Feketéné Enikő - Kineziológus Miskolc

Feketéné Enikő - Kineziológus Miskolc One Brain I.-VIII. Touch for Health (I.-IV.) Proficiency
Brain Gym 101
Egyéni családállítás - Bábus állítás

Kiteszek eléd néhány bábut.És ettől megoldódik az életed?Nem. 😄A bábuk nem varázsolnak.Nem mondják meg a jövőt.És éjszak...
22/08/2026

Kiteszek eléd néhány bábut.

És ettől megoldódik az életed?

Nem. 😄

A bábuk nem varázsolnak.

Nem mondják meg a jövőt.

És éjszaka sem kelnek életre, amikor bezárom az ajtót. Legalábbis remélem. 😂

A bábus állítás lényege egészen más.

Segít kívülről ránézni arra, amiben belülről már régóta benne vagy.

Egy kapcsolatra.

Egy családi helyzetre.

Egy visszatérő problémára.

Egy döntésre.

Arra az érzésre, hogy:

„Nem is értem, miért csinálom mindig ugyanazt.”

A figurák segítségével láthatóvá válhat, hogyan érzékeled az adott helyzet szereplőit és kapcsolatait.

És néha egészen más meglátni valamit magad előtt…

mint századszor végiggondolni ugyanazt a fejedben.

Amit pedig sokan szeretnek benne:

ez egyéni alkalom.

Nincs csoport.

Nincsenek idegenek.

Nem kell mások előtt beszélni a legszemélyesebb dolgaidról.

Csak te vagy.

Én.

És néhány ártatlannak tűnő kis bábu, amelyek néha meglepően sok gondolatot képesek elindítani. 😊

A következő hetekben erről is sokat mesélek majd.

Te próbáltad már valaha a családállítást?

Nézz meg egy almamagot!Pici.Jelentéktelennek tűnik.Pedig benne van minden információ ahhoz, hogy egyszer egy egész almaf...
20/08/2026

Nézz meg egy almamagot!

Pici.
Jelentéktelennek tűnik.

Pedig benne van minden információ ahhoz, hogy egyszer egy egész almafa legyen belőle.

A törzs.
Az ágak.
A levelek.
A virágok.
Az almák.

Még semmit nem látunk belőle.

De a lehetőség már ott van.

Mi van, ha velünk is sokszor ugyanez történik?

Keressük, mit kellene még megtanulnunk.

Miben kellene még jobbnak lennünk.

Mit kellene még megszereznünk ahhoz, hogy végre azok lehessünk, akik szeretnénk.

Pedig lehet, hogy sok minden már most is ott van bennünk.

Csak az almamagnak sem elég annyi, hogy benne van az almafa.

Kell neki föld.
Víz.
Fény.
Idő.

És megfelelő környezet ahhoz, hogy kibontakozhasson.

Talán nekünk is.

Néha nem még valamit megszerezni kell.

Hanem végre megfelelő teret adni annak, ami már régóta bennünk van.

Mi az benned, ami szerinted még mindig arra vár, hogy végre teret kapjon?

Nyáron talán kicsit kevesebbet írtam ide.Viszont, amikor csak tehettem olvastam, tanultam.Aki ismer, tudja, hogy nálam a...
19/08/2026

Nyáron talán kicsit kevesebbet írtam ide.
Viszont, amikor csak tehettem olvastam, tanultam.

Aki ismer, tudja, hogy nálam az olvasás ritkán áll meg ott, hogy az utolsó mondatok után becsukom a könyvet és gyorsan tovább is lépek.

Helyette:
- Jegyzetelek.
- Aláhúzok.
- Kiírom azokat a mondatokat, amik különösen megérintettek.
Aztán napokig gondolkodom rajtuk.

Néha egyetlen gondolat többet dolgozik bennem, mint egy egész könyv.

Ezekből hozok nektek most ősszel néhányat.

Olyanokat, amik talán bennetek is elindítanak valamit.

Közben pedig készülök néhány új dologgal is.

Beszélek majd egy kicsit többet a bábus állításról, a Jantráról, az iskolakezdésről, gyerekekről, szülőkről, stresszről, elakadásokról…

És szeptembertől egy teljesen új lehetőséget is indítok a kisebb gyerekeknek. ❤️

Szóval…

újra itt vagyok.

És van miről beszélgetnünk. 😊

Te miről olvasnál most szívesen tőlem?

„A gyerekem agresszív.”„Rendetlen.”„Nem lehet vele bírni.”„Nem fogad szót.”Sokszor ezekkel a mondatokkal érkezik hozzám ...
14/08/2026

„A gyerekem agresszív.”
„Rendetlen.”
„Nem lehet vele bírni.”
„Nem fogad szót.”

Sokszor ezekkel a mondatokkal érkezik hozzám egy szülő.

Aztán leülök a gyerekkel beszélgetni.

És kiderül, hogy neki egészen máshol fáj.

Bántják az iskolában.
Féltékeny a testvérére.
Úgy érzi, anya és apa mindig dolgozik.
Valami történt vele, amit nem tud elmondani.
Fél. Szorong. Dühös. Magányos.

És egyszer csak már nem ugyanazt a gyereket látjuk.

A szülő a viselkedést látja.
A gyerek pedig valami mást él meg a háttérben.

Ilyenkor szoktam javasolni, hogy dolgozzunk azon, ami a gyereknek fáj.

De van itt egy másik fontos dolog.

Attól, hogy a gyerek problémáján dolgozunk, nem biztos, hogy automatikusan megoldódik minden, ami a szülőnek nehézséget jelent.

Mert lehet, hogy a gyerek már kevésbé szorong…
de anya még mindig nehezen viseli a rendetlenséget.

Lehet, hogy a gyerek már tud beszélni arról, ami bántja…
de apa még mindig úgy érzi, hogy nem fogad szót.

És itt jön az a mondat, amit néha nehéz meghallani:

Ha a szülőnek fáj a feje, nem a gyereknek adunk gyógyszert.

Nem azért, mert a szülő rosszul csinál valamit.

Hanem azért, mert neki is lehet saját nehézsége, saját feszültsége, saját története ebben a helyzetben.

Ezért van, hogy időnként azt javaslom:

most már ne csak a gyerekkel foglalkozzunk, hanem:

Gyere el te is, kedves Szülő!

Nézzük meg, neked mi nehéz ebben.
Miért pont ez a viselkedés érint meg ennyire?
Mitől félsz?
Mi dühít?
Mi az, amit már nagyon nehéz elviselned?

Mert néha valóban a gyereknek van szüksége segítségre.

De néha a szülőnek (is).

A gyereket nem kell „megjavítani”.

Először inkább érdemes meghallgatni:
Kinek hol fáj?
Pontosan kinek mi a problémája?

06/08/2026

Az ember egy furcsa teremtmény.

Éveken át mondják neki, hogy baj lesz.

– Vigyázz a vizekre!
– Ne pazarolj!
– Változik az éghajlat!

Legyint.

“Majd csak lesz valahogy.”

Aztán egyszer tényleg kevés a víz.

És hirtelen mindenki megijed.

Érdekes…

Mert pontosan ugyanezt csináljuk saját magunkkal is.

Évekig jelez a testünk.

Egy kis fáradtság.

Néhány álmatlan éjszaka.

Gyakori fejfájás.

Feszültség.

Gyomorgörcs.

Pánik.

Ingerlékenység.

És mit mondunk?

– Majd kipihenem.
– Most nincs időm ezzel foglalkozni.
– Nem olyan nagy ügy.

Aztán egyszer már nem lehet tovább halogatni.

A test egyre hangosabb lesz.

És akkor kétségbeesve keressük a gyors megoldást.

Pedig a test ritkán egyik napról a másikra robban le.

Először csak finoman jelez.

A kérdés csak az…

meghalljuk-e még akkor, amikor halkan beszél?

Vagy megvárjuk, amíg ordít?

A természet most harsogva, kiabálva jelez.

Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a saját testünk milyen régóta próbál mondani nekünk valamit.

💙 Te inkább a suttogásra figyelsz… vagy csak akkor állsz meg, amikor már muszáj?

„Spóroljunk a vízzel! Spóroljunk az energiával!”💧⚡️Napok óta ezt halljuk.És érdekes figyelni, hogyan reagálnak rá az emb...
03/08/2026

„Spóroljunk a vízzel! Spóroljunk az energiával!”
💧⚡️
Napok óta ezt halljuk.

És érdekes figyelni, hogyan reagálnak rá az emberek.

☺️Van, aki azt mondja:
– Persze. Figyelni fogok.

😡Van, aki felháborodik:
– Miért mindig nekünk kell spórolni?

🤡Van, aki viccet csinál belőle.

🤔És van, aki legyint:
– Ugyan már… eddig sem történt semmi. Máskor is volt hasonló.

Olvasom ezeket a kommenteket.

És azon gondolkodom…

vajon tényleg a vízről szólnak?

Vagy inkább arról, hogyan reagálunk, amikor valaki azt mondja:

„Ideje változtatni.”

🦋
Kineziológusként ugyanezt látom újra és újra.

Van, aki azt kérdezi:
– Mit tehetek?

Van, aki azt mondja:
– Miért mindig nekem kell változnom?

Van, aki reméli, hogy majd magától elmúlik.

Pedig a változás önmagában ritkán ijesztő.

A bizonytalanság az.

És az idegrendszerünk ösztönösen kapaszkodik a megszokottba.

Még akkor is…

ha az már rég nem szolgál minket.

Talán ezért olyan nehéz a változás.

Nem azért, mert nem tudjuk, mit kellene tennünk.

Hanem mert sokszor könnyebb vitatkozni a figyelmeztetéssel…

mint megvizsgálni, hogy nincs-e benne egy kis igazság.

Néha nem a körülményeinket kell először megváltoztatni.

Hanem azt a belső mintát, ami újra és újra ugyanoda vezet.

✍️Te hogy reagálsz ilyen esetben?

Magyarország kiszárad.Nem csak a föld.Mi is.Napok óta arról szólnak a hírek, hogy alacsony a folyók vízszintje.Repedezik...
02/08/2026

Magyarország kiszárad.

Nem csak a föld.

Mi is.

Napok óta arról szólnak a hírek, hogy alacsony a folyók vízszintje.
Repedezik a talaj.
Kiégnek a növények.
Mindenki az aszályról beszél.

És miközben nézem ezeket a képeket…

arra gondolok, hogy milyen különös.

Az emberi lélek is pontosan így működik.

Nem egyik napról a másikra égünk ki.

Először csak kimarad egy kis pihenés.
Aztán még egy.
Majd hónapokon át csak adunk.

Adunk:
A családnak.
A gyerekeknek.
A párunknak.
Mindenkinek.

Magunknak meg… majd egyszer.

A felszínen még minden rendben.

Mosolygunk.
Dolgozunk.
Intézzük az életet.

Csak közben…

egyre lejjebb kerül a belső vízszint.

Aztán egyszer már egy apróság is elég.

Valaki rosszul szól.
Nem találod a kulcsod.
A gyerek visszaszól.
Beragadsz a dugóba.

És robbansz.

Nem azért, mert ez volt a nagy probléma.

Hanem mert már régen elfogyott a tartalék.

A természet ilyenkor esőre vágyik.

Az idegrendszerünk is.

Csak annak az „esője” nem vízből áll.

Hanem pihenésből.
Biztonságból.
Megértésből.
Kimondott érzésekből.
Önmagunkra szánt időből.

Mert egy kiszáradt föld sem azért repedezik meg, mert gyenge.

Hanem mert túl régóta próbál életben maradni víz nélkül.

Lehet, hogy nem a tested fáradt el.

Hanem a lelked vízkészlete fogyott el.

💙 Te miből veszed észre magadon, hogy kezd apadni a „belső vízszinted”?

Hűtsd le magad! 🥵A hőmérő higanyszála 40 fok körül jár, és a hírek szerint egy ideig még nem várható enyhülés.De van, am...
31/07/2026

Hűtsd le magad! 🥵

A hőmérő higanyszála 40 fok körül jár, és a hírek szerint egy ideig még nem várható enyhülés.

De van, amikor nemcsak odakint tombol a hőség.

Hanem odabent is.

Amikor már a reggeli kávé előtt felforr az agyvized.

Amikor a gyerek századik „Anyaaaa…” kiáltására úgy érzed, nevet, nemet változtatsz, mert már te is elhiszed, hogy csak ezt az egy szót ismeri.

Amikor a párod teljesen ártatlanul megkérdezi:
– Mi lesz ma az ebéd?
…és te legszívesebben hozzávágnád a serpenyőt (is).

Pedig nem velük van a baj.

Sokszor egyszerűen túlmelegedett az (ideg)rendszer.

Ilyenkor elfogy a türelem.
Rövidebb lesz a gyújtózsinór.
Hangosabb lesz a világ.

És ilyenkor könnyű azt hinni, hogy mindenki más lett elviselhetetlen.

Pedig lehet, hogy csak nekünk lenne szükségünk egy kis lehűlésre.

Nem (csak) klímára.

Hanem egy kis csendre.
Pihenésre.
Levegőre.
Arra, hogy végre ne csak túléljük a napot.

…..

Mi az, ami ebben a hőségben a leggyorsabban fel tud húzni? 😅

☀️ A dugó?
☀️ A munka?
☀️ A gyerekek nyári szünete?
☀️ Vagy valami egészen más?

Írd meg egy szóban vagy egy mondatban! Kíváncsi vagyok, kinél mi forralja fel leggyorsabban nálad a vizet. 🔥

Van, hogy pontosan tudod, mi a baj.És van, hogy csak azt érzed:– túl sok minden van rajtad– állandóan feszült vagy– nehe...
30/07/2026

Van, hogy pontosan tudod, mi a baj.

És van, hogy csak azt érzed:

– túl sok minden van rajtad
– állandóan feszült vagy
– nehezen alszol
– folyton aggódsz
– hamar elfogy a türelmed
– a tested is egyre gyakrabban jelez
– nem találod a hangot a gyermekeddel
– a kamaszod bezárkózik
– ugyanazokba a kapcsolati helyzetekbe kerülsz újra és újra
– szeretnél változtatni, de nem tudod, merre indulj

A honlapomon ezekhez a helyzetekhez találsz gondolatokat, magyarázatokat és lehetséges irányokat.

Olvashatsz többek között:

a stresszről és a túlterheltségről,
a szorongásról és annak testi jeleiről,
a gyermekek és kamaszok nehézségeiről,
a családi és kapcsolati elakadásokról,
valamint azokról a módszerekről, amelyekkel segíteni tudok.

Böngéssz az oldalon!

Lehet, hogy egy mondatban magadra ismersz.
Lehet, hogy választ kapsz egy régóta benned lévő kérdésre.
És lehet, hogy elérkezett az idő, hogy ne egyedül próbáld tovább megoldani.

Ha úgy érzed, szívesen dolgoznál velem, időpontot is tudsz foglalni.

www.azurkineziologia.hu

Testünkbe zárjuk a fájdalmat.Aztán őrizgetjük.Ha valamit nem mondunk ki, attól még nem tűnik el.Csak más nyelven kezd be...
28/07/2026

Testünkbe zárjuk a fájdalmat.
Aztán őrizgetjük.

Ha valamit nem mondunk ki, attól még nem tűnik el.

Csak más nyelven kezd beszélni.

Feszültségként.
Szorításként.
Álmatlanságként.
Állandó készenlétként.

Sokszor azt hisszük, hogy már túl vagyunk rajta.

Pedig lehet, hogy csak becsomagoltuk.

Gondosan elraktuk valahová mélyre, a többi „majd egyszer foglalkozom vele” dolog mellé.

A testünk gyakran azt is megőrzi, amit az eszünk már régen szeretne elfelejteni.

Talán nem azért őrizgetjük a fájdalmat, mert szeretjük.

Hanem lehet, hogy valamikor nem volt biztonságos megélni.

Nem lehetett kimondani.
Nem lehetett sírni.
Nem lehetett dühösnek lenni.
Nem lehetett szétesni.

Így inkább megtanultunk erősnek látszani.

Mosolyogni.
Dolgozni.
Gondoskodni másokról.

És közben magunkban tartani mindazt, ami fáj.

Csakhogy nem kell minden fájdalmat örökké őrizni csak azért, mert egyszer fontos része volt az életünknek.

Lehet, hogy valamikor megvédett.

De lehet, hogy ma már csak nehezít.

Talán nem az a kérdés, hogyan tüntessük el gyorsan a kellemetlen érzést.

Hanem az:

Mit próbál elmondani nekem?

És te?

Van olyan régi fájdalom, amit már túl régóta cipelsz?

Cím

Miskolc
3531

Nyitvatartási idő

Hétfő 08:00 - 18:00
Kedd 08:00 - 18:00
Szerda 08:00 - 18:00
Csütörtök 08:00 - 18:00
Péntek 08:00 - 14:00

Telefonszám

+36303865885

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Feketéné Enikő - Kineziológus Miskolc új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás

Kategória