25/08/2026
Egy masszőr gondolatai – 3. rész
Miért várjuk el a testünktől, hogy bírja azt, amit mi rárakunk?
Van egy érdekes dolog, amit masszőrként nap mint nap tapasztalok: az emberek sokszor sokkal többet várnak el a testüktől, mint amennyit adnak neki.
Egész nap ülünk, vezetünk, dolgozunk, sportolunk, rohanunk, stresszelünk, közben pedig természetesnek vesszük, hogy a testünk majd alkalmazkodik.
Aztán egyszer csak megjelenik egy fájó váll, egy merev nyak vagy egy húzódó derék.
„Nem tudom, mitől lett ilyen.”
Hobbisportolóként én is megtanultam, hogy a terhelés önmagában nem probléma. A kérdés az, hogy van-e mellette regeneráció, változatosság és megfelelő odafigyelés.
Masszőrként pedig a kezem alatt érzem, amikor egy test már régóta próbál alkalmazkodni ahhoz, amit nap mint nap kérünk tőle.
És ilyenkor nem az jut eszembe, hogy „ez a test nem bírja”.
Inkább az, hogy talán túl sokáig kértünk tőle túl sokat.
Mit lehetne ezen változtatni?
Nem feltétlenül nagy dolgokkal kell kezdeni.
Néha már az is sokat számít, ha napközben többször felállunk, más mozdulatokat is végzünk, rendszeresen átmozgatjuk magunkat, és nem csak akkor foglalkozunk a testünkkel, amikor már fáj.
Talán nem azt kellene megvárnunk, hogy meddig bírja, hanem néha azt is megkérdezni magunktól:
Mit tehetnék ma azért, hogy könnyebb legyen neki?
