Myrrhophorium-A gyógyművészet ősi útja

Myrrhophorium-A gyógyművészet ősi útja yrrhphorium-A gyógyművészet ősi útja

Növények, illatok, belső utak
és az emlékezés tere.. Idő kell hozzájuk. A megértés tesz minket Emberré..

Bátran oszd meg az irottakat, ha visszhangra találnak lelkedben a gondolatok, melyeket itt olvasol.. Hermann Éva Vagyok,egy ébredő, ahogy Te is..Ezen az oldalon hosszabb irásokat találsz, amik átgondolásra lehetnek érdemesek. www.myrrhophorium,com

🌳🌹!! Őszi kurzus, szeptember 22. !!🌹🌿Kedves Barátaink, Nővéreink, Fivéreink!AZ IDEI ÉV MÁSODIK ELMÉLYÜLÉSSOROZATÁRA HÍVL...
31/08/2026

🌳🌹!! Őszi kurzus, szeptember 22. !!🌹🌿

Kedves Barátaink, Nővéreink, Fivéreink!

AZ IDEI ÉV MÁSODIK ELMÉLYÜLÉSSOROZATÁRA HÍVLAK BENNETEKET SZERETETTEL!

Sokan vártátok, így remélem, hogy örömötökre szolgál az őszi kezdet, mely hazahívás önmagunk legszentebb terébe.

„Az időnek ezen a pontján különleges lehetőségünk van a Földanyával és az ő segítőivel való kapcsolódásra. Ahogy megtanuljuk a módot, otthonunkat és energiamezőnket folyamatosan magas vibrációs szinten és tisztán tarthatjuk. Ebben az időben a Földanya, a növények, az ásványok újra felajánlják szerető támogatásukat az emberiség számára. Az Élet könyve a Földanya testére íródott. Titkos, mégis mindannyiunk számára elérhető tudás, ahogy a csillagok üzenetei is.

Az Anya Könyvét a szíveddel kell olvasnod, az érintéseddel gondoznod, a mosolyoddal öntöznöd és a jelenléteddel áthatnod.

Ez a könyv, melyet így olvasol, új világba vezet. Olyan ősi újba, ahonnan el sem mozdultál. Haza, ahova mindig is vágytál! Ahogy felébredsz, olvasni fogsz. Egy olyan nyelven, melyet a lelked ősidők óta ismer.”

H. Rády Éva – Myrrhophorium

--------------------------🍁🌿🌿🌺---------------------------------

A fenti gondolatok után szeretettel osztom meg a 2026. év őszi folyamatának pontosabb tervét.

Minden év a maga különlegességét hordozza. Az évkör pillanata ugyanaz, mégis mindig más és más energia. Ahogyan nem tudunk kétszer ugyanabba a folyóba lépni, úgy a növények energiái is, noha hasonlóak, mégis mások. Alakítja az Ég, a Csillagok rendje, és alakítja a Föld is, függően attól, hol jár éppen kozmikus táncát járva térben és időben. Alakítja a szél és a víz is, a Napfény,- melyből nem volt hiány idén,- a Holdak, és alakítja a szándék is, amit mi magunk teszünk hozzá azzal, ahol éppen tartunk a személyes utunkon.

Az intenzív idei év és nyár után lassan visszahúzódnak az energiák a gyökerekbe. A befelé fordulás,begyűjtés, a lebontás, az elengedés, a megengedés ideje jön, hogy mindazt, amit a nyár átfényesített, most az árnyék magába fogadja, megérlelje,és erővé integrálja. Igazi Yin idő közeleg. Istennői, gyógyító, belső utazási idő. Az Ősz és Tél különös és mély együttműködést ajánl számunkra a láthatatlan szinteken.

Testünk és lelkünk elengedhetetlen szükséglete, hogy együtt áramoljon, lélegezzen, cselekedjen az Anyával, ezzel a gyönyörű bolygóval, hiszen ahogy mi az Ő részei vagyunk, ugyanúgy részünk Ő is. Minden sejtünkben, az összes molekulánkban együtt létezünk egy teljes és elválaszthatatlan egységként, mióta csak itt vagyunk. Folyamatosan és egyre erősödően érezzük, hogy gyors és hatalmas átalakulásban vagyunk. Az Anya és Mi egy soha nem tapasztalt, gyorsuló idő-folyójába léptünk. Jóllétünk és egész-ségünk a természettel való mély és szoros kapcsolat kialakulásán, a szépség újrafelfedezésén, az ősi tudásra való emlékezeten és az együttműködés szándékán múlik.

-------------------------------🍁🍁🍁-------------------------------

2026. Szeptember 22-én kezdődik az idei év MÁSODIK elmélyülési folyamata a Növényekkel való Szent munka terében. Az őszi napéjegyenlőség előestjén indulunk, hogy megismerhessük, összekapcsolódhassunk, elmélyüljünk mindabban, amit a visszahúzódás időszaka tartogat számunkra. Az ősz az évkörben lehetővé teszi, hogy medicinákká alkothassuk azt a rengeteg Fényt, melyet ez az év és a növényi királyság ajánl fel számunkra, hogy egyensúlyunk teljes harmóniájában éljük a telet, a kevesebb fény időszakát.

Sokunkat hív Gaia, hogy megtapasztaljuk a tanítását. A tanítást az Ő nyelvén, mely elvezethet minket az újba.

Ebben az őszi folyamatban az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kap a VÍZZEL való munka is. A külső és belső vizeinkkel, az áramlással, a tisztulással, az emlékezéssel és a befogadás ősi minőségével fogunk kapcsolódni. A víz most nem különálló témaként, hanem a teljes folyamatot átszövő élő elemként lesz velünk. Ahogy önmagunkban újra kapcsolódunk a vízzel, támogatjuk a Föld vizeinek áramlását is. A víz különös médium. Talán minden elem közül Ő van a legmélyebb kapcsolatban a külső és a belső igazsággal.

Megismerkedünk a növényi és szakrális vizek elkészítésének és használatának módjaival, és mélyebben foglalkozunk a vízzel mint élő, közvetítő és tisztító elemmel. Segítségéval újra belépünk az áramlásba. Nyitottá válunk a befogadásra, a megtisztulásra és arra, elengedjük mindazt, aminek már nincs helye bennünk.

A folyamat 14 alkalmat jelent, alkalmanként 2 órában, kedd esténként 19.00–21.00-ig, online térben, Zoomon.
Zárt csoportban dolgozunk majd, ahol a felvételeket is megosztjuk.

Belső utazásunk alkalmával megismerkedünk:

Az egyiptomi csakrasorrend állomásaival, a belső szivárvánnyal, mely nem 7, hanem 12 állomás – színek és a vibrációk – transzcendens minőségeit is magába foglalja.

Az energiaközpontokhoz tartozó növényekkel ismerkedünk, úgy mint gyanták, füvek, levelek és virágok.

Megtanuljuk a szent füstölés és tértisztítás módszerét.

Tanulni fogunk a titkos nyelvről is, mely a növényekkel való kommunikáció mikéntje, és azokról az elfeledett vagy nem ismert növényekről is, melyek az ember megjelenésénél korábbi idők tanításait hordozzák.

Megtanuljuk a növényi vizek és a szakrális teakészítés titkait, a vízzel történő munka különböző lehetőségeit.

Tinktúra és hígítások elkészítésének módszerét.

Megtanuljuk, mely növények támogatóak a lelkünk számára, de különös figyelmet szentelünk a növényekkel történő kommunikációra, a gyűjtésük időpontjának kiválasztására, és arra a mély kapcsolódásra, amely lehetővé teszi, hogy ember és növény egymást támogatva erősítse az átalakulást a szeretet útján.

Érintjük és tanuljuk a Szent Olajak elkészítésének és használatának módját, melyeket később tovább szőhetünk.

Átgondoljuk a módot a természetes energetizálásra, mellyel otthonunkat és energiamezőnket folyamatosan magas szinten és tisztán tarthatjuk.

Kísérőink lesznek a hála, a tisztelet, az öröm, az intuíció, a hálás test, a nyugodt elme és a tisztánlátás.

Nehéz lenne felsorolni, mi mindent tanulunk majd, a részletek leírása hosszú sorokat eredményezne.

Fontos tudni, hogy ezek a folyamatok intuitív áramlásban bontakoznak ki. A tavaszi kurzusok más energiát hordoznak, mint az Ősziek. Tavasszal lentről, a gyökerek, a Föld irányából felfelé és bentről kifelé építkezünk. Ősszel fentről lefelé és kintről befelé halad a fényspirál, így a hangsúly az induló kurzusban az elengedés, az integráció, a megbocsátás, az önmaghoz kapcsolódás és a lebontás és a megújulás lesz.

Ahogy Gaia Anyánk és az egész kozmikus rend is ebben a befelé irányuló folyamatban áramlik, úgy mi is ebból a nézőpontból és olyan Növényi tanítókkal kapcsolódunk,, akik támogatják bennünk ezeket a folyamatokat.

Talán számodra is éppen ez a legmegfelelőbb pillanat az elinduláshoz..🌍

Szeptember 22-én a Holdra hangolódva indulunk... 🌛

Szeretettel várlak az online csoportban, ha úgy döntesz, hogy velünk tartasz. Az úton nem csupán a szellemi tudásod gyarapszik majd. Emlékezni fogsz önmagadra, és egy olyan lélekcsalád részévé válsz, akik már mindezen tudás részesei.
Jelentkezés:

Érdeklődni és/vagy jelentkezni a !!! [email protected]!!!
címen tudsz!

Kérlek, minden esetben E-MAILBAN írj nekünk, mert egyéb üzenetre nem tudunk válaszolni. Minden, a folyamattal kapcsolatos további részletet és tudnivalót ott küldünk!

Jelentkezési határidő: szeptember 20.

Szeretettel várlak!!!

Hermann Rády Éva
MYRRHOPHORIUM

A FÖLD SZOMJÚSÁGA- A VIZ MEGBECSÜLÉSÉNEK IDEJEA Föld szomjazik.Nem szavakkal kér.Repedésekkel beszél.A kiszáradó mezőkbe...
03/08/2026

A FÖLD SZOMJÚSÁGA- A VIZ MEGBECSÜLÉSÉNEK IDEJE

A Föld szomjazik.

Nem szavakkal kér.
Repedésekkel beszél.

A kiszáradó mezőkben, a porrá omló talajban, a lankadó kertekben és az idő előtt lehulló levelekben üzen nekünk. A fák egyre mélyebbre nyújtják gyökereiket, mintha a Föld emlékezetében keresnék azt a vizet, amely valaha még közelebb volt.

Sokáig úgy éltünk, mintha a víz magától értetődő volna.

Megnyitottuk a csapot, és nem gondoltunk a forrásra. Elvezettük az esőt, és nem gondoltunk a száraz napokra. Kivágtuk a fákat az árnyékot, lecsupaszítottuk a talajt, majd csodálkoztunk, hogy a Föld nem képes többé megtartani azt, ami életet adna neki.

Pedig a Föld teste éppen úgy szomjazik, túlmelegszik mint a miénk.

A kiszáradó ember először csak elfárad. Elnehezül a gondolkodása, tompulnak az érzékei, a bőre veszít rugalmasságából, a belső áramlások lelassulnak.

A test még sokáig próbál alkalmazkodni.

A Föld is ezt teszi.

Először csak mélyebbre húzza a vizet. Aztán megkeményíti a felszínét. A növények visszafogják növekedésüket, a fák elengedik leveleiket, az apró földi lények elrejtőznek.

Végül a táj elveszíti a lélegzetét.

Mert a víz nem csupán folyadék.

A víz az élő közeg.

Benne utazik a táplálás.
Benne születik a kapcsolat.
Benne érintkezik egymással gyökér és föld, sejt és sejt, ég és ember.

A folyók a Föld erei.
A források a mélyben dobbanó szíve.
Az eső az ég érintése a földön.

Ugyanez a víz él bennünk is.

Ott áramlik a vérünkben, a nyirokban, a sejtjeinkben, a könnyünkben és a lélegzetünk párájában. Nem csupán vizet hordozunk.

A VIZ HORDOZ BENNÜNKET!

Testünk egy időre alakot ad neki. Egy időre emberré válik bennünk. Érez, emlékezik, táplál és továbbáramlik.

Amikor vizet iszunk, nem egy idegen anyagot veszünk magunkhoz.

A Föld érkezik belénk.

Ezért a hidratálás sem pusztán annyi, hogy megtöltünk egy poharat. A természet a gyümölcsökben, a zöldségekben, a levelekben és a friss növényi táplálékokban is vizet kínál nekünk.

Ezekben a víz rostok között pihen.

A rostok magukhoz kötik, megtartják, és segítik, hogy ne egyszerre fusson át rajtunk, hanem lassabban, szelídebben érkezzen meg a test belső tájaihoz.

A növény nem csupán vizet ad.

Megtanítja a testet befogadni.

A Földnek is vannak rostjai.

A gyökerek.
A lehullott levelek.
A humusz.
Az elkorhadó növényi részek.
Az erdők sötét, puha talaja.

Ezek őrzik számára a vizet.

A csupasz föld olyan, mint a kiszáradt test: nem tud megtartani. A víz végigfut rajta, elpárolog, eltűnik. Az élő talaj azonban befogadja. Elrejti a gyökerek között, őrzi a mélyben, és lassan továbbadja mindannak, ami szomjazik.

Nem elég, hogy eső essen.

A Földnek képesnek kell lennie megtartani az esőt.

És nekünk kell újra alkalmassá tennünk erre.

Fákkal.
Árnyékkal.
Talajtakaró növényekkel.
Levelekkel.
A vizes helyek megőrzésével.
A víz útjának lelassításával.

A víz megbecsülése nem szertartásos szó.

Cselekedet.

Azt jelenti, hogy nem engedjük el szükségtelenül. Hogy megtartjuk az esőt. Hogy nem hagyjuk csupaszon égni a talajt. Hogy vizet adunk a fáknak, a madaraknak, a rovaroknak és azoknak az apró lényeknek is, amelyekkel közös az életünk, bár ritkán vesszük észre őket.

A növény is szomjazik.
A fa is szomjazik.
Az állat is szomjazik.
A Föld is szomjazik.

És közben nekünk is innunk kell.

A víz tisztelete nem az, hogy megvonjuk magunktól. Hanem az, hogy nem öntudatlanul fogyasztjuk.

Megállunk egy pillanatra.

Két kezünk közé vesszük a poharat, és emlékezünk arra, hogy ez a víz valaha felhő volt. Talán hó egy hegy tetején. Talán harmat egy levélen. Talán egy folyó része, amely olyan tájakon haladt át, amelyeket soha nem fogunk látni.

Most pedig bennünk folytatja útját.

A víz emlékezete talán nem történetekből áll.

Hanem érintésekből.

Kövekből.
Gyökerekből.
Fényből.
Sötétségből.
Mindabból, amin áthaladt.

Amikor információval látjuk el a vizünket, az első szó legyen a hála.

A második a szeretet.

A harmadik a felelősség.

Köszönöm, hogy elérkeztél hozzám.
Köszönöm, hogy életet viszel oda is, ahová én már nem látok.
Úgy fogadlak magamba, hogy közben emlékezem a szomjazó Földre.

A vizet nem a szavaink szentelik meg.

A víz már szent.

Nekünk kell újra megtanulnunk szentként bánni vele.

A víz az élő médium, amelyben a táplálás szeretetté, az emlékezés folytonossággá, a létezés pedig életté válik.

A Nap a világosság és az értelem.
A víz a lélek.
A Föld az a test, amelyben mindez formát ölt.

Óvjuk a vizet.
Óvjuk a Földet.
Óvjuk azt a láthatatlan egységet, amely minden élőt összeköt.
Tegyük ezt egyenként..
Tegyük ezt közösen..

S talán kegyelem érkezik...

https://www.facebook.com/photo?fbid=1034167536209500&set=a.130724406553822
16/07/2026

https://www.facebook.com/photo?fbid=1034167536209500&set=a.130724406553822

A SÖTÉTSÉG KIMŰVELT MESTERSÉGE

Nem ordít.
Csak udvariasan helyet foglal benned,
mintha mindig is oda tartozott volna.

Nem tépi fel az ajtókat,
kulcsot készít a félelmeidből,
és csendben belép.

A sötétség kiművelt mestersége
nem a rombolás.
Hanem az,
hogy megtanít kételkedni
minden fényben,
amely egyszer még a neveden szólított.

Kifinomult tanár.
Nem hazudik.
Csak kihagy néhány mondatot,
amíg a hiány
hangosabb nem lesz az igazságnál.

Arcot rajzol a szégyennek,
gerincet ad a bűntudatnak,
és tükröt tart eléd,
amelyben mindig
egy hajszállal kisebbnek látod magad,
mint amekkora valójában vagy.

Aztán egy nap
észreveszed,
hogy már a saját gondolataid is
az ő akcentusával beszélnek.
Minden remény mögött csapdát sejtesz,
minden ölelésben búcsút,
minden csendben ítéletet.

Mégis van valami,
amit ez a mesterség sem tud elsajátítani.

A seb valódi erejét,
amely túlélte a pengét.
Mely megtanult
nem vérként,
hanem emlékezetként lüktetni.

És amikor a hajnal
nem hős győztesként
csak egyszerűen, tisztán világosságként virrad, rájössz:

A sötétség csak addig volt Mester, míg a tanítványának érezted magad..

CsillagAnya

KRÓNIKÁK A VÁLTOZÁSBANAz idő új értelme…Te is érzed?Van egy mély, de egyre tisztábban érezhető átrendeződés bennünk:az i...
07/04/2026

KRÓNIKÁK A VÁLTOZÁSBAN
Az idő új értelme…
Te is érzed?

Van egy mély, de egyre tisztábban érezhető átrendeződés bennünk:
az idő többé nem pénz.
Az idő művészet.

Mintha lassan elengednénk azt a régi világot, ahol az időt darabokra bontottuk, kimértük, és értékét számokhoz kötöttük. Ahol főként az számított, ami mérhető volt — órákban, teljesítményben, pénzben, javakban…

És közben valami egészen más kezd megszületni.

Az érzés, hogy az idő nem csupán eszköz, hanem tér.
Egy élő, lélegző tér, amelyben önmagunkká válhatunk, megformálódhatunk.

Egyre többen kezdjük érezni, hogy az idő nem csak arra való, hogy termeljünk. Az idő új minősége az, ahogyan kifejezzük benne önmagunkat. Hogy alkossunk, akár láthatatlanul. Hogy jelen legyünk, akár „haszontalannak” tűnő pillanatokban. Hogy olyan dolgokkal töltsük meg, amiknek nincs azonnali, pénzben mérhető értéke — mégis mélyen értékesek.

És ez az elmozdulás nem könnyű.

Mert közben ott él bennünk a régi világ hangja. Az elmúlóban, változásban lévő régi idők frekvenciájának visszhangja.
„Hasznos ez?”
„Megéri ez?”
„Mit hoz ez?”

Az új idők művészete nem hatékonyságról szól.

Nem a termelésről.
A teremtésről. A jelenlétről…

Az idővel való bánásmód művészete egy mélyen intuitív módja annak, hogy jelen legyünk a jelenben.

Mindehhez nem kell módszer vagy technika.
Inkább csak egy belső engedély az áramlásra.

Amikor nem erőből akarjuk alakítani az életet, helyette figyelemből kezdünk élni.
Amikor nem akarunk minden pillanatot kitölteni, csupán megengedjük, hogy a pillanat megszólítson minket.
Amikor nem a fejünk vezet, hanem egy finomabb, csendesebb belső érzékelés.

Ebben az állapotban az idő vonala és dimenziója megváltozik. Nem lineáris feladatok sora. Élő térré válik, amiben jelen vagyunk.

És ebben a jelenlétben végre hangot kap a lelkünk.

A belső hang apró felismerésekben, megérzésekben, csendes bizonyosságokban üzen.
Olyan dolgokban, amiket nem lehet kiszámolni,
nem lehet kikényszeríteni, csak észrevenni.

És ezek a felismerések lassan, de biztosan vezetni kezdenek.
Egyre tisztábban látszik, mi a miénk — és mi nem.
Mi az, ami valóban hív — és mi az, ami csak megszokás vagy megfelelés.
Mi az, ami élő bennünk — és mi az, ami már rég nem szolgál.

Így rajzolódik ki a saját utunk.
Nem előre megtervezve vagy mások mintái alapján. Belülről, kifelé, lépésről lépésre.

Talán épp ez a legnagyobb kihívásunk ma:
elengedni azt a hitet, hogy csak az értékes, ami mérhető —
és elkezdeni bízni abban, ami MEGÉLHETŐ.

Mert pont ebben az intuitív, kreatív áramlásban találjuk meg azt, ami valóban a miénk.
Azt, amiért itt vagyunk.

Szeretettel,
Hermann Éva

A VIRÁG EGY FA SZELLEMÉBEN..Mit taníthat nekünk egy virágzásában ragyogó, bölcs tiszta lény..Egy virágzó fa?A virág a fa...
31/03/2026

A VIRÁG EGY FA SZELLEMÉBEN..

Mit taníthat nekünk egy virágzásában ragyogó, bölcs tiszta lény..
Egy virágzó fa?

A virág a fa számára nem csupán egy dísz vagy egy állomás az évszakok körforgásában, A virág a fa legtisztább vallomása a jövőnek. Ha a fa a test, a virág benne a lélek legszebb kinyilatkoztatása.

Egy fa számára a virágzás a bizalom és az átadás ünnepe, mert a virágzás a legnagyobb kiszolgáltatottság és bátorság pillanata.

A fa ilyenkor minden erejét, amit a mélyben, a gyökereiben gyűjtött, egyetlen finom, illatos és esendő sziromba sűríti.
Üde, finom formában nyitja meg az életet, a remény szimbólumaikén. Mutatja a folyton élő folyamatot..hogy időről időre, a maga idejében, mindig van virág..
És ez az Ő ígérete arra is, hogy az élet nem ér véget vele. Benne a virágban hordozza a lehetőséget a gyümölcsre, a magra, és végül az új erdőre.

Ha figyelünk, többet is mond..

A párbeszéd nyelve:

A virágon keresztül a fa „beszélgetni” kezd a világgal. Színeivel és illatával hívja a méheket, a szelet, a napfényt – kinyílik, hogy befogadja az érintést, ami nélkülözhetetlen a kiteljesedéséhez.
Üzen az emberi lénynek, vonzza a tekintetet, békét és mosolyt csal a szívekbe. Illatával megölel, és vibrálva súgja, Élj!!

Tanítása örök..

A belső alkímia: az áldozat és az öröm

A fa nem tartja meg magának a virágot. Tudja, hogy a virágzás egy szent átmenet, örökös változás része,melyben mindannyian részt veszünk, és mindannyian vándorként utazunk..

Mindezek mögött pedig..

Az önzetlenség:

A fa nem a maga szórakoztatására virágzik. A virág a „ajándék”, amit a fa a mindenségnek ad, hogy cserébe megkapja a megtermékenyülés áldását.

Az élet körforgásaként..

Az elengedés művészete:

A fa szereti a virágait, de tudja, mikor kell hagynia, hogy a szirmok lehulljanak. Csak a virág „halála” (elhullása) árán születhet meg a gyümölcs. Ez a fa legnagyobb spirituális tanítása: a formát el kell engedni, hogy a lényeg (az élet) megmaradjon.

És végül de ne utolsó sorban..

A fény és a föld találkozása

A virág a fa koronájának ékköve, ahol a föld sötétjéből felszívott nedvesség találkozik a nap tiszta tüzével. Ebben a találkozásban születik meg az a törékeny szépség, ami emlékeztet minket arra, hogy a fák és a növényi világ minden képviselője, egy teremtő művész, aki minden tavasszal újraírja a szeretet történetét.

Amikor egy fát virágozni látsz, gondolj rá úgy, mint egy lélekre, amely éppen énekli a létezés örömét.

Ismered azt a gyengéd utat, ahogy elixírré teheted a virágok lényéből áramló fényt?

Szeretettel, Éva

Cím

Pócsmegyer

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Myrrhophorium-A gyógyművészet ősi útja új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Myrrhophorium-A gyógyművészet ősi útja számára:

Parancsikonok

Megosztás