17/02/2026
Az emberek egyszerűen nem tudnak mit kezdeni azzal, ha valaki valamiben MÁS, mint ők.
Lehet ez betegség, nemi vonzódás, stílus, bármi.
Az évek során az iskolában megtanuljuk, hogy mi volt az 1848-as szabadságharcban, és hogy Arany János melyik versében "mit akart mondani", de nem tanuljuk meg azt, hogy mi a teendő, ha a közelünkben lévő ember cukorbeteg. Pedig Arany János verseivel ritkábban találkozunk (sajnos), mint amennyi cukorbeteg körülöttünk van.
A lakosság jó része pl. időnként depressziós.
Pár ember tényleg tudja ezt kezelni, de a többség csak néz rá, hogy ennek mi baja van? És "jó dolgában azt sem tudja, mit csináljon...". Kedvenc mondatom: "Ne foglalkozz vele...". Pedig ez betegség, éppúgy, mint az influenza, az sem függ semmitől, egyszerűen megkapja az ember....
Aztán ott van a rettegett szó, a rák.... Megfigyeltétek, hogy ezt a szót mindenki suttogva ejti ki....? Pedig ez nem temetési gyászjelentés, sokkal inkább egy kemény és hosszú harc, amiben segíteni kéne.... de nem tudjuk hogyan és miképp... Mert ezt sem tanuljuk meg senkitől...
Sok mindent befolyásol a filmművészet. Egyfelől reklámot csinál bizonyos betegségeknek pl. "Esőember", "Lovestory", amikor pozitív hős lesz a betegből, de a nemi identitás miatt is kapnak hideget, meleget a főszereplők, attól függően, hogy mit akarnak a rendezők láttatni.
Egy közeli ismerősöm epilepsziás volt. Hihetetlen szerencsémre sosem voltam jelen egyik rohamánál sem, de az utána következő óráknál igen.
Sosem emlékezett semmire. Sem arra, milyen nap van, sem arra, hogy időben, térben hol vagyunk, és ugyanazt a mondatot ismételgette folyamatosan, mint egy zárlatos Duracell nyúl... Félelmetes volt? Igen, az...
Tudtam segíteni? Nem igazán....
Édesanyám cukorbeteg volt. Figyeltem rá, mint egy.... nemistudommire... Amikor kiderült, és még neki is szoknia kellett a dolgot, és ugrándozott a cukra, tehetetlenül néztem,
amint elkezd remegni a keze, fehéredik az arca...és nem tudtam segíteni...csak féltem.
A felelősségtől féltem, hogy nekem kell majd VALAMIT csinálni, és én azt a VALAMIT nem tudom megcsinálni, vagy rosszul döntök. Mert ezt sem tanultam meg anno az iskolában.... csak a logaritmust....
MÁS emberrel, olyannal, aki úgynevezett sablonon-kívüli, nagyon nehéz élni. Ez "nem önként vállalt felelősség". Lehet ez bármilyen betegség, vagy éppen a kor, az állapot, a hormonok változása...
Képzeld el, hogy rád bízzák egy űrhajó fellövését... Sosem láttál még rakétát, fogalmad sincs, melyik gomb mit jelent, de MUSZÁJ valamit kitalálj, ráadásul a felelősség is a tiéd.
Vagy bevállalod, vagy nem.... Ha gyereked, férjed, szülőd, és szereted, akkor a szeretet segít abban, hogy minél kreatívabb és tanulékonyabb legyél.
Az ember tapasztalatokat szerez, és mire az út végére ér, addigra már elég sok mindent tud ahhoz, hogy felfogja: még legalább ezer évnyi tanulnivalója lenne.... és hogy valamiben mindannyian MÁS-ok vagyunk...
