06/03/2025
Fontos és igaz gondolatok!! ☝️🙏
Milyen a fejlett felnőtt személyiség, aki átment a terápián és a meditáción? Játszmamentes, mindig reális, együttérző, és mentes a haragtól? Nem. Ez a régi, vallásos mítosz, amit átimportálnak ma az önkereső piacra öntudatlanul az emberek és a pszichológia és spiritualitás terén is megismétlik.
A fejlett, megdolgozott személy nem teljesen játszmamentes, mindig is lesznek mintái, vetítései és benézései is, erre készüljünk önmagunk és mások esetében is. Itt viszont nagy különbségek vannak. A nem megdolgozott ember nem veszi észre mit csinál, a dolog visszajelezhetetlen, és makacsul fixált.
A megdolgozott személy megismerte ezeket, és menet közben is jön rá dolgokra élete végéig. A fejlettsége abban mérendő, hogy van-e önreflexiója, amit kigyakorolt a terápiában és a csoportban, gyorsan önreflektál-e, vagy lassan (vagy sehogy), visszajelezhetőek-e a dolgok, van-e belátás és ha kell önkorrigálás. Én az ilyen emberekben bízom. Aki azt mutatja, hogy mindig tiszta, stabil, etikusan feddhetetlen, mindig kedves és szeretetteli, abban nem bízom annyira. Akkor sem, ha terapeuta vagy spirituális vezető, nekem mindegy, én mindenkiben az embert látom.
Tapasztalatom szerint csak idő és helyzet kérdése, hogy mikor jön elő az árnyék egy emberből, a vetítés, a visszajelezhetetlen vak, makacs énrészek, ami hárít, benéz, vetít, ledominál, amitől szenvedünk. Van, aki aktívan dominál, van aki passzívan, áldozatként, de az ugyanaz. Ott lesz a fő kérdés, az meg van-e ez terápiásan dolgozva? És a terápiás megdolgozás nem azt jelenti, hogy eltűnt-e ez a viselkedés. Hanem azt, hogy felpuhult-e, lerövidült-e, van e rá tudatosság, önreflexió, visszajelezhetőség és a helyzetben elengedés. Újra és újra. Ez lesz a rugalmas személyiség verzusz a mereven fixált személyiség. Ez több év, és folyamatos önreflexiós térben tud egy másik emberrel és csoporttal megvalósulni. Ott sokszor kell majd gyakorolni a visszajelzést, és itt a csoport kell majd, nem elég az egyéni, sőt zárt, hosszú több éves csoportban lehet a legjobban megcsinálni, ahol van idő megismerni egymást, és van idő a dinamikáknak is előjönni.
Ha nincs idő, rövid kurzusok, akkor ez nem lesz véghez víve, ezt az ember egyedül nem tudja megcsinálni. Spirituális egyéni gyakorlással sem tudja.
Az egyik nagy tévmítosza a korunknak az "add ide a módszert, majd én egyedül megcsinálom belül". Ki tudnak fejlődni a fenti képességek a normál személyiségben, a személyiségzavarban nehezen, vagy csak később.
Kérdés kifejlődtek-e a fenti képességek, mert csak ez ad biztonságot a kapcsolatokban és az együtt dolgozásban is.
Van egy olyan mondás a posztmodernben, hogy "The new buddha is the sangha". Azaz, hogy az új buddha a közösség.
Ez azt akarja kifejezni, hogy lejárt az, hogy egy személy a tökéletes, és a többi a tökéletlen követi őt. Hanem együtt egy profi, önismerő és megdolgozott közösségben tudjuk kiegyensúlyozni egymás fixációit, visszajelzéseket adni, és ennél fogva egy igazabb, játszmamentesebb, középpontibb állapotba jutni, mint egyedül.
Az új korszak kihívása nem az, hogy egyedül az ülőpárnán eljutsz-e a meditációdban a szent állapotba, vagy hanyatt fekve a matracon, a légzés vagy ayahuasca alatt megvan-e a csúcsélmény, a belátás, az áttörés, a gyógyulás. Ezeket mind ajánlom maximálisan!
Viszont emellett az új challenge-level - amihez az előbb említett élmények kellenek, szükségesek és nem elégségesek, az az, hogy a normál állapotban, a kapcsolati térben meddig jutunk el. A normál, hétköznapi kapcsolati térben nem kell túl sokat remélni. Ahol remélni lehet az az önismereti-terápiás csoport, vagy az olyan párkapcsolat, ahol mindkét fél már hordozza ezt a kultúrát és képességeket.
Mind a csoportban, mind a párkapcsolatban, nagyon sok kommunikáció, tisztázás, újból és újból belátás, letevés és újrakapcsolódás kell.
