Beszélünk

19/07/2026

„Nem rossz gyerek, csak túl sokat cipel.”

Gyakran hallom ezt:

– „Kezelhetetlen.”
– „Csak a baj van vele.”
– „Nem akar változni.”

Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen ritkán kérdezzük meg:
vajon mit cipel ez a gyerek?

A munkám során sok olyan kamasszal találkozom, akinek a viselkedése első pillantásra valóban nehezen érthető. Van, aki dühös. Van, aki bezárkózik. Van, aki a szerekhez nyúl. Van, aki mindenkit eltol magától.

Ha azonban sikerül egy kicsit közelebb lépni a történetükhöz, gyakran egészen más kép rajzolódik ki.

Elveszített biztonság.
Megszakadt kapcsolatok.
Állandó feszültség.
Kimondatlan fájdalom.

Nem azért, hogy felmentsük a romboló viselkedést. Hanem azért, hogy megértsük, mi van mögötte.

Néha a legnehezebb viselkedés nem rosszindulatból születik, hanem abból, hogy valaki már csak így tudja elviselni azt, ami benne történik.

Azt hiszem, szakemberként, szülőként vagy egyszerűen emberként az egyik legfontosabb kérdés nem az, hogy „Mi baja ennek a gyereknek?”, hanem az, hogy:

„Mi történt vele?”

Nekem ez jelenti a feltétel nélküli elfogadás egyik legfontosabb lépését.

És neked?
Mit jelent elfogadni valakit úgy, hogy közben nem értesz egyet minden tettével?

Beszélünk.

Mental health service

12/07/2026

Az elmúlt napokban újra elővettem egy könyvet.

Van benne egy gondolat, amin sokáig időztem.

Azt írja, hogy a függőség egyik legnagyobb csapdája nem maga a szer.

Hanem az, ahogyan az ember gondolkodni kezd önmagáról és a saját helyzetéről.

Ez elsőre talán furcsán hangzik.

Pedig szerintem nem csak a szerhasználatról szól.

Mindannyian képesek vagyunk úgy gondolkodni, hogy közben észre sem vesszük, milyen történeteket mesélünk magunknak.

"Majd holnaptól..."

"Nekem ezzel még nincs problémám..."

"Én megoldom..."

Lehet, hogy nem ugyanazt a terhet cipeljük.

De azt hiszem, mindannyian mesélünk magunknak történeteket.

Talán ezért olyan nehéz egyedül változtatni.

Mert amikor egyedül vagyunk, legtöbbször csak a saját gondolatainkat halljuk.

Néha szükség van valakire, aki nem megmondja, mit kellene tennünk.

Hanem segít más szemszögből is ránézni arra, ami bennünk történik. Nekem is segített ez.

Beszélünk.

Mental health service

05/07/2026

Néha jó megállni.

Nem azért, mert minden kérdésre választ kaptam.

Hanem azért, mert ilyenkor egy kicsit más szemszögből látom ugyanazt.

Sokáig azt gondoltam, hogy akkor leszek rendben, ha végre minden a helyére kerül.

Ma már inkább azt tapasztalom, hogy néha elég, ha én kerülök egy másik helyre.

Nem a világ változik meg.

A rálátásom.

És sokszor ez éppen elég ahhoz, hogy ne ugyanazokat a döntéseket hozzam meg újra.

Nem azért, mert könnyebb lett.

Hanem mert egy kicsit jobban értem, mi történik bennem.

Talán ezért is szeretek néha felmenni egy hegyre.

Nem azért, hogy messzebbre lássak.

Hanem hogy tisztábban.

Beszélünk.

29/06/2026

Vannak helyek, ahová úgy térek vissza szívesen, hogy közben én magam is megváltoztam.

Szombaton egy ilyen helyen jártam.

Évekkel ezelőtt itt dolgoztam mentorként. Amikor itt voltam, azt hittem, hogy a feladatom segíteni az embereknek. Ma már úgy gondolom, hogy miközben én próbáltam kísérni őket az útjukon, ők is formálták az enyémet.

Ahogy néztem ezt a videót, eszembe jutott, hogy az életemben is sokszor volt olyan érzés, mintha egy sínen mennék.

Viszem magammal a megszokott mintáimat, ugyanazokat a döntéseket, ugyanazokat a félelmeket.

Aztán egyszer eljutok egy pontra, ahol eldőlhet, hogy megyek tovább ugyanazon az úton, vagy merek letérni róla.

Nem könnyű.

De megtehető.

Nekem ez a hely mindig azt juttatja eszembe, hogy a változás nem egyik napról a másikra történik.

Hanem azzal kezdődik, hogy valaki egyszer kimondja:

„Nem szeretném így tovább.”

És talán azzal folytatódik, hogy ezt valaki meghallja.

Vannak helyek, amelyek nem engedik, hogy elfelejtsem, honnan indultam.

Beszélünk.

25/06/2026

Volt idő, amikor azt hittem, hogy ha megértek valakit, akkor egyet is kell értenem vele.

Ma már máshogy látom. A megértés és az egyetértés nem ugyanaz. Megérteni valakit nem azt jelenti, hogy elfogadom azt, amit tett. Azt jelenti, hogy szeretném megérteni, mi vezetett odáig.

Mi történt vele?

Mit élhetett át?

Mit cipel magával?

Segítőként ezt tartom az egyik legfontosabbnak. Nem azért, hogy felmentsünk bárkit. Hanem azért, mert amit megértünk, arra már másképp tudunk ránézni.

Én is ezt tapasztaltam a saját életemben.

Amikor elkezdtem nem csak azt nézni, hogy mi történt velem, hanem azt is, hogy mi minden vezetett odáig, sok minden a helyére került.

Egy jól feltett kérdés többet adhat, mint tíz jó tanács.

Beszélünk.

21/06/2026

Mielőtt segítő lettem, a gyerekkori szorongásaim miatt sokáig azt hittem, hogy mindenre tudnom kell a választ.

Ha tudom a választ, biztonságban vagyok.
Ha tudom a választ, nem hibázom.
Ha tudom a választ, nem maradok egyedül.

Ma már máshogy látom.

Nem attól leszünk rendben, hogy minden kérdésre van válaszunk.

Sokszor az segít a legtöbbet, ha van valaki, aki figyel, kérdez, és mellettünk marad, amíg megértjük, mi történik bennünk.

Ezért nem kész válaszokat szeretnék adni.

Hanem teret annak, hogy együtt ránézzünk arra, ami éppen van.

(A kép egy kellemes nyári estén készült. Éppen valaminek utánanéztem, ami foglalkoztatott. Ma már nem zavar, ha nem tudok mindent azonnal. Megengedhetem magamnak, hogy keressek, tanuljak és kérdezzek.)

Beszélünk.

18/06/2026

A beszélgetések során figyelemmel, elfogadással és titoktartással dolgozom. Mentálhigiénés segítőként nem diagnosztizálok és nem végzek pszichoterápiát. A közös munka kereteit előre tisztázzuk, mert a biztonságot a bizalom és a kiszámíthatóság együtt teremti meg.

(A fotó a kertünk azon részén készült, ahol különösen jól érzem magam.)

Beszélünk

15/06/2026

BESZÉLÜNK.
Gyerekként sokszor egyedül voltam a szorongásaimmal. Nem voltak megértve az érzéseim. Meg kellett oldanom magamban, magamnak. Ma azért dolgozom, hogy másnak ne kelljen egyedül maradnia abban, ami belül történik. Saját élményű mentálhigiénés segítőként online beszélgetéseket tartok azoknak, akik: – függőséggel érintettek, – hozzátartozóként elfáradtak, – kapcsolati dinamikákban újra és újra ugyanoda jutnak, – önismereti elakadással vagy életközepi válsággal küzdenek. Nem kell magyarázkodni. Nincsenek jó vagy rossz mondatok. Nincsenek okoskodó tanácsok. Meghallgatjuk egymást. Egyben nézünk rá a dolgokra. Hiszem, hogy ha minden érintett szóhoz jut – a család, a környezet is láthatóvá válik –, akkor a fókuszban lévő ember is mozdulni tud.
Gyakran mondom: Megtehetem. És te is megteheted.