Ferenczi Borbála addiktológiai konzultáns, irodalomterapeuta

15/07/2026

MI KÖZE ESTERHÁZY PÉTERNEK A FELÉPÜLÉSEMHEZ?
Sok. Ahogy az életem történetének íveihez és ívtelenségeihez is. 10 éve halt meg, ennek apropóján aztán én is "Rajzolom. A-tól B-ig, és halad és rendben és lineárisan."

A-tól indulva:
3X10 éve kaptam a nagynénémtől egy magyar- angol kétnyelvű A szív segédigéit, hogy motiváljanak a nyelvvizsgára. A motiválás megerősítéséhez szülői oldalról szükség volt még egy Martens bakancsra. A nyelvvizsga sikerült és én pirossal aláhúztam: " (...) tudom én, Viterbo kisasszony, hogy maga nem vár semmit az élettől, én várok valamit, magát".
Aztán a szüleim könyvespolcáról beköltöztettem a szobámba a Termelési regényt és egy dedikált Függőt. Gondoltam, ilyenek birtokában már nagyon intellektuel vagyok😅. Bölcsész karról csajos szállóigék: "Braziliában akarok élni, mert ott jó, pasizáshoz "Hát megjöttek! Hát megjöttek a fuharosok." Közös használatú Javított kiadás - aláhúzogatva, kipreparálva, ahogy kell. Vendégszöveg vadászatok önszórakoztatásra. Szakdolgozati mottóm: "Akartam mutatni, hogy mindent felzabált a történelem." Az ívtelenség időszakából az „Ön kétségbeesett, merész és vonzó asszony” és a "Ma később keltem, mint a Nap. De később is nyugodtam."
A felépülés elejét tükröző kétségeim: "Úgy élek, mintha az öröklét várna, s nem a teljes megsemmisülés. Vagyis jövőm rabságában élek, s nem a halandóságom végtelen szabadságában. Az Isten nem kényelmes fogalom." Számos Esterházy bon mot, frappáns fricska és idézet az elmúlt 13 év naptáraiból, - kardozós és Márk változatra - amit alkalmanként a munkámban is használok, hol azért, hogy oldjam a feszültségét, hol azért, hogy elgondolkodtasson.

B-ig: Most Babiczky Nyitott paloták esszékötetének első oldalán jött szembe velem a felhasznált szövegrész. Itt a folytatása:
"És miért tetszik események helyett események valószínűségével dolgozni? (...) Miért tetszik pszichoanalitikushoz járni, vagyis mért tetszik lábjegyzetelni a saját életét,
mért tetszik álldigálni a saját élete mellett,
mért nem tetszik átélni, mért csak reflektálni, reflektálni?
Mért nem tetszik elfeledkezni az életről, épp azáltal, hogy élni tetszik?
Mért tetszik folyton rohanni?
Mért nem tetszik egy aranykorban élni?
Mért tetszik újra meg újra új életet kezdeni,
mért nem tetszik tudomásul venni, hogy egy életünk van,
mért nem tetszik tudni, hogy egy életem, egy halálom, mégis megpróbálom, mért nem tetszik ...Anyám pedig azt mondta, hogy tetszikezni pedig nem tetszikezik az ember, fiam."

A kommenteknél kedvenc Esterházy idézeteket megosztani ér!

12/07/2026

MIÉRT OLYAN NEHÉZ A NYUGALOM?
Sok függő és szenvedélybeteg családban felnőtt ember mondja el, hogy amikor végre minden rendben van, valami mégis hiányzik. Mintha túl nagy lenne a csend, a nyugalom. Mintha történnie kellene valaminek.
Többen ezt az állapotot unalomként azonosítják vagy furcsa érzésekkel, hitetlenkedve néznek körül: Lehet ilyen? Mikor jön a córesz, a változás? Mikor omlik össze a rendszerem? Elég vagyok csak így, alapjáraton?

Ha valaki hosszú éveken át kiszámíthatatlan, feszültséggel teli környezetben élt, ilyenek voltak a mindennapjai, az idegrendszere ehhez alkalmazkodik. Folyamatosan figyelni a reakciókat, rezdüléseket, hangulatváltozásokat, a veszély első jeleit, a konfliktusok közeledtét. Ez a tartós készenléti állapot a szimpatikus idegrendszer fokozott működésével jár együtt.
Egy idő után ez válik ismerőssé.

Ilyenkor a nyugalom nem feltétlenül megnyugtató. Sokkal inkább szokatlan.

Ezért gyakori, hogy – tudatosan vagy tudattalanul – új ingereket, konfliktusokat, intenzív kapcsolatokat vagy állandó elfoglaltságot keres valaki. Nem azért, mert valóban erre lenne szüksége, hanem mert az idegrendszere a magas feszültségi szintet ismeri otthonosnak.

Csakhogy van különbség a fokozott ingerkeresés (ingervadászat) és az életet gazdagító aktivitás között.
Más az, amikor a feszültség vagy ingervadászat hajt egyik helyzetből a másikba,
és más az, amikor tudatosan választunk olyan programokat, kapcsolatokat és célokat, amik örömet adnak és előre visznek, miközben biztonságos kereteket is teremtenek. Az utóbbiak nem felborítanak, hanem megtartanak. Nem a készenlétet táplálják, hanem fokozatosan megtanítják az idegrendszernek, hogy a nyugalom nem veszélyes.

Az ingervadászatnak több tudattalan haszna is lehet:
- Nem kell egyedül lennem önmagammal.
- Nem kell találkoznom a csenddel.
- Ha pedig megint rosszul sül el valami vagy túlterhelődöm (túl fogok), újra életbe léphet a régi forgatókönyv: javítgatni, túlélni, használni, mentegetni és mentegetőzni stb.

A felépülés nemcsak a régi működések elhagyásából áll. Nem merül ki ennyiben.
A felépülés annak a kimunkálása is, hogy a nyugalom nem veszély, nem kell mindig készenlétben állni. Hogy van/ lehet olyan, amikor a csend nem a vihar előszobája, amikor tudok és szabad együtt lenni önmagammal.

Amikor ezt az idegrendszerünk is megtanulja - tapasztalataink útján újra és újra tanítjuk neki- már nem a feszültség lesz az, ami életben tart, hanem a biztonság.

08/07/2026

HA TÚL NAGY A KABÁT- MIÉRT HASZNOSAK A RÖVID TÁVÚ CÉLOK?
A családunkban nagy divatja volt a "legyen egy kicsit nagyobb, majd úgyis belenősz" szemléletnek. Cipők, kabátok, nadrágok kerültek ilyen módon kiválasztásra, de ugyanígy viszonyultunk a feladatokhoz is: "Majd megbirkózol vele!", "Jobb előbb, mint később." Ilyen és ehhez hasonló mondatok többünknek ismerősek lehetnek.

Csakhogy a túl nagy kabátban könnyű elveszni.
Feszengünk, furcsán érezzük magunkat benne, lóg rajtunk, a mozgásunkat is befolyásolja. Emiatt aztán rejtegetjük a sutaságunk és szégyenkezünk: gáz vagyok és még a többiek is látják.
A változással is történhet ugyanez.

Ha a cél túl nagy, túl távoli vagy nem a sajátunk, könnyen elveszünk benne. Elbizonytalanodunk , feladjuk, mert úgy érezzük:
- még mindig messze vagyunk attól, akik lenni szeretnénk,
- elfáradunk az erőlködésben,
- ügyetlennek, erőtlennek éljük meg magunk ("Nem is vagyok rá képes."),
- vagy rájövünk, hogy a kitűzött cél nem a miénk, nem is szeretnénk igazán, amit elvárnak tőlünk.

Ezért olyan FONTOSAK A RÖVID TÁVÚ, ELŐREMUTATÓ, lehetőleg ÖRÖMTELI CÉLOK a változásban.
Először csak egy nap (vagy ha az nem megy, a nap egy része) - nem egy teljes élet, a mostantól már soha!!- józanul. Aztán egy séta, egy telefonhívás, egy mozi, egy segítségkérés, valami amit magamért és magamnak teszek meg, hogy máshogy működhessek, mint korábban.

A felépülésben nem véletlenül hangzik el olyan gyakran: "Gondolkozz 24 órában!" "Csak a mai nap."
Nem egy életre kell megígérni, megtenni, megoldani!
Elég csak a mai nap. Ez a cél belátható, elérhető, mérhető.
És ha sikerül, megszületik annak a tapasztalata, hogy KÉPES VAGYOK RÁ. Van bennem erő. Tudok haladni.
Van kabát az én méretemben is. Mostantól azt viselem. Nem kisebbet vagy nagyobbat!

Persze nem mindegy az sem, ki választja ki azt a kabátot.
Ha a céljaink mások elvárásaiból születnek, könnyen lehet, hogy olyan "fazont", stílust próbálunk magunkra erőltetni, amiben soha nem fogjuk jól érezni magunkat. A SAJÁT célok nemcsak elérhetőbbek, hanem otthonosabbak is.
Gyakran ezeknek a saját céloknak a kigondolása az egyik legizzadtságosabb munka egy konzultációs folyamatban.
A kliens a segítőtől várja, hogy mondja meg és találja ki helyette - ez jár a legkisebb energia befektetéssel, felelősséggel és még ismerős is - mik legyenek az Ő saját céljai, aztán lehetőleg azt is, hogyan érhető el mindez biztosan.
Itt gyakran megreked a közös munka.

A változás nem attól lesz valódi, hogy óriási lépéseket teszünk vagy más mondja meg lépésről lépésre, hogy mit kell tennünk, hanem attól, hogy a saját utunkon, a SAJÁT MÉRETÜNKRE és SZÜKSÉGLETEINKHEZ SZABOTT KABÁTBAN indulunk el.

Kép: Emilia Dziubak

01/07/2026

KIKAPCSOLÓDÁS - Ma reggel indul a Kék Pont Alapítvány remek kezdeményezése és kihívása. Csatlakozzatok! 7 monitor menetes nap, amiben nem kell korlátozni a munkához, tanuláshoz, ügyintézéshez való monitorhasználatot, de nincs chat, sorozatozás, csak úgy pörgetek... Hajrá!
Mindenkinek jól jöhet, aki kikapcsolna, szeretné jobban látni milyen szerepet tölt be az életében a monitor és digitális estközök használata, már egy ideje gondolkozik vmiféle digitális detoxon.
Részletek: https://kikapcsoltam.hu/

DIGITÁLIS KIKAPCSOLÓDÁSJÚLIUS 1-7. hét monitormentes nap A KÉK PONT ALAPÍTVÁNY ÖNGONDOZÓ PROGRAMJAA DIGITÁLIS ESZKÖZÖK HASZNÁLATÁNAK MÉRSÉKLÉSÉRE KIKAPCSOLSZ? TÖBB IDŐT KAP A KÉPERNYŐD, MINT AMENNYIT JÓNAK TARTASZ? MEGESZI AZ IDŐDET A MONITOROD? ÚGY ÉRZED, HOGY AZ OKOSTELE...

29/06/2026

"EZT AZTÁN JÓL MAGAMBA ÉNEKELTEM" - TE MIRE HASZNÁLOD A ZENÉT?
A fesztivál szezon és egy szakítás hívta elő a konzultáción a témát, hogy a zenéről beszéljünk. A végtelenített kazetták, különleges alkalmakra összeállított playlistek, szerelmes és szakítós számok felelevenítése után jött az ütős megállapítás:
"A szerelem ezerrel lángol, aztán minimum bele kell dögleni. Meg köpni ugye, ha már az apokalipszis úgyis itt és most van- nekem ezt tanították a zenéim. Ezt aztán jól magamba is énekeltem. Ahogy arra is volt rutinom, hogyan tartsam önsajnálatban vagy hergeljem magam cselekvésig a zenével."
Ismerős ez a működés neked is?

Legtöbbünknek van tapasztalata arról, hogyan hangolhatjuk magunkat ilyen vagy olyan állapotba a zenével. Mert a zene HAT.
Ez az egyik legerősebb és legősibb tudatállapot-módosító eszközünk.
Megnyugtat, felpörget, vigasztal, összekapcsol másokkal, felerősít vagy épp elcsendesít érzéseket.
Mindannyiunk életében vannak zenék, amik nemcsak elkísérnek bennünket, hanem észrevétlenül formálják azt is, ahogyan gondolkodunk életről, szerelemről, vágyról, veszteségről, önmagunkról.

Az embernek alapvető szükséglete a hétköznapiságból való kilépés, az „önmagán túli” élmény keresése és a másokkal való kapcsolódás. A zene ezt is tudja. Nemcsak a szórakozás, kikapcsolódás eszköze, hanem olyan rituális és szimbolikus erő, ami:
- kiszakít a profán, hétköznapi időből,
- segíti a kapcsolódást önmagunkhoz és másokhoz,
- az érzelmek átélését és szabályozását támogatja,
- lehetővé teszi, hogy az emberek ugyanabban a szimbolikus térben és időben legyenek jelen,
- közös élményük és történeteik legyenek.
A közös éneklés, zenélés és tánc az ősi rítusokban nem puszta az önfeledtség és kikapcsolódás, hanem a közösség önmagára találásának eszköze és módja is volt.
Rehabokon, közösségi alkalmakon ma is használjuk ilyen módon a zenét és közös zenélést, elérhetőek zeneterápiás csoportok is.

Sokaknak kérdés a felépülésben, hogy lehet-e józanul bulizni, mennyire triggerel egy-egy szám, zenei stílus?
Ahogy számos más élményt, így a zenét is lehet józanul élvezni, akár mélyebben kapcsolódni hozzá, mint korábban. Ehhez idő és önismeret szükséges.

Gondold végig és figyeld meg:
Amikor zenét hallgatsz, mit keresel benne? Kapcsolódást? Vigaszt? Energiát? Emlékeket? Menekülést?
Mire hív és miben tart benne?
Te mire használod a zenét?
Változik-e veled a zene, amit szívesen hallgatsz?

23/06/2026

Július 15-ig lehet jelentkezni a PPKE Biblioterápia szakirányú képzési szakára, ahol szó lesz a szenvedélybetegekkel és hozzátartozóikkal végezhető irodalomterápiás munkáról is☺️🤩. Fontos kitekintés ez, nemcsak azért, hogy saját szakmai, segítői kompetenciahatárainkon belül tudjuk hogyan és miben lehet jól támogatni őket irodalomterápiás eszközökkel, hanem azért is, mert az érintettel bármilyen önismereti csoportban, workshopon találkozhatunk.
Örömmel és izgatottan várom a képzés indulását.
A június 25-ei nyílt nap linkje az első kommentben.

21/06/2026

Tegnap a MESÉK ÉJSZAKÁJÁN Esztergomban meséltünk. Köszönöm Tímea Daróczi és Anna Uliczki, hogy a Methamorhphoses Meseterápiás Egyesület programján csatlakozhattam hozzátok és együtt mondhattunk meséket.😍

19/06/2026

MUNKAHELY ÉS DISZFUNKCIONÁLIS CSALÁD 2. rész
A diszfunkcionális munkahelyi rendszerek ritkán mutatják meg valódi arcukat rögtön az első napon. Kezdetben akár támogató, összetartó közösségnek is tűnhetnek, ahol jó célért, fontos ügyért vagy eredményért küzdenek, ezért az újonnan belépő fontosnak, megbecsültnek, vagy épp kiválasztottnak érezheti magát.
A problémák lassabban, szinte észrevétlenül mutatják meg magukat.
Mivel legtöbbször már a normalitás részévé vált rosszul működésbe érkezünk, ha látunk, érzünk is valami zavarót, azokra "itt ez a szokás", "ezek a keretek", "ez a tempó, elvárás", "mi ilyen odaadással és proaktivitással dolgozunk" jellegű mondatok, visszajelzések érkeznek válaszul.

Annak ellenére, hogy sejtjük, érezzük valami nincs rendben, sokáig dédelgethetjük magunkban a reményt:
- talán csak egy nehezebb időszak,
- talán majd változik,
- talán a visszajelzések hatására máshogy lesz,
- ha jobban odateszem magam, jobban alkalmazkodom vagy tartom a határaim, akkor nekem is könnyebb lesz.
Az érzések, tapasztalatok nagyon hasonlítanak ahhoz, amit a diszfunkcionális családokban felnövők élnek át. Ha magunk is ilyen családból jövünk, különösen ismerősek lehetnek.

Kezdetben:
- Megkönnyebbülés, hogy „végre tartozom valahová”.
- Különlegesség érzése: „itt számítanak rám”, „itt család vagyunk”.
- Lelkesedés, erős azonosulás a szervezettel.
- Remény, hogy kemény munkával majd elismerést kapok.

Ahogy a rendszer idővel hatni kezd:
- Furcsa feszültség, készenléti állapot, ha dolgozni megyünk.
- Az érzés, hogy „tojáshéjon kell járnom”, körültekintőnek kell lennem.
- Gyakran zavarodottság, elbizonytalanodás, önmagunk megkérdőjelezése: Jól látom? Nem reagálom túl?
- Bűntudat, ha nemet mondok vagy határt húzok.
- Szégyen, ha hibázom vagy kritikát kapok.
- Klikkesedés.

Hosszabb távon:
- Szorongás, kimerültség, kiégés.
- Tehetetlenség és harag, amit sokszor nem lehet nyíltan megélni.
- Irigység a kivételezett kollégák felé.
- Csalódottság és kiábrándultság a munkahellyel kapcsolatos illúziók elvesztése miatt.
- A saját kompetencia és értékesség érzésének meggyengülése.

Megtörténhet - ezek az esetek a ritkábbak- amikor a nem jól működő vezető(ség) változik, vagy elmegy a munkahelyről.
A tapasztalat inkább azt mutatja, hogy jóval gyakoribb, amikor a munkatársak cselérődnek, a vezető(ség) és alapító tagok maradnak.
A rendszer - ahogy a diszfunkcionális, szenvedélybeteg családokban is - önmagától, belülről nem tud megújulni.
Egy nem jól működő munkahelyen általában vigyáznak arra, hogy külső, új ingerek, kifelé nyitások csak erősen szűrten vagy egyáltalán ne érkezzenek. Ugyanúgy, ahogy a rosszul működő családoknál.
Ne bízz senkiben, aki kívülről jön! - ez a diszfunkcionális család egyik alapüzenete, ahogy a diszfunkcionális munkahelyeké is. Majd mi magunk között, a rendszeren belül kezeljük, megoldjuk. Gyakran el is hangzanak ezek az ígéretek a munkavállalók felé. Ez is ismerős lehet és párhuzamba állítható a családban megéltekkel: majd most máshogy lesz, apu/anyu mostantól nem fogja ezt csinálni, megoldjuk.

Nem minden munkahely javítható meg. De mindenki megérdemli, hogy olyan helyen dolgozzon, ahol nem a túlélésre, hanem a fejlődésre fordíthatja az energiáját.

Neked milyen tapasztalataid vannak a diszfunkcionális munkahelyi működésről?