05/04/2026
Húsvét van.
Ma mindenki a „békéről” beszél mégis egyre több a megosztottság, az indulat, a kimondott és kimondatlan gyűlölet. Mintha a szó megmaradt volna, de a jelentése lassan kiüresedett volna.
A béke nem pusztán a háború hiánya.
Nem egy politikai jelszó.
Nem egy kommentháború végén odavetett szó.
Talán éppen most, Húsvét idején lenne a legfontosabb, hogy ne csak kimondjuk hanem valóban meg is próbáljuk megélni.
Áldott, békés húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek.
—
Babits Mihály Húsvét előtt című verséből:
„
ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta, lélekzetadó, szent,
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön új március,
viruljunk ki újra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre! ”