06/06/2021
A bikiniszezon hajnalán fontosnak érzem, hogy beszéljünk erről. Sokszor szidtam én is a testemet már. Volt, hogy kifejezetten utáltam. Túl ilyen, túl olyan, nem elég ilyen, nem elég olyan... Egész kiskamasz koromtól folyton egy olyan testképet kergettem, amit a magazinok retusált képei vetítettek, ami vagy nem is létezik vagy csak nagyon keveseknek adatik meg. Az olyan dolgok se segítettek, hogy kb 8 évesen az egyik tanárnőm (!) megtanított arra, hogy folyton húzzam be a hasam, mert az nem szép, ha ki van engedve...🥲
De hány ilyen “jótanácsot” kapunk nap, mint nap az életünk során..?!
Vagy a szintén testképzavaros barátnők sora, akikkel együtt sanyargattuk és szidtuk a testünket.
Voltam már csontsovány épp egy pocsék időszakban és volt rajtam már plusz 10 kiló is mégis csodálatosan éreztem magam, a lelki békénk annyira nem ezen múlik.. 🤷🏼♀️
Leginkább a jógával és a testérzetfigyelésekkel jött a felismerés, hogy mennyi mindent tett már viszont értem, amiért hálás lehetek neki.
Annyiszor zúztam már le és varázslatos módon gyógyítja magát, annyi helyre elvitt és annyi gyönyörű dolgot tapasztalhattam meg, amire nélküle képtelen lettem volna.
És mit kér? Egy kis karbantartást csupán. És ne értsetek félre, a tapanyagdús étel és a testmozgás is nagyon fontos, ha ezt a testet jó állapotban szeretnénk tartani, de a sanyargatás teljesen felesleges.
Lehet, hogy nem minden olyan rajta, mint ahogy a bénán torzult társadalmunk elvárja, lehet, hogy itt-ott bluggyan, lehet, hogy néhol a sport mellett is puha, mégis nagyon sokat tett értem már. Ő az enyém és nincs még egy ugyanilyen senki másnak, csak hálás lehetek érte 💛🙏🏻
Te szoktál hálát adni a testednek?🤔