felismerés már maga a szabadság első lélegzete.

Következik: A veszteség valósága

09/11/2025

Az önszeretet nem önzés.
Sokan összekeverik az önszeretetet az egoizmussal.
Pedig az önszeretet nem azt jelenti, hogy mindig magadat helyezed előtérbe, hanem azt, hogy nem felejted el magadat a többiek között.

Önszeretet az,
amikor nem bántod magad, ha hibázol, hanem tanulsz belőle.
amikor megengeded magadnak a pihenést, amikor fáradt vagy.
amikor nem az alapján értékeled magad, amit mások gondolnak rólad.
amikor tudsz nemet mondani, ha valami nem szolgál téged.
amikor elfogadod, hogy nem kell mindig erősnek lenned.

Az önszeretet nem feltétlenül érzés, hanem gyakorlat.
Egy tudatos döntés, amit nap mint nap meg kell hozni.

Például reggel, amikor tükörbe nézel, nem kell azonnal szeretned, amit látsz, de próbáld meg legalább nem bántani.

Amikor hibázol, mondd magadnak:
Rendben van, ember vagyok, és ez is én vagyok.

Amikor döntést hozol, kérdezd meg:
Ez jót tesz nekem?
És merj a válasz szerint cselekedni.

Az önszeretet nem projekt, amit egyszer kipipálsz.
Ez egy élethosszig tartó, csendes kapcsolat önmagaddal, ahol megtanulsz barátként beszélni magaddal, nem bíróként.
Mert amíg nem vagy a saját oldaladon, addig minden más kapcsolatod ingatag marad.
Amikor viszont szeretettel fordulsz magadhoz, minden kapcsolatodban több türelem, elfogadás és hitelesség születik.

Önszeretet nélkül nincs valódi önazonosság.
És önazonosság nélkül nincs valódi szabadság.

Te hogyan mutatsz szeretetet önmagadnak?

08/11/2025

Ez a bejegyzés a „A kapcsolati gyógyulás” című 5 részes sorozat záró része.

🔹 5. rész: Az újrakapcsolódás öröme

Amikor két ember végigmegy a gyógyulás útján, valami megváltozik.
Nem ugyanazok lesznek, mint előtte, de nem is kell, hogy azok legyenek.
A fájdalom formál, mélyít, lehántja rólunk a felszínt, és megmutatja, mi az, ami igazán számít.
Aki túléli a sebeket, az megtanul szeretni tudatosan.
Nem azért, mert többé nem hibázik, hanem mert érti, mit jelent a másik jelenléte.
Tudja, milyen érzés elveszíteni, és milyen értékes újra megtalálni egymást.
Már nem a tökéletességben keres menedéket, hanem a valódi kapcsolódásban. Abban, hogy két ember képes egymás felé nyúlni még akkor is, ha egyszer már elengedte a másik kezét.

Az újrakapcsolódás nem felejtés.
Nem arról szól, hogy eltöröljük a múltat, mintha meg sem történt volna.
Sokkal inkább egy új választás:
Tudom, hogy hibáztunk. Tudom, hogy fájt. És mégis, én azt választom, hogy újra közel legyek.
Ez a választás már nem az illúzióból születik, hanem az érettségből.
Mert aki már látta a kapcsolat sebezhetőségét, az megtanulja értékelni annak minden pillanatát.

Az újrakapcsolódás öröme nem hangos, nem látványos.
Csendes, mint amikor két ember megérti, hogy nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy szerethetők legyünk. A kapcsolatunknak sem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy értékes legyen.
És ebben rejlik a szeretet legnagyobb ereje. Nem a hibátlanságban, hanem a gyógyulás képességében.
Mert szeretni nem azt jelenti, hogy sosem sértjük meg egymást, hanem azt, hogy mindig képesek vagyunk újra egymás felé fordulni.

03/11/2025

Ez a bejegyzés a „A kapcsolati gyógyulás” című 5 részes sorozat negyedik része.

🔹 4. rész: A bizalom újjáépítése

A bizalom nem tér vissza magától.
Nem elég, hogy kimondjuk: „megbocsátok”, és másnaptól minden ugyanolyan lesz, mint régen.
A bizalom nem felejt.
Meg kell gyógyítani, újra fel kell építeni tégláról téglára, mint egy házat, amit a vihar megtépázott.
Ehhez nem elég a szándék.
Kell hozzá őszinteség, kiszámíthatóság és türelem.
Őszinteség, mert a bizalom a valóság talaján nő.
Kiszámíthatóság, mert csak akkor merem újra átadni magam, ha tudom, hogy a másik nem húzza ki alólam a talajt.
És türelem, mert a sebek nem gyógyulnak egyik napról a másikra.
Nem elég azt mondani: „megváltozom”.
A bizalom nem a szavakban él, hanem a tettekben.
Abban, hogy a másik látja: figyelek rád, tanulok abból, ami történt, és igyekszem másként jelen lenni, mint korábban.

Minden apró gesztus, minden megtartott ígéret egy újabb építőelem a hídon, ami újra összeköt minket.
A bizalom a leglassabban növő virág.
De ha gondozzuk, ha öntözzük őszinteséggel, tápláljuk következetességgel, és óvjuk türelemmel,
akkor újra kivirágzik.
Nem ugyanúgy, mint régen, hanem mélyebben, érettebben, igazabban.
Mert a bizalom, amit egyszer elveszítettünk és újra felépítettünk, már nem naiv, hanem erős.
És ez az erő az, ami a kapcsolatot a jövőben is megtartja.

Következik: Az újrakapcsolódás öröme.

01/11/2025

Az emlékezés nem pusztán múltidézés.
Ez a nap kapcsolódás is a bennünk élő részükhöz.
Ahhoz a mosolyhoz, amit tőlük tanultunk.
Ahhoz a bátorsághoz, amit belénk ültettek.
Ahhoz a fájdalomhoz is, amit a hiányuk hagyott, és ami megtanított minket jobban, mélyebben, tudatosabban szeretni.
Halottak napján nem csak a gyertyák égnek.
Mi magunk is fellobbantunk egy lángot odabent.
Mert emlékezni azt is jelenti, hogy engedem, hogy ők még mindig hatással legyenek rám.
Hogy az életük tovább él bennem, a döntéseimben, a szavaimban, a kapcsolataimban.
Ne csak a sírhoz menj el, hanem menj befelé is.
Mert az, akit szerettél, ott van benned.

30/10/2025

Ez a bejegyzés a „A kapcsolati gyógyulás” című 5 részes sorozat harmadik része.

🔹 3. rész: A javítás bátorsága

Bocsánatot kérni nem gyengeség, hanem érzelmi bátorság.
Mert ahhoz, hogy kimondjam, „sajnálom”, előbb el kell ismernem, hogy hibáztam, és ez nem könnyű.
A legtöbben védekezünk: magyarázunk, eltoljuk a felelősséget, vagy egyszerűen hallgatunk.
Mert úgy érezzük, hogy a bocsánatkérés kiszolgáltatottá tesz.
De pont ebben rejlik az ereje.
Amikor bocsánatot kérek, nem azt mondom, hogy „én rossz vagyok”, hanem azt hogy „fontos vagy nekem, és nem akarom, hogy köztünk fal maradjon.”
Ez a mondat nem önmegtagadás, hanem kapcsolati érettség.
Azt üzeni: fontosabb vagy nekem, mint az igazam.

A kapcsolatokat nem az tartja életben, hogy nem hibázunk, hanem az hogy van bennünk bátorság helyrehozni, amit elrontottunk.
Mert minden kapcsolatban lesznek törések.
A kérdés nem az, hogy elkerülhetjük-e, hanem hogy mit teszünk utána.
A javítás nem mindig egy hosszú, kibeszélt, drámai jelenet.
Sokszor csak egy halk mozdulat, egy apró érintés, egy „sajnálom”, egy őszinte tekintet,
vagy az, hogy egyszerűen ott maradok a másik mellett, amikor nehéz.
A javítás mindig kapcsolódási kísérlet.
Egy híd, amit a két ember közé építünk, hogy újra találkozhassunk félúton.
És bár ez a híd törékeny, mégis ez tartja életben a kapcsolatot.
Nem a hibátlanság, hanem a szándék, hogy újra közel legyünk.

Következik: A bizalom újjáépítése

26/10/2025

„Ha pszichésen hatnak rám, bemegyek a rendőrségre és följelentem az illetőt.”
Ezt a mondatot hallottuk nemrég az ismert, Kossuth-díjas zenésztől a prostitúció kapcsán. És valószínűleg sokan el is hitték – mert első hallásra logikusnak tűnik.
De csak annak, aki még soha nem látott megtört, kihasznált, szégyenben élő, traumatizált embert közelről. Én láttam, mert többekkel is dolgoztam már együtt, és mondhatom: ennek a mondatnak semmi köze a valósághoz.

Akit pszichikailag kényszerítenek, az bemegy a rendőrségre?
A legtöbben nem mennek sehová - mert már rég elhitték, hogy ők a hibásak.
A legtöbben nem szöknek el, nem kiabálnak, nem kérnek segítséget.
Egyszerűen csak túlélnek - nap mint nap, belül összetörve.
A prostitúcióban élő nők túlnyomó többsége ugyanis nem szabad döntést hozott. A legtöbben gyerekkori bántalmazásból, érzelmi elhanyagolásból, szegénységből, önértékelési sebekből érkeznek, olyan háttérből, ahol már régen elveszett a határ a „muszáj” és a „választom” között.
Ők nem „megosztják, amijük van”, hanem azt adják, amire ránevelték őket: hogy a testük az ára a figyelemnek, a szeretetnek, a túlélésnek.

A pszichikai kényszer nem bilincs, hanem belső börtön.
Nem a rendőrségen végződik, hanem a tükör előtt, amikor valaki már nem is tudja, hogy ki ő.
Az a nő, aki azt hallotta egész gyerekkorában, hogy „semmit nem érsz”, „másoknak kell tetszened, hogy szeressenek”, „jobb, ha csendben maradsz”, az felnőttként pontosan tudja, hogyan kell engedelmeskedni.
És pontosan nem tudja, hogyan kell segítséget kérni.
A prostitúcióban nem a test pusztul el először, hanem a lélek.
A szégyen, a bűntudat, a tárgyiasítás, az önutálat alatt eltűnik az önazonosság.

Sokan úgy érzik, ők választották ezt az utat maguknak, de valójában sosem volt valódi választásuk.
A „szabad döntés” illúziója csak a traumák és a társadalmi közöny elegáns álcája.
Amikor valaki azt mondja, „nem lehet pszichikailag kényszeríteni”, az valójában azt mondja:
„Nem értem, hogyan működik a trauma.”
Mert aki érti, az tudja, hogy a pszichikai kényszer sokkal hatékonyabb, mint bármilyen fizikai lánc.

Az együttérzés nem naivitás.
Az empátia nem politikai állásfoglalás.
Ez pusztán annak felismerése, hogy a szabadság ott kezdődik, ahol a félelem megszűnik.
És sok nőnek még ma sincs szabadsága - csak hallgatása.

25/10/2025

Néha nem több tudásra van szükséged, hanem több önmagadba vetett hitre.
Mert amikor hiszel abban, hogy bármihez képes vagy alkalmazkodni, nem kell többé görcsösen irányítanod mindent.

Sokan túlagyalják a jövőt.
Mi lesz, ha ez történik?
És ha az?
Mi van, ha nem készülök fel eléggé minden lehetséges forgatókönyvre?
De az igazi biztonság nem abban rejlik, hogy minden eshetőségre tervet gyártasz.
Hanem abban, hogy tudod: bármi történik, képes vagy alkalmazkodni.
Ha bízol a saját rugalmasságodban, nem kell mindent irányítanod. Mert mindent nem is lehet, mindent nem is tudsz irányítani. Akárhány tervet készítesz is a jövődre vonatkozóan, biztos, hogy nem tudsz minden váratlan eshetőséggel számolni. Biztos, hogy lesz olyan, amikor improvizálnod kell, amikor alkalmazkodnod kell(ene).
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne is készíts tervet. Azt sem jelenti, hogy ne legyen ’b’ terved. Ez annyit jelent, hogy legyél felkészült, de nem kell túlagyalni, nem kell ’zs’ tervet is gyártani, mert egyszerűen nincs értelme. Nem tudsz mindent kontrollálni. És ezt tudod te is ott legbelül, még akkor is, amikor igyekszel mindenre felkészülni. Pontosan tudod, hogy a túlagyalással is lehetetlen feladatra vállalkozol.
Éppen ezért nem tud a kontroll nyugalmat adni neked, hisz tudod, hogy ez csak egy illúzió.
Nyugalmat csak az a belső bizonyosság tud adni, hogy meg fogod találni a megoldást, amikor eljön az ideje. A magadba vetett hit, hogy erre képes vagy, képes leszel.

A felkészültség biztonságot ad.
Az alkalmazkodóképesség szabadságot.
Te melyikből merítesz többet?

21/10/2025

Ez a bejegyzés a „A kapcsolati gyógyulás” című 5 részes sorozat második része.

🔹 2. rész: A felelősség felvállalása

A konfliktusban a legtöbben a bűnbakot keressük, nem a megoldást.
Azt keressük, hogy ezért a rosszabb helyzetért most kit lehet hibáztatni.
Támadunk és védekezünk.
Pedig a gyógyulás kulcsa az, hogy nem hibást, hanem felelőst keresünk. Magunkban is, mert a saját részünkért csak mi tudunk tenni valamit.
A hibáztatás védekezésre kényszerít mindkettőnket.
A felelősség keresése ezzel szemben elgondolkodtat, és segíti a kölcsönös megértést.
A hibáztatással azt keressük, hogy ki rontotta el, ki csinálta rosszul.
A felelősség felvállalásával viszont arra fókuszálunk, hogy ki, mivel tehetné jobbá, kinek a kezében van a megoldás.
A felelősség felvállalása tehát nem önvád, hanem önbecsülés.
Azt jelenti, azt üzeni, hogy Én is hatással vagyok arra, ami történik köztünk.

Következik: A javítás bátorsága.

15/10/2025

Ez a bejegyzés a „A kapcsolati gyógyulás” című 5 részes sorozat első része.
Ebben a sorozatban arról írok, hogyan lehet a kapcsolatainkban valóban gyógyulni - nemcsak túlélni a konfliktust, hanem közelebb kerülni egymáshoz általa.

🔹 1. rész: A megbántás felismerése

Bántani - akaratlanul is - mindannyian tudunk.
Akár egy elhamarkodott szóval, egy elfordított pillantással vagy egy elmulasztott öleléssel.
A fájdalom tehát nem a kudarc jele.
A kudarc az, ha nem tudunk mit kezdeni a fájdalommal.
Mert nem a konfliktus öli meg a kapcsolatot, hanem a tagadás.
Amikor nem ismerjük be, hogy fáj.
Minden kapcsolatban vannak megbántások - ez elkerülhetetlen.
De az, hogy felismerjük, és kimondjuk: „Igen, ez most fájt”, az már az első lépés a gyógyulás felé.
A gyógyulás ugyanis nem ott kezdődik, hogy a másik bocsánatot kér - hanem ott, hogy te elismered, hogy fáj.

A következő rész: A felelősség felvállalása.

Cím

Torontál Utca 54
Budapest
1145

Weboldal

https://www.turiistvan.hu/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni ÖMH - Turi István pszichológus új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Szeretnéd, hogy a(z) rendelőod elsőként szerepeljen az Klinika tematikájú vállalkozások között Budapest városában?

Megosztás

Kategória

Pszichológus