09/08/2026
"Ha tudnák, hogy valójában nem vagyok ennyire jó..."
Gondoltad ezt már magadban, amikor dicséretet kaptál?
Hányszor érezted úgy, hogy csak szerepet játszol?
Hogy felvettél egy maszkot.
A kompetens, a mindig erős, a mindent megoldó ember arcát, és most rettegsz attól a pillanattól, amikor valaki lerántja rólad a leplet?
Ez az imposztor-szindróma és nem a képességeid hiányáról szól.
Arról is szól, hogy félsz sebezhetőnek lenni.
Azt tanultuk meg, hogy a sebezhetőség egyenlő a gyengeséggel.
Azt hisszük, ha megmutatjuk az esendőségünket, a bizonytalanságunkat vagy a hibáinkat, akkor sebezhetővé válunk a támadásokkal szemben.
Ezért hatalmas energiákat fektetünk abba, hogy falakat húzzunk magunk köré.
De a valóságban a falak mögött nem biztonság van, hanem börtön.
És az a paradoxon, hogy amíg a falaid mögé bújsz, soha nem fogod elhinni, hogy téged szeretnek vagy elismernek, mert úgy érzed, csak a maszkodnak szól az elismerés.
🌿 A sebezhetőség nem azt jelenti, hogy célponttá válsz.
🌿 A sebezhetőség azt jelenti, hogy fel mered vállalni önmagad.
🌿 Abban a pillanatban, amikor nem próbálsz többé tökéletesnek tűnni, amikor megengeded magadnak, hogy egyszerűen csak önmagad légy,
a félelmeiddel, a tévedéseiddel és a nagyszerűségeddel együtt , a feszültség elpárolog.
Nem lehet téged „lebuktatni”, mert már nincs mit elrejtened.
🤗 Mi lenne, ha ma nem a tökéletes szerepedet próbálnád eladni a világnak, hanem megengednéd magadnak azt a belső békét, hogy pont úgy vagy jó, ahogy vagy?
Szeretettel,
Zsuzsa ❤️
Ha megszólított ez a gondolat, és úgy érzed, hogy szeretnél közelebb kerülni ehhez a belső könnyedséghez, nézz körül az oldalamon.
Ha pedig készen állsz arra, hogy leengedd a falaidat és letedd ezeket a terheket, keress meg bátran – itt vagyok, ha kapcsolódnál.
(Az elérési linket az első kommentben találod.)
szükség
