Jánosi Annamária - Pszichológiai Lovasterápia

18/08/2026

Számít az, ahogyan beszélünk ..még a lovakkal IS..vagy azt is mondhatnánk, hogy ahogy beszélünk, meghatározza a cselekvéseinket is.
Néhány napja ért véget az International Society for Equitation Science (ISES) konferenciája, ahol sok sok érdekes téma kapott helyet, köztük az a Cambridge-i Egyetemen készült tanulmány is („Words matter: The prevalence and impact of negative emotive language in the equine industry” S. A. Catherall-Ostler és munkatársai), ahol a negatív érzelmi töltetű szavak ló -és ember kapcsolatára való kihatásait vizsgálták.
355 főt kérdeztek meg arról, hogy hallottak-e már negatív érzelmi töltetű szavakat a lovak körül. A válaszok alapján 100%-uk mondta azt, hogy hallott már, 97%-uk pedig, hogy maga is alkalmazott negatív érzelmi töltetű szavakat. A résztvevőknek videókat mutattak meg, ahol a lovak valamilyen „nem kívánt viselkedést” mutattak. A videó feliratozása során semleges nyelvezetet is használtak a lovak viselkedésének leírására, de olyan negatív érzelmi töltetű kifejezéseket is, mint „makacs”, „nehéz eset”, „tiszteletlen”. Miközben a videón látható viselkedés pontosan ugyanaz volt, pár szó megváltoztatása a szövegben elegendő volt ahhoz, hogy az emberek drasztikusan eltérő, korlátozóbb és büntetőbb intézkedéseket javasoljanak a viselkedés reakciójára. A kérdés ugyanis arra vonatkozott, hogy ki hogyan kezelné a felmerülő helyzeteket. A megkérdezettek több, mint felénél volt jellemző, hogy a negatív címkéket követően pozitív büntetést javasoltak (vezetőszár, kantár megrángatása, a ló megütése) vagy egyéb olyan cselekvéses válaszreakciót, mint pl. negatív megerősítés, szedáció) amelyek a lovakban könnyen negatív emlékként rögzülnek, negatívan befolyásolva ezzel az emberrel való kapcsolatot is.
Ha a lovak viselkedését rosszindulattal fordítjuk, elfelejtünk kíváncsivá válni arra, hogy egy-egy viselkedés mögött milyen valódi okok állnak. Szubjektív nézőpont és címke marad a kommunikáció mélyebb értelmezése helyett. Az egyirányú kommunikáció pedig az engedelmességre késztetés felé tereli a viselkedésünket is.
„Kétféle hatalom létezik az egyik megöli a lelket, a másik táplálja. Ez a kétfajta hatalom a mások feletti hatalom és az egyén hatalma önmaga felett. A mások feletti hatalom uralkodásra tör, az egyén hatalma önmaga felett a kölcsönösségben és az együttműködésben teljesedik ki”. (Patricia Evans).
Sok kérdés felmerül az eredményeket olvasva.
Mennyire vagyunk tudatosak a lovak mellett?
Képesek vagyunk-e önszabályozásra?
ítélkezünk vagy gondolkozunk egy nemkívánt válasz után?
Képesek vagyunk-e megállni amikor váratlan reakciókkal találkozunk?
Ellenséges és manipulációs szándékot tulajdonítani a lónak leginkább antropomorfizált nézőpont.

🐴 “Naughty.” “Stubborn.” “Rude.” They might seem like harmless words, but could they actually change how we treat horses?

At the ISES 2026 Conference, Susie Catherall Ostler presented “Words matter: The prevalence and impact of negative emotive language in the equine industry.”

In a survey of 355 participants, every participant had heard negative emotive language used to describe horse behaviour, and 97% admitted using it themselves.

But the most striking finding was what happened when researchers changed only the language used to describe a horse’s behaviour. Participants shown descriptions using negative emotive language were significantly more likely to suggest sedation and, in some scenarios, positive punishment, despite seeing the exact same video of the horse.

People who reported using this type of language more frequently were also less likely to suggest giving the horse time, considering their emotional state or physical discomfort, or using desensitisation.

The takeaway is simple but powerful: the words we use can shape the decisions we make.

Instead of labelling a horse as naughty, stubborn or rude, asking why they are behaving that way could lead us towards more horse centred responses.

10/08/2026

Szóljon most többről ez a néhány pillanatkép, mint idillről. Mert a mentális jóllét gyökerei és az egészséges fejlődés pillérei determinálódnak az első években. Az életutat számtalan tényező árnyalja, melyek közül a teljesség igénye nélkül meghatározóak:
• a születése körülményei
• a leválasztás, esetleges korai szeparáció az anyakancától
• a szocializáció mértéke, lehetőségei
• az ebből elsajátított megküzdési mechanizmusai, vagyis a társak közötti kommunikáció fejlettsége
• az emberekkel való tapasztalat, biztonság
• a környezet változatossága, természeti gazdagsága, ahol fejlődött és él jelenleg is
• megfelelő nagyságú hely, ahol lehetőség van a szükségleteit megkeresni, és önszabályozó módon fenntartani
• a „funkció” amit betölt az őt körülvevő emberek életében
• hogyan reagálnak az őt érő stresszhatásokra az őt körülvevő lovak és emberek
A terápiás jelenlét egy ló számára is lehet mentálisan megterhelő, hiszen rengeteg lélektani hatás veszi őket körben ilyenkor. Az, hogy a korai élmények mennyire stabilak, nagyban befolyásolja azt, hogy a későbbiekben hogyan reagálnak az őket ért stresszre.

07/08/2026

Szeptembertől újra indulnak a képzések! Magyarországon jelenleg 20 végzett pszichológus lovasterapeuta van, és ennél is kevesebb a jelenleg aktívan dolgozó szakember, a gyermek és felnőtt terápiák felé való érdeklődés viszont messze meghaladja a terapeuták kapacitását.
Szóval pszichológusként és lovasként aki elhivatottnak érzi magát, most tud jelentkezni a megadott elérhetőségeken. :)

05/08/2026

A lóról való gondolkodásmódnak óriási jelentősége van a lovasterápiás gyakorlatban. Ebben a közegben a ló-ember kapcsolat az egészséges mintázatokat és értékeket hivatott megtapasztalni (mint a bizalom, a biztonság, a kiszámíthatóság, a nyugalom és a partnerség, kölcsönös érdekek figyelembe vétele), ahol a ló nem egy tárgyiasított eszköz, és nem is egy olyan élőlény, akinek az egyetlen értéke a tökéletes engedelmesség.
A lovasvilág a mai napig gyakran épít dominanciaelvekre, miközben egy valóban egészséges kapcsolat aligha képzelhető el hierarchikus alá-fölérendeltségben. Noha évtizedek óta többszörösen igazolt tény, hogy a lovak természetes világában nem létezik rangsorból álló szerveződés, sem vezérmén vagy vezérkanca, a köztudatban mégis ez maradt az uralkodó tézis.
Ha megvizsgáljuk, miért kapaszkodik az ember ennyire a dominancia elvébe, az okok egyrészt abban a természetes szükségletben gyökereznek, hogy próbál(t)unk a háziasítás során valamiféle értelmezési keretet és kiszámíthatóságot teremteni a lovak körül. A lovak szemszögéből nézve ugyanakkor a domesztikált környezet okozta krónikus stressz, a szűkös erőforrások és a nem megfelelő tartási körülmények szülnek versengést. Ezek azonban nem a ló természetéből adódó faji sajátosságok, hanem a környezeti hiányosságokból és bánásmódból fakadó megküzdési mechanizmusok.
Ebből az eltolódott értelmezésből születtek meg a ló-ember viszonyában is a hatalmi erőviszonyok, valamint a potenciálisan büntetéssel vagy fájdalommal járó eszközök alkalmazása. Súlyosbítja a helyzetet, ha a hierarchián alapuló engedelmességi módszereket a ló vélt tulajdonságaira hivatkozva legitimálja valaki. Könnyű bántalmazó attitűdöket természetesnek beállítani egy olyan megközelítésben, ahol azt feltételezzük, hogy a ló „csak ebből ért”.
Az ember-ló kapcsolatban az olyan fogalmak, mint a főnök, domináns, makacs, engedetlen vagy tiszteletlen, a ló számára teljesen értelmezhetetlenek.

21/07/2026

A ló, mint tükör metafórája az önismereti vagy terápiás munkában rendkívül gyakori. Való igaz, hogy a lovak észlelése, érzékelése, márcsak fizikai adottságaikból fakadóan is túlszárnyalják az emberi észlelés határait. Ugyanakkor pusztán ezzel azonosítani a terápiás munkát olyannyira leegyszerűsíti a ló-ember kapcsolatot, hogy sem a ló összetett működése, sem a kapcsolat komplex jelensége nem kap értelmet, ha csupán ennyire redukálódik le a lovakkal való ismerkedésről kialakított képünk.
Nálunk embereknél, már egészen a kezdetektől fogva kialakul a tekintet, ritmusok, hang, mozgás, affektusok egymásra hangolódása anya és a csecsemő között, ahol az anya a csecsemő belső állapotaira hangolódik.
Ez a kapcsolati összehangolódás képessége sokszor jelenik meg a lovak mellett is. A lovak mély tekintete, erőt megtestesítő fizikuma, ami többszöröse egy felnőtt embernek, rendkívül gyorsan juttathatja eszünkbe a „kicsi(ny)ségünket”- milyen sebezhetőnek lenni, milyen egy erős másik mellett lenni, milyen egy új, ismeretlen helyzetben, saját döntéssel, akarattal rendelkező lénnyel lenni, milyen a reakcióit megismerni és bizalmat kiépíteni, vagy éppen a gondoskodó szerepet megtapasztalni körülötte.
Ahelyett viszont, hogy most az következne, hogy pontosan vissza fogják tükrözni a lovak, hogy ebben hogyan vagyunk, vessünk egy pillantást arra, hogy ez náluk is hasonló előzményekkel terhelt vagy gazdagított. Egy ló számára az új ember jelentheti éppen azokat a tapasztalatokat, amiket a legkoraibb éveiben és az azóta eltelt időszakban hordoz az emberekről (arról nem is beszélve, mennyire van lehetősége ló-ló kapcsolatokban biztonságos, jó kommunikációval találkozni és azokat megőrizni, felnőve lótársaságban élni). Egy békés jelen mellett is előfordulhat, hogy a korai életéveiben adódó hatások (korai leválasztás, környezeti stresszek, társak hiánya stb). és az ebből fakadó érzékenysége egy egész életen át lenyomatot képez és félelmet vagy éppen veszélyt hordoz elsőre az új ember (vagy új ló) megjelenése.
A terápiában is találkozhatunk olyan lóval, aki jóval érzékenyebb az őt érő környezeti eseményekre és olyannal is, aki bármilyen félelmünk mellett is kibillenthetetlenül stabil, nyugodt és bölcs.
Ma, amikor a lovak mellett elképesztő mennyiségű önismereti program kínálkozik, fontos, hogy ebben legyen kritikus szűrőnk is. A lovakat egy folyton visszatükrözést biztosító gépezetnek látni hamis visszacsatolásokat gyártó platform, és nem terápiás tér. A lovak is önálló szubjektív lények, akik ráadásul jócskán többet érzékelnek abból, hogy mi mellettük vagyunk, ilyen értelemben tükrei az egész térnek, amiben éppen léteznek, mindemellett a saját állapotaik visszajelzői is (amelyek szólhatnak a tartás, a mentális jóllét és a fizikai fájdalom bármilyen egyéb észre nem vett jeleiről is).
Elvitathatatlan viszont, hogy mellettük számtalan dolgot sajátíthatunk el, amit a sürgető és felszínes mindennapokban nincs lehetőségünk meglátni és megélni, vagy elmélyíteni.

21/04/2026

1 évesek lettek a kicsik, akik már nem is annyira kicsik :)🥰 &Bonus

10/02/2026

"Számos címke kering a terápiás lovak körül, amelyeket a köztudatban igen nehéz levetkőzni. Mégis fontosnak tartom, hogy néhány szempont mentén ne pusztán szerepük, hanem teljes lényük és létjogosultságuk kapjon figyelmet. Jellemük ugyanis akkor válik valóban egyedivé a gyógyításban, ha lehetőségük van arra, hogy önnön lényükből fakadóan mutatkozzanak meg — akkor is, ha ez nem mindig az együttműködés készségét jelenti.
Hiszem, hogy az ember számára valódi gyógyító hatással kizárólag a biztonságos térben megélt élmények bírnak. Ez a biztonság sokszor nonverbálisan van jelen a terápiás térben, és akkor is hat ránk, amikor a ló viselkedése nemet, ellenállást vagy visszahúzódást jelez. Ezek a megnyilvánulások is kommunikációk. Címkék nélkül.
Ha már a címkéknél tartunk, gondoljunk csak bele milyen terhet ró egy lóra csak ez a néhány szinte már közhellyé vált csillogó mondat:
„A ló tükör”, „A ló lénye spontán gyógyító hatással bír”, „A ló közelében lenni terápiás hatású”, „A ló intuitív gyógyító lény”, „A ló mindig a jelenben van”.
Ez azt jelenti, hogy a ló számára elfogadhatatlan a nemet mondás eszköze? Az ellenállásé? A túlterhelődésé? A diszkomfortot, stresszt okozóé? Egy lónak mindenféle kényelmetlen ingert el kell tudnia tűrnie? Ugye, aligha tűnik terápiás szemléletűnek? Legalábbis a ló felé. Sok-sok kutatás van a ló-ember kapcsolat jótékony hatásaira vonatkozóan. A kapcsolat azonban csak két olyan fél között lehet gyógyító, akik szabadon megnyilvánulhatnak és kifejezhetik azt is, ami nem komfortos számukra. Legyen az akár a ló is. A terápia jelentősége nem abban van, ha egy meghamisított, pozitívra színezett térben keringünk, hanem, ha megértjük, hogy a kellemes hol vált át kellemetlenbe a ló mellett és ahol a ló együttműködési szándéka hiteles nem pedig kierőszakolt."- részlet a Lovas Nemzet márciusban megjelenő rovatából.

17/01/2026

A háziasítás óhatatlanul a mi igényeinkhez és világunkhoz formálta a lovakat, gyakran olyan viselkedésekkel és testi-mentális nehézségekkel együtt, amelyek nem az ő eredeti működésükből fakadnak. Újra és újra érdemes visszatérni ahhoz a ponthoz, ahol a lovat nem a házaink körül élő állatokként, hanem fajként szemléljük. Ahol megfigyelhetjük, mire képes akkor, amikor a környezetéhez alkalmazkodhat, nem pedig az emberek mellett adódó lehetőségekhez. Ezek a helyzetek segítenek abban, hogy a mai, velünk élő lovakat is árnyaltabban, nagyobb megértéssel lássuk.

13/01/2026

Nézzünk egy kicsit vissza a kezdetekhez, régen írtam arról, mi zajlik a lovasterápián.
Vagy ha gyakoribb kérdésre kanyarodok kérdezhetném úgy is: miért jó lóval zajló terápiában részt venni.
Részemről fontos hangsúlyozni jónéhány éve nem zajlik lóháton a pszichológiai lovasterápia.
A fókusz azon a kapcsolati relációs mezőn van, ami a ló mellett megélhető. Egy olyan élőlényről van szó, aki a körülötte lévő szociális háló mentén éli meg a biztonságát, képes kötődni, és rendkívül hasonló idegrendszeri sajátosságokkal bír, mint mi emberek. A nonverbális térben ez a tapasztalati tanulás a testi szabályozásra, a kapcsolati jelenlétre és az ebből fakadó jelentésalkotásra irányul. Ez különösen fontos traumás múlt esetén, ahol a kapcsolati tapasztalatok gyakran verbálisan nem hozzáférhetőek. A tapasztalati tanulás a lovasterápiában nem csupán azt jelenti, hogy „csinálunk valamit a lóval együtt, majd utólag megbeszéljük, mi történt”. Ez is egy út, hogy megértjük, különböző helyzetek, szituációk milyen érzést, gondolatot, emléket hoznak felszínre. Traumás tapasztalatoknál a múlt gyakran nem múlt idő: a test és az idegrendszer úgy reagál, mintha a helyzet most is veszélyes lenne. Ilyenkor a ló mellett megjelenő feszültség, bizonytalanság vagy kontrolligény nem a lónak szól, és nem a jelen helyzetből fakad.
A terápiás változás ezért nem abból születik, hogy a kliens addig próbálkozik, amíg „sikerül” elérnie valamit a lónál. Az újrakódolás nem teljesítményhelyzetekben történik, hanem akkor, amikor meg tudunk állni, és felismerjük: ami aktiválódott, az egy régi mintázat. Viszont, amikor a test biztonságosabb állapotba kerül, és megengedhetővé válik a megnyugvás, az idegrendszer új tapasztalatot szerez arról, hogy nem kell túlélési üzemmódban működnie.
Ebben az értelemben a lovasterápiában a tanulás nem „teljesítés és a lovon szerzett fölény”, hanem átélés és szabályozás – és ez az, ami tartós változást indíthat el.
Az emberi reakciók a nonverbális térben sokszor a testi reakciókkal kezdődnek. A „test hamarabb reagál, mielőtt tudom, hogy mire”. Egy szabadon és biztonságban lévő ló jelenléte ilyenkor azt jelenti, hogy hacsak megfigyeljük is a nyugalmát, testi, szenzoros ingerekkel is kiegészítve (megérintem, érzem az illatát, a természeti ingereket, napsütést, havat, szélfúvást), akkor az elsődleges reakciók nem kognitív, gondolati síkon, hanem az autonóm idegrendszer szintjén jelennek meg. A ló nyugodt állapota külső szabályozóként működik. A jelenléte csökkenti az amigdala (az agy „füstjelzője”) fenyegetettség jelzését, miközben növeli a paraszimpatikus aktivitást (a nyugalom bekapcsol). Az idegrendszer a ló békéjét olvassa le, és a fiziológiai reakció az erre való ráhangolódás. Ennek hatására csökken a szívritmus, lassul a légzés, mérséklődik az izomtónus, és a test kilép a túlélési készenlétből.
Mindamellett..gondoljunk csak bele. Egy körülbelül nyolc, tízszer nagyobb állat jelenléte felnőttként éppen azt jelentheti, mint gyerekként a felnőttek jelenléte. Egy ekkora élőlény jelenlétében újrakódolni a negatív tapasztalatokat és emlékeket, sokszor a szülői megnyugtatás hiányának a pótlólagos megszerzését, megismerését is jelképezi.

06/01/2026

Gyakran elcsodálkozom azon, mennyi új arcával találkozom a lovaimnak, sokszor sok év után is. Természetesen nem azért, mert az idő múlásával új tulajdonságokat növesztettek, bár egész biztosan vannak jellemzők, amik az őket ért hatások által fejlődnek.
Alakulnak az évek alatt, a koruk előrehaladtával, a környezetükben történő módosításokkal, az évszakok, az egészségi állapotuk változásával, most éppen a csikók születésével és növekedésével. Még a felnőtt lovak is érnek benne, és rengeteg szociális készséggel gyarapodnak, vagy egyszerűen csak kiderül, ki mennyi készséget szerzett az eddigi élete során és mit tud kezdeni egy kiscsikóval, aki még csak tanulja ezt a nyelvet. Van amelyikőjük ebben magabiztosabb és nyugodtabb, van, aki játékosabb és van, aki bölcsebb. Nem járnak stressz nélkül ezek a történések bennük, nem könnyű alkalmazkodni olyan kihívásokhoz, ami az eredeti stabilitásukat megbillenti. Viszont rendkívül gazdagon kommunikálják a változásra való érzékenységüket, és rendkívüli képességük van az alkalmazkodásra is.
Jó és biztonságos élmény a terápiában (is) csak egy olyan ló mellett létezik, aki ismeri a nyugalmat és nem marad néma a stressze. A lovak mellett kínált beavatkozások, programok sokszor kínálnak mosolygó élményeket stresszes lovakkal, akik vagy egyáltalán nem tudnak mit kezdeni az emberi bánásmóddal, vagy megtanultak robotpilóta módon szolgálni.
Azt hiszem a kapcsolat velük ott kezdődik, ahol a tisztelet, megérteni akarás, és tanulás róluk, valamint rengeteg... rengeteg megfigyelés egyénként is, együtt is.