15/10/2024
Törvényben vagy Örvényben?
Lépcsőfokok az érzelmi függőségben és a bántalmazásban.
A lépcsőfokok egymásra épülnek, a felfelé ívelő szakaszban felfelé haladva, ezért az áldozat "felemelve" lebegve, könnyűnek, boldognak érzi magát, eufórikus, semmihez sem hasonlítható érzés.
Ennek elérésére olyan szoros logikai, ok- okozati láncot, eszközök garmadáját veti ki és úgy alakítja ki a nárcisztikus, hogy mindenkinél aki fogságba esik, kialakul érzelmi függőség kialakul.
Ennek egy-egy része, az érzelmi, sz*****is, anyagi elköteleződés, a függés.
Az "érzés" nem sok mindenhez hasonlítható, a fogalmi megragadása sem egyszerű, mivel személyhez, személyes élményhez kötődik, ezért rögzül -de számodra belülről még nem érzékelhető- minden egyes pont, lépcsőfok az érzésvilágodban.
Ez egy jól modellezhető folyamat élmény.
Az emlékek között az utolsó élmény lesz meghatározó, és az érzelmi bántalmazód tesz róla, különböző technikákkal, hogy állandóan rá és a pozitív élményre gondolj, a negatív élményt, amely szintén hozzá kötődik, ignorálra, érvényteleníti. (Kezdeti felfelé ívelő szak)
Magad sem tudod, miért ,mit érzel, miért érzed, vagy éppen mit kell érezned. Az érzelmi bántalmazód mondja meg -passzív, agresszív módon- mit kell érezned, azt jól érzed- e, amit érzel...bizonytalanság, később az őrület határán.
Jutalmaz, büntet. Kiszámíthatatlan, mint egy nyerőgép automata, a félkarú rabló. Bármiért megbüntet, megvonja a figyelmet, jutalmazni pedig csak akkor ha adsz...ezért adsz, a jutalom reményében.
Ekkorra már tőle függ a személyes érzésvilágod, a gondolataid amelyek során az érzéseid megjelennek.
Később a tetteid, a cselekedeteid is ehhez igazítod.
Kondícionálva vagy, függő vagy, fogoly.
Feloldódsz, és nem működik a self, nem figyelmeztet, pedig eddig mindig, mindig felgyúlladt a piros lámpa...
a veszély valós. DE nem látod, nem érzed, el vagy altatva, szunnyad a self, nincs veszélyérzet.
A környezeted figyelmeztet, azt sem tudod miről beszéltek, Te jól vagy. -szerinted- és a bántalmazód érdeke,kedve, kénye szerint-
Hiszed szerelem, eufória, hormonok, dopamin áramlás, magyarázom, a lényeget nem látod.
Belülről kifelé hat-eleinte-, azaz hat vertikálisan és horizontális síkon.
Még stabil vagy, sőt, ennél stabilabb soha sem voltál, ellensúlyt kaptál, a hiányaid kielégülnek. Azt hiszed, tőle, attól a személytől aki ezt az állapotot elérte, létrehozta benned. A bántalmazód, a kritikus személy.
Ott vagy, -ott hagy-, észre sem veszed.
Kémiai kötés, ott, megvonja az élményt, hiányt idéz elő, nincs jelen, -ott hagy-, bánt, kritizál, változnod kell, tenned kell, hogy megkapd. De mit?
ŐT AKAROD VAGY AZ ÉRZÉST?
TUDOD Ki Ő?
Nem tudod a személytől elválasztani?
Segítek:
Az áldozat szerint, az érzés CSAK tőle a Bántalmazótól függ, ezért az áldozat ad és ad.
Az érzésért, abban a reményben hogy megkapja. Erre vagy idomítva, kondícionálva.
A bántalmazód szerint, ha kell az áldozatnak érzés adjon és adjon.
A javakért.
Így a bántalmazód az érzés megadásának hitegetésével jut a javaidhoz (itt mindegy, idő, pénz,figyelem)
Néha ad kicsit, hogy úgy érezd van remény, mert ha nem így tenné, akkor megtörné ezt az ördögi kört.
Nem ilyen ostoba, semmiért egészen, ez a mottója.
Úgy érzed bármikor ki tudsz szállni?
Már nem. Egyedül nem, vagy csak ritkán.
Függő vagy, Kondícionálva vagy.
Rajtad múlik meddig, mikor, csak rajtad, mikor töröd meg az örvényt, vagy hagyod.
Nem vagy egyedül.
Megteszed, kapaszkodsz, alázkodsz, adsz, magad, anyagi javakat, időt, figyelmet, amit kér, Te adod, adod, NEKI. De kinek?
Közben feladod magad, a határaid, nem tudod meddig vagy Te, azt akarod amit Ő, mert akkor kapod meg az érzést, a figyelmet. Ez remény, soha sem bizonyosság, és már hited sincs benne.
A szabad akarat megszűnik, a bántalmazód bele nyúlt a szabad akaratodba, tőle függsz, attól amit ő akar. Az ő akarata érvényes a tied érvénytelen.
Igazából már nem érzed jól magad. Soha nem is fogod még a közeledben lesz, és folyamatosan adsz neki, hogy jól legyél. Mindezt a bántalmazód zsebeli be, minden erőfeszítés nélkül, önként teljesíted. "A szabad akaratodból" szerinte... Adsz, semmit sem kapsz, leértékel, ignorál, Te nem létezel, csak amit adsz, felzabál és elnyel az általad teremtett fene vad.
Lehúz, nem ereszt, örvény, mélyen vagy, a szád hiába tátog, a környezeted hallgatag, mély ez a mámor, hallgatag mélyen vagy. Állandóan készenlétben, de még vagy.
Határélmény.
Ugrani kell felfelé, a gravitáció, az akarat ellen.
-Mikor kapcsol be a túlélési ösztön?
-Van e kiút és a lépcsőfokok közötti átjárhatóság?
A folyamat, a bántalmazó felismerése, annak dinamikája jól modellezhető a bántalmazónál és az áldozatnál is.
Támogatlak, értelek, gyere, lépj felém!
Dr.Nyújtó Ildikó
Dr. Nyújtó Ildikó ügyvéd Jogpszichológiai műhelye