12/05/2026
Tegnap írt .makrame barátnőm hogy kész lett a makramém, és húzott rá egy lapot is: Sedna.
Először karmasztrológia órán találkoztam ezzel a névvel. A képletedben azt jelöli, hol tudsz a szétdarabolódásból újra eggyé válni.
Nem egy könnyű téma. Sedna története nyers, fájdalmas és nagyon emberi. De talán pont ezért van benne valami mélyen isteni is.
Annak az integrálása, amit az ember túl fájdalmasnak érez ahhoz, hogy egyáltalán érezze.
Az inuit tanítások szerint Sedna egy fiatal lány volt, akit apja egy csónakból a jeges tengerbe lökött. Amikor a csónak szélébe kapaszkodott, az apja egyenként levágta az ujjait. A levágott ujjakból lettek a tenger élőlényei a fókák, a bálnák, a halak. Ő maga pedig lesüllyedt a mélybe, és az óceán úrnőjévé vált.
Így lett a fájdalomból élet.
Sokáig ellenállás volt bennem.Miért pont a legfájdalmasabb pillanat az, amiből valami új születik? Miért nem a gyógyulásból, a megérkezésből, a könnyű pillanatokból?
Idővel rájöttem, hogy azok a részeim, amiket levágtam magamról, hogy könnyebb legyen, azok nem tűntek el. Csak elsülyedtek bennem mélyebbre. És ott vártak.
Mert az ember sokszor pontosan azokat a részeit rejti el, amikre sokszor szüksége lenne. A sebezhetőségét. A dühét. A vágyait. Azt, amire azt mondták, vagy amit ő maga mondott magának hogy ez túl sok, ez nem elfogadható, ezt jobb nem érezni. De ezek a részek nem halnak meg. Csak elnehezülnek, lesüllyednek, és onnan formálják az életet tovább, láthatlanul, de annál erősebben.
Sedna arról szól, hogy visszamész értük. Leúszol a hideg, sötét vízbe, és azt mondod: igen, ez is én vagyok.
Ez azért fontos, mert az egész önismeret, az összes munka, amit az ember magán végez végső soron erről szól. Nem arról, hogy jobbá válj. Hanem arról, hogy egésszé. Hogy ne kelljen többé levágni semmit magadból azért, hogy szeressenek, hogy elfogadjanak, hogy biztonságban érezd magad.
✨✨✨
