Szekendy-Csuta Réka - Diószív fejlesztés

02/08/2026

Az élet ösvényén nagy pillanat, amikor egy kisbaba megtanul járni. Az igazi fordulópont viszont az, amikor mi megtanulunk élni…

28/07/2026

Mi lenne, ha minden este csak egyetlen mondatot írnál le?🖋️📔

A nyaralás előtt egy kedves barátnőm adta kölcsön Zubor Rozi Napló című könyvét, amit legnagyobb örömömre el is tudtam olvasni. 🙂

Az inspiráló történet főhőse minden este csupán egyetlen mondatot ír a naplójába. Nem azt, ami történt vele, hanem azt, amit szeretne, hogy másnap megtörténjen.

Akit részletesen érdekel a történet bátran fogjon hozzá. Ami miatt viszont poszt születik belőle, az nem a könyv mágikus ereje. Az az erő, amiről érdemes beszélni, az bennünk van. A képesség, hogy meg tudjuk fogalmazni vágyainkat. Ezeknek nevet tudunk adni és miután leírjuk őket el is tudunk köteleződni mellettük. Ha pedig újra olvassuk sorainkat, akaratlanul is elkezdi az agyunk keresni a lehetőségeket a megvalósításhoz.Még azokra is felfigyel, amelyek korábban észrevétlenek maradtak.

Ha van kedved próbáld ki.

Ne a teendőidet írd le.

Ne a problémáidat.

Csak egyetlen mondatot.

Azt, amit szeretnél, hogy holnap valósággá váljon.

Lehet, hogy nem a napló fogja megváltoztatni a holnapodat, hanem az a figyelem, amellyel ma este önmagad felé fordulsz.

Ha most kellene leírnod egyetlen mondatot a holnapodról, mi lenne az?✨

22/07/2026

Van, hogy nem akarod sem gyorsítani, sem lassítani az időt. Csupán együtt lenni vele…

17/07/2026

✨Zsófia kártyák🤍

A legjobb nyári ötletek egy helyen

15/07/2026

Ki nem gondolkodott még el azon, hogy mások mit gondolnak róla?

Sőt, van aki ebbe igazán sok energiát fektet. Ha ezt vagy azt teszem, mondom, viselem milyen lesz a rólam megalkotott kép?

Milyen érdekes, hogy azt a kérdést, MIT GONDOLOK MAGAMRÓL már ritkán vagy épp soha nem tesszük fel.

Pedig ez az a vélemény, amivel egész életünk során együtt élünk…

10/07/2026

Szép hétvégét mindenkinek! ✨

Aki tud, menjen fagyizni☺️🍦

05/07/2026

Hétfőtől szombatig legtöbbünk azon ügyködik, hogy a csak fejben, vagy papíron, esetleg excel táblában található feladatlistát kipipálhassa.

Feladatok. Határidők. Találkozók. Mindig történik valami, ami eltereli a figyelmünket arról, hogy valójában hogy vagyunk.

Aztán eljön a vasárnap.

Amikor nincs hová bújni a rohanás mögé.
Ilyenkor kiderülhet, hogy milyen a kapcsolatunk a szeretteinkkel, tudunk-e csendben lenni önmagunkkal, feltölt vagy inkább nyomaszt a szabadidő.

Várjuk a hétfőt, vagy csak túl akarjuk élni?

A vasárnap nem ítélkezik, tükröt tart.

Ha üresnek, feszültséggel telinek vagy értelmetlennek érezzük, lehet, hogy nem a vasárnappal van dolgunk, inkább a hétköznapokkal…

30/06/2026

Szeretettel ajánlom a Holli Baba Magazinban megjelent írásomat. ✨☺️

“Aztán miben fáradtál el, gyermekem?” Talán sokunk hallhatta életében legalább egy alkalommal ezt a kérdést felmenőitől. Az is előfordulhat, hogy te is feltetted már a kérdést gyermekednek. Én, mint gyakorló szülő biztosan. Ami azonban elfelejtődhet, az a kérdésünk mélye....

24/06/2026

Nem a doboz a probléma, hanem ha elhiszed, hogy benne kell maradnod…

Nézegettem a telefonomon a régebbi fotókat, amikor megakadt a szemem azon a képen, ahol egy pillanat erejéig Budapesten Barbievá váltam a szelfi múzeumban. Hamar felidéződött az érzés. A bezártság érzése. Az is, hogy örömmel ugrottam ki a díszletből.

Ma azon gondolkodtam el, miért próbáltam vajon automatikusan a dobozba bekerülve kifejezéstelen arcot vágni.

Lehetséges, hogy a folyamatosan tökéletességre törekvő “barbiek” szemében egy idő után kihuny a csillogás?

Lehetséges, hogy barbiek szeretnénk lenni és észre sem vesszük, hogy azok vagyunk már régen, a saját kis dobozunkban?

Azt hisszük a tökéletes is kevés, hogy ráér a töltődés, és ami még rosszabb, hogy ráérünk önmagunk lenni.

Hogy is mondták a Barbie című filmben?

“Nem rendkívülinek kell lenned. Elég, ha ember vagy.”

Itt az ideje elvágni az első műanyag drótot, ami leláncol és a dobozodban tart. 🙂

17/06/2026

A külső és a belső világ találkozása 🍃🕯️

Tegnap a természetben járva töltődtem. Levendula illatban fürödtem, madarak csicsergése kísért és amikor elfáradtam egy különleges helyen pihentem meg. A fák között a pici, ablakokkal körbeölelt épület egy kápolnához hasonlított.

Belesvén az üvegen át egyszerre láttam a tükröződő fákat és a benti virágokat. Elmosódott a határ. Nem tudtam eldönteni pontosan hol ér véget a természet és hol kezdődik a belső tér.

Talán velünk is így van.

Sokszor azt hisszük, hogy a nyugtalanságunk, a félelmeink vagy éppen az örömünk kívülről érkezik. Pedig a világot valójában mindig a saját belső ablakunkon keresztül látjuk. Amit odakint érzékelünk, annak egy része bennünk van. Amit belül hordozunk, azt vetítjük a külvilágra.

Az önismeret nem más, mint időről időre megtisztítani ezt az ablakot, hogy tisztábban lássuk a világot és önmagunkat.🪟✨🤍

__________________________________