Horváth Petronella - önismereti segítő

27/03/2026

Minden kapcsolat még azelőtt megszületik, hogy megszólítanánk egymást. Van egyfajta töltés, amit érzékelhetünk, jóval a beszéd előtt. Egy legelső mozdulat. Meghívás.

Megnyílik egy külső és egy belső eseménytér, ahová érzetek, érzések, gondolatok érkeznek.
Mindkét színpadot érdemes figyelni.

Van, hogy egy impulzus azért jön, hogy emlékezhessünk általa önmagunkra, hogy felébresszen belül valamit, amivel fel kell vennünk a kapcsolatot – akár pozitívan, akár negatívan érint, az a lényeges, amit érint. Az üzenet hordozója olykor nem marad velünk, viszont amit életre hívott, tovább élhet bennünk.

Kép: Pinterest

15/03/2026

Az önismeret, a fejlődés kapcsolati műfaj, tehát valakivel, valakikkel együtt létrejövő folyamatról van szó. Kapcsolatrendszerekben, hálózatokban éljük az életünket, kölcsönösen hatunk egymásra, így folytonosan alakul az összkép a környezetünk és saját magunk között.

Amikor a fejlődés szót használom, előttem is megjelenik a teljesítményorientált arca, a szintlépésekben gondolkodás, a versenyszellem, a hierarchikusság, a tökéletességre való törekvés – ami rendben is van, mindaddig, amíg a fokozatos önmeghaladás a célja, amíg meg tudom őrizni mögötte az örömteli, játékos lelkületem és az emberségem.

Mélyebb értelemben a fejlődés a teljesség felé mozgat. Innen nézve a folyamat találkozásokról, lelki érintésekről szól a résztvevői között és a bennük nyíló lehetőségről a tanulásra.

Kép: Pinterest

01/03/2026

Horgonyok

Egyfelől olyan hétköznapi szokásokra, struktúrákra gondolok, mint a test rendszeres átmozgatása, alvásra és regenerációra szánt idő, meleg, tápláló ételek fogyasztása és a természetjárás, kapcsolat az élő környezettel, ami – épített környezetünk betonfalaival ellentétben – segít ráhangolódni a saját ritmusunkra.
Másfelől pedig legalább egy olyan támogató emberi kapcsolatra, ami figyelmemmel kíséri a belső eseményeket.

Kép: Pinterest

21/02/2026

A változás ablakai a bizonytalanságba néznek.

Kép forrása: Pinterest

16/02/2026

A LIMINÁLIS TÉR

A liminalitás a latin limen, vagyis küszöb szóból származó kifejezés, „küszöbhelyzetet” jelent. Olyan átmeneti állapotot, határhelyzetet jelöl, amikor valaki két állapot között van: már nem az, aki volt, – nincs hova visszamenni, de még alakul, nem ismeri azt, akivé válni fog.

Az identitás azért omlik össze időről időre, mert körülményekre épül. Következésképpen meg kell tanulnunk együttélni azzal, hogy az identitás mindig ideiglenes.

Ahogy megváltozik a testünk, egy kapcsolat, a szerepeink, a hitünk vagy akár csak az a biztonságérzet, amire támaszkodtunk, az életünket addig stabilizáló narratíva szerkezete megbillen.
A történet, amit magunkról mesélünk, már nem fedi le a tapasztalatainkat.

Az átmenet egy köztes, nyitott állapot, ami felfüggeszti az automatikus működéseinket és kihangosítja az érzékelést.

Összegzés több forrás alapján: van Gennep, 1909; Turner, 1969

13/01/2026

11/01/2026

Olyan hellyel kínállak, ahol a fókusz a belső világod megismerésén van. A közös munkánk során elsősorban kapcsolatot keresünk a saját működéseddel, azzal, aki vagy és ami most benned zajlik. Ebből az alapból bontakozik ki a folyamat. Kérdésekkel segítelek és a megfigyeléseim által jelzek vissza.

50 perces egyéni ülésekre kínálok lehetőséget, heti vagy két heti rendszerességgel, személyesen, Budapesten.

Időpont egyeztetéshez írj nekem: [email protected]