12/08/2026
Szeretettel ajánlom Eszter írását. Pontosan arról ír csak más fogalmazásban mint amiről én írtam az augusztus havi előrejelzésben.
Nehéz évtizedek előtt állunk...
https://www.facebook.com/photo?fbid=1658613872935122&set=a.707483541381498
Nincs energiám most arra, hogy körbeburkoljam Nektek a mondanivalómat. Na.
Előre is elnézést kérek, ha ez most nem az, amit vártatok, de ha igazán őszinte bejegyzést akarok írni, akkor most nem megy más.
Nem lehet azt mondani, hogy "jó" vagy "rossz" az, ami most van, mert sokkal összetettebb annál, hogy előjelet tegyünk mellé.
A neten keringő szokásos "fantasztikus" Napfogyatkozás témába bele sem megyek. Szót sem érdemel.
Elképesztő mértékű a feszültség, ezt még azok is érzik lappangani, akiknek egyébként sok grimbuszt nem okoz vagy akár meghozott kisebb-nagyobb fordulatokat.
Ahhoz, hogy értsük a horderejét ennek a mostani energiának, elég a világban eszkalálódó helyzetekre nézni, mindegy melyik irányba indulunk. Tüzek, földrengések, háborúk, harcok, energiaválságok.
Minden forrong és nem csak a hőségtől.
Egy olyan kor agóniáját éljük, ami nem csak gazdaságilag vagy a környezetvédelem szempontjából aggasztó, hanem mentálisan is.
Egyre erősebben fog érkezni az ébresztő, és sokszor írtam már, aki azt kérdezgeti, hogy mikor lesz jobb, annak most is azt tudom mondani, amit mindig:
Ugyan mégis mi a bánattól lenne "jobb", ha szétnézünk a világban?
Mégis mitől várjuk a megváltást?
A minden évben kötelezően piacra dobott új autóktól és telefonoktól? A 42 féle felvágottól a boltban?
A világ még el sem érte azt az állapotot, amiben ténylegesen rákényszerülne bármiféle komolyabb változtatásra, ahogy nagypapám mondaná, csak megy a fingreszelés.
Még nincs meg az a pont, amiben ténylegesen elérné azt az emberiség, amiben az ostoba acsarkodás helyett felismerné, hogy a Földön nincsenek országhatárok és sem a földrengéseket, sem az aszályokat nem érdekli, hogy a felszínen ki lövi egymást egóból, politikai indokok miatt teljesen feleslegesen.
Még mindig kikiáltott igazságokkal, hamisságokkal, ide vagy oda tartozással vagyunk elfoglalva, egymás torkát harapdáljuk országon vagy egy utcán belül is, és várjuk, hogy jobb legyen.
Ettől biztosan nem lesz.
Ez a Napfogyatkozás, Újhold ami a Leszálló Holdcsomó közelségében áll, a Huber-féle égi alakzatunk, amiről legutóbb írtam, amiben egyszerre 5 bolygó vesz részt, egy olyan átjáró, amin egyre nagyobb erővel tolnak át minket. Igen, lejön a bőr, de lehet, hogy helyenként a húsunk is.
A világunk nem menthető meg agyból, logikából, tudálékossággal, nyerészkedéssel, hatalmaskodással, hazugsággal vagy erőszakkal. Nem menthető meg pozitív mantrázással, a toxikus ignorálással, amivel nem akarjuk beengedni a szenvedést. Nem egy újabb családállítástól, karmaoldástól, önfenntartástól, vagy vegetarianizmustól leszünk gerinces, igaz, szeretetből működő emberek, és se nem háborúk, se nem az elektromos autók fogják megmenteni a világot, hanem az, ha nem egy automata kiszolgálóegységként tekintünk egymásra és a földre, ami ellát minket és újratanuljuk értelmezni az "életet", ami a fizikai világunkat fenntartja.
Lassan, nagyon lassan alakul ez.
Azt, ami most szenved, csak a szív mentheti meg, amiben az igazat követni, az azzal való szembesülést bátran elviselni hozza meg egyedül azt, amiről ezek az energiák szólnak.
És ez nem holnap lesz.
Minden nap tehetünk mi magunkban azért, hogy a saját életünkben elmondhassuk, mi megpróbáltuk, de amíg igazán nagy pofont nem kap a világ, addig csak látszatmegoldások születnek, amik ugyanúgy nem a változásról, hanem a meglévő rendszerek kierőszakolt fenntartásáról szólnak még mindig. A világ sodrása most még zavaros, és nem egy-két év lesz, amíg kitisztul annyira, hogy ne a hatalom számítson, hanem a valódi túlélés, ami nem újabb és újabb pusztításon és kizsákmányoláson alapszik.
De nehéz megjósolni, hogy ehhez milyen mélyre kell merülnünk abban a szarban, amit magunknak összelapátoltunk az elmúlt cirka 100 évben.
És akkor a makacs asztrológiai tények:
A Chiron a Bikában a következő 8 évben masszívan fogja átalakítani azokat a kérdéseket, amikből már kapjuk a menetszelet.
Minden, ami Bika energia, olyanná válik, mint egy vérző seb, ami egyre jobban fájni fog, hogy végre valóban foglalkozzunk vele az üres beszéd helyett.
Minden, ami természeti kincs, a föld, a víz, az ökoszisztémák, az ásványi nyersanyagok háborúja, a termelés, az élelmiszerellátás, a fizikai világ minden aspektusa, ami a "bőségért" felel, most megmutatja a következő évtizedben azokat a sebeket, amiket az iparosodás óta ejtettünk a világunkon és egyre durvuló tendenciával romboljuk.
Ehhez Szaturnusz is becsatlakozik majd, amikor 2028-ban a Bikába lép és Chironnal való találkozása egyértelműen jelzi egy olyan éra kezdetét, amiben muszáj lesz felelősséget vállalni azért, ahová juttattuk a nekünk életet adó Földet. Chiron és Szaturnusz karmikus következményekről beszél, olyanokról, amiket igen hosszú idő volt összehozni, de egyben lehetőséget is ad a gyógyulásra.
Másképp mondom: szöges bakanccsal kitapossa belőlünk.
Szaturnusz és Chiron utoljára 1412-1413-ban találkoztak a Bikában, a mostani találkozójuk 2028-29ben lesz, fel sem mérhető az, hogy ez a mai modern korban milyen fájó korlátozasokat (Chiron-Szaturnusz) is fog jelenteni a Bika energiáiban.
Azt nem értem, nagyon őszintén, hogy milyen elképesztő tudatlanság vagy delírium miatt gondoljuk azt, hogy ez a dráma, amiben a Földünk van, ami még nem is tetőzött igazán, majd hirtelen jövőre megoldódik és ránk szakad az aranykor, amikor a világunk olyan sebekből vérzik, amit száz év is kevés lenne begyógyítani, ha tegnap elkezdtük volna?
És még csak most megyünk bele.
A Plútó a Vízöntőben a következő másfél évtizedben az AI témája mellett, porig fogja rombolni a jelenleg túlhisztizett "megújuló" energiaforrásokat is, és mindent, ami mögött még mindig csak profit van, de még nagyobb károkat okoz, ahelyett, hogy valóban "zöld" lenne.
De hogy szórjak egy kis porcukrot erre: a következő években lesznek olyan energiák, amik segíthetnek abban, hogy újabb felfedezésekkel, újabb tudással valamiféle fogódzót találjunk arra, hogy hogyan is kellene ebből lassan megindulni kifelé. Ehhez ki kell mászni a régi poros, ásatag dogmákból akár a gyógyászatot, akár a mezőgazdaságot, ásványianyag felhasználást, pszichológiát, történelmet, de még a spiritualitást illetően is.
Összességében amíg Mars utazásra költ a világ és azt gondoljuk technikai "fejlődésnek", hogy kijött az újabb iPhone, addig lehúzhatjuk magunkat.
A fejlődés innentől azt jelenti, hogy vissza tudunk-e fordulni - nem pedig azt, hogy ész nélkül rohan a világ előre a nemlétező profitért.
A profitot az újra működő és élő talaj, az ésszel használt erőforrások, a gondozott táj és vízkultúra, a megvédett értékek, a nem kivágott fák, az újratanult "egészség" jelentik majd.
Majd egyszer.
Természetes, hogy mindenki a jelenben a saját boldogulása miatt aggódik. Természetes, hogy élhető, normális életet szeretnénk magunknak, a gyerekeinknek.
De tudomásul kell vennünk, hogy valamiért ebbe a korba kívántunk megszületni, itt jelen lenni, ebben a mostban, amikor a világunk a legbetegebb és jóval túlmutat a mi napi nyomorunkon az, amitől mindannyian szenvedünk.
Igen, van, ami nem rajtunk múlik, nem kell belekezdeni az összeesküvés elméletekbe sem.
De az rajtunk múlik, hogy megértsük: amíg egymást tapossuk el a hétköznapokban a magunk jóllétéért, amíg ítélkezünk, amíg azt gondoljuk, hogy mi már különbek vagyunk, mert mi már látjuk, értjük, tesszük, bezzeg a másik nem - addig nem tartunk sehol.
Ha valóban tartunk valahol, akkor azt nem arra kell használni, hogy a végletekig elítéljük azokat, akik nem tartanak ott, ahol bezzeg szerintünk tartaniuk kellene, hanem arra, hogy csendben, méltósággal, szívből csak tegyük meg azt, ami a legtöbb, legtisztább, legigazabb, amit aznap megtehetünk.
Akkor is, ha a világ körülöttünk nem azt teszi.
Eszter 🤍
Csillagszirmok
🔒 A megosztásokat köszönöm! 🤍
Az oldal bejegyzett védjegy oltalom alatt, a teljes tartalom pedig szerzői jogvédelem alatt áll. Írást továbbvinni csak közvetlen megosztással, vagy az eredeti bejegyzésre mutató linkkel lehet!
(Kép: Pinterest)
