13/04/2020
Néha úgy érzem jó lenni aludni, átaludni ezt az egészet, elbújni, elmenekülni, de nem lehet. Nem lehet, mert a sors ezt rendelte nekem is, ugyanúgy, mint az összes többi embernek. Egyek vagyunk, mégiscsak egyek, bár voltak kételyek. Igen voltak, amikor azt láttam, hogy az egyik éhezik, a másik pedig palotában pöffeszkedik, amikor azt láttam, hogy az egyik meggyógyul a másik pedig szakadékba zuhan. Ott volt a kérdés mindig bennem, hogy miért? Ő miért jobb, a másik mivel több, az a harmadik miért érdemli meg, hogy mindene meglegyen. Hát eljött az igazság pillanata, senki nem több, senki nem jobb és igazság szerint az sem számít, hogy kinek milye van, mind egyek vagyunk. Mindannyiónkat most egy apró, láthatatlan dolog irányít. Ugyanúgy megváltozott mindenki élete és legyen bármid, semmivel nem tudsz küzdeni ellene, vagy mégis? A láthatatlantól félünk és talán a láthatatlanban van a megoldás. Nem a látható dolgok a fontosak, hanem ami bennünk van. Ez a közhely teljesen ellaposodott és szinte értelmét vesztette, még a mélyen spirituálisan gondolkodók egy részénél is, pedig ez a lényeg. Már a Kis Herceg is megtanulta a rókától, hogy a lényeg a szemnek láthatatlan. Soha jobb alkalom nincs befele fordulni, figyelni mi is történik bennünk. Láthatatlan az erő, ami bennünk van, de talán ezekben a nehéz időkben könnyebben el tudjuk fogadni a létezését. Figyeljetek befelé, meditáljatok, találjátok meg az erőt magatokban és higgyetek. Előbb utóbb, ha kellő türelemmel és alázattal figyeltek észre fogjátok venni magatokban ezt az energiát. Ez az ami közös mindannyiunkban, és ez az, ami összeköt minket. Ezekben a vészterhes időkben különösen fontos, hogy ez az energia minél pozitívabb legyen, minél magasabb szinten rezegjen. Ne engedjük, hogy a félelem, a pánik lehúzzon, mert ezzel mindenki energiája gyengül. Kapaszkodjunk össze gondolatban és közösen emeljük magunkat feljebb és egyre feljebb, míg végül felülemelkedünk ezen az egészen. Egyedül nem fog menni, csak együtt, mert egyek vagyunk, ahogy a legkedvesebb idézetem szól John Donne-tól, „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”
