05/11/2026
Ma van az iskolai erőszak és zaklatás elleni nemzetközi nap, beleértve az online zaklatást is. Az UNESCO november első csütörtökét jelölte ki erre.
Óhatatlan egyre többet arról beszélni, hogy a bullying, azaz az iskolai kortárs bántalmazás forrása szinte mindig a felnőttektől ered és a felnőttek játszmáiból táplálkozik.
Nem egy konkrét felnőtt tartja fent, akit hibáztatni lehet, hanem azok a meghatározó társadalmi és csoport dinamikák illetve jelenségek, amikkel a szociálpszichológiai kísérletek egy jó pár évtizede màr foglalkoznak.
A bűnbak képzés, a fehér köpeny hatás, a konformitás, a felelősség megoszlás és szemlélődő hatások, a “mi és ők” elkülönítése, a morális önfelmentés, a nárcisztikus feljogosítottság érzéseinek kielégítse és a megszégyenítés, megfélemlítés, áldozathibáztatás fogalmak egyre szélesebb körben ismertek.
Mégis a változás nem megy egyik napról a másikra a közösségekben.
A bullying nem egyszeri bàntást vagy konfliktust jelent, hanem egy olyan szándékosan fenntartott és megerősített működés módot, amivel valaki vagy valakik egy számukra gyengébbet bántanak - rendszeresen.
A bántalmazás megértéséhez azt is látnunk kell, mit tanul a csoport arról, hogy mi hoz elismerést, kihez lehet tartozni, és biztonságos-e megvédeni valakit.
A gyerekek körüli felnőttek szerepe a bullying megelőzésében a mintaadás lenne, amit többek között megfelelő önismerettel, asszertivitással és határhúzással lehetne elérni.
A legtöbben sajnos ismerjük a bullying szabályait, ez nem egy új dolog, ebben nőtt fel több generáció.
Ha bántalmazó vagy áldozat nem is volt valaki, akkor minimum nézőként vagy “repülő majomként” szolgálta ezt a dinamikát.
Mára azonban egyre többen vannak, vagyunk, akik szeretnénk ezt megváltoztatni, kilépni ezekből a diszfunkcionális folyamatokból és tenni a jobb, egészségesebb mintáknak a közösségekbe integrálásáért.