29/08/2026
Egy kedves ismerősöm "témájára" készítettem neki egy Byron Katie – The Work® (A munka) módszere alapjaira épülő gyakorlatsort, amit most megosztok veletek is, hátha valakinek hozzájárulás lehet.
Íme:
Válassz ki egy konkrét személyt és egy konkrét helyzetet.
Ne az egész életedet vizsgáld egyszerre.
Például:
„Amikor XY elhagyott, azt gondoltam: Valamit elrontottam. Valami baj van velem. Nem vagyok elég jó ahhoz, hogy mellettem maradjanak.”
Ezután válaszd ki azt az egy mondatot, amelyik most a legerősebben igaznak tűnik számodra:
„Engem mindig elhagynak."
1. kérdés – Ez Igaz?
Igaz-e, hogy engem mindig elhagynak?
Ne azt keresd, hogy mit kellene gondolnod.
Csak nézd meg őszintén:
- Tényleg mindig?
- Minden ember elhagyott?
- Minden kapcsolat ugyanúgy végződött?
- Van akár egyetlen olyan ember vagy kapcsolat az életedben, amely nem illik bele ebbe a történetbe?
Ne próbáld megváltoztatni a választ.
Csak figyeld meg, mit mond az elméd.
2. kérdés – Egészen biztosan tudhatod, hogy ez igaz?
Teljes bizonyossággal tudhatom, hogy engem mindig elhagynak?
Ha a válaszod igen, kérdezd meg:
Honnan tudom?
Ha a válaszod nem, ne siess tovább.
Maradj egy pillanatig ezzel:
„Lehet, hogy nem tudom.”
Ez nem pozitív gondolkodás.
Ez annak a felismerése, hogy amit eddig biztos igazságnak hittél, talán csak egy történet volt.
3. kérdés – Hogyan reagálsz, mi történik, ha elhiszed a gondolatot?
Hunyd be a szemed, és idézd fel azt a helyzetet, amikor valaki elhagyott.
Majd mondd ki magadban:
„Engem mindig elhagynak.”
És figyeld meg:
Mit érzel?
- Félelmet?
- Szomorúságot?
- Elutasítottságot?
- Magányt?
- Szégyent?
- Dühöt?
- Tehetetlenséget?
Mit kezdesz magaddal?
- Hibáztatod magad?
- Keresed, mit rontottál el?
- Újra és újra elemzed a múltat?
- Próbálod kitalálni, mit kellett volna másképp csinálnod?
- Megpróbálsz megfelelni, hogy legközelebb ne hagyjanak el?
- Kapaszkodsz?
- Visszahúzódsz?
- Bizalmatlanná válsz?
És mit tesz veled ez a gondolat?
Figyeld meg:
Nem feltétlenül maga az elhagyás okozza a szenvedésedet ebben a pillanatban, hanem az a történet is, amit arról mesélsz magadnak.
4. kérdés – Ki lennél a gondolat nélkül?
Most képzeld el ugyanazt a helyzetet.
Az ember elment.
A kapcsolat véget ért.
De nincs ott a gondolat, hogy:
„Engem mindig elhagynak.”
És nincs ott ez sem:
„Mit rontottam el?”
És ez sem:
„Mi a baj velem?”
Csak a történés van.
Mi marad?
- Mit látnál másképp?
- Mit éreznél a testedben?
- Mit gondolnál magadról?
- Hogyan tekintenél arra az emberre?
- Mit tennél most?
- Mit tudnál megengedni magadnak, amit a gondolat mellett nem?
Ne próbálj jobb érzést létrehozni.
Csak nézd meg:
Ki lennél, ha nem hinnéd el ezt a történetet?
ÁTFORDÍTÁSOK
Az eredeti gondolat:
„Engem mindig elhagynak.”
Most fordítsd meg több irányba.
Ne azért, hogy bebizonyítsd az ellenkezőjét.
Hanem azért, hogy meglásd:
-van-e más igazság is ugyanebben a helyzetben?
1. Átfordítás
„Én hagyom el magamat.”
Hol hagytad el saját magadat?
- Amikor azt hitted, hogy nem vagy elég jó?
- Amikor más szeretetéből próbáltad megtudni, hogy értékes vagy-e?
- Amikor magadat hibáztattad?
- Amikor nem hallgattál arra, amire szükséged volt?
- Amikor valaki maradásáért feladtál valamit önmagadból?
Keress konkrét példákat.
2. Átfordítás
„Én hagyom el a másikat.”
Nem feltétlenül fizikailag.
Lehet úgy is, hogy:
- érzelmileg bezársz,
- visszahúzódsz,
- előre elutasítasz valakit, nehogy ő utasítson el,
- nem mondod ki, amire szükséged van,
- nem engeded igazán közel a másikat,
- vagy egy kapcsolatban már jelen vagy ugyan, de belül már elmentél.
Találsz-e akár egyetlen konkrét példát?
3. Átfordítás
„Nem igaz, hogy "MINDIG" elhagynak.”
Keress legalább 3 konkrét ellenpéldát.
Lehetnek egészen kicsik is.
Valaki, aki maradt.
Valaki, aki melletted állt.
Valaki, aki visszatért.
Valaki, aki elfogadott.
Valaki, aki ma is jelen van.
És akár az is lehet egy példa, hogy:
„Én maradtam magam mellett.”
A MÁSODIK TÖRTÉNET
Most vizsgáld meg ezt:
„Valamit elrontottam.”
Igaz ez?
Teljes bizonyossággal tudod, hogy valamit elrontottál?
És ha igen:
Tényleg tudod, hogy a kapcsolat vége kizárólag azért történt, mert te valamit elrontottál?
Mi minden más játszhatott közre?
- A másik ember döntései?
- Az ő félelmei?
- Az ő szükségletei?
- Az élethelyzet?
- Az időzítés?
- Két ember eltérő útja?
- Olyan dolgok, amelyekre nem volt ráhatásod?
A HARMADIK TÖRTÉNET
"Mi a baj velem?”
És kérdezd meg:
Teljes bizonyossággal tudom, hogy baj van velem?
Ha valaki elmegy, az bizonyítja, hogy baj van velem?
Gondolj olyan emberekre, akiket te szeretsz.
Ha valaki elhagyta őket, az azt jelenti, hogy baj volt velük?
Ha nem
miért lenne ez másképp veled?
A LEGMÉLYEBB PONT
Most tedd fel ezt a kérdést:
„Ha valóban elhiszem, hogy velem baj van, mit remélek attól, hogy ezt újra és újra megfejtem?"
Talán azt, hogy egyszer megtalálod a hibát.
És ha megtalálod:
„Akkor majd kijavítom magam, és végre nem fognak elhagyni.”
Nézd meg:
Lehetséges, hogy a „Mi a baj velem?” kérdés valójában egy "kontrollkísérlet"?
Ha megtalálom a hibát → kijavítom → akkor biztonságban leszek → akkor többé nem hagynak el.
És itt születhet egy újabb fontos kérdés:
„Biztos, hogy az a feladatom, hogy hibát találjak magamban azért, hogy kontrollálni tudjam, marad-e mellettem valaki?”
ZÁRÓ GYAKORLAT
Ülj csendben néhány percig.
Ne keress választ.
Csak figyeld meg ezt a három mondatot:
Mit rontottam el?
Mi a baj velem?
Engem mindig elhagynak.
Majd kérdezd meg:
„Mi történik, ha most egyik kérdésre sem kell választ találnom?”
És még egy:
„Mi van, ha nem kell bebizonyítanom, hogy elég jó vagyok ahhoz, hogy valaki maradjon?”
Végül:
„Mi van, ha az értékem nem attól függ, hogy ki marad mellettem és ki megy el?”
Ne próbáld ezt elhinni.
Csak nézd meg
Mert A Munka nem arról szól, hogy lecseréljük a régi negatív gondolatot egy pozitívra.
Hanem arról, hogy megvizsgáljuk:
Tényleg igaz az, amit szenvedést okozó gondolatként elhiszek?
És amikor már nem kell többé vakon hinnünk neki, valami egészen más kezdhet megjelenni a helyén, - a valóság...
Szeretettel,
Andi
