A fák bölcsessége - Út önmagadhoz az erdőjárás és a taichi erejével

10/09/2026

Hogy megy haza egy peregrinus a nyaralásból?

A szó latin, és nem azt jelenti, hogy „zarándok". A peregrinus: per + ager, „a földeken túl" — aki kint van a határon kívül. A római jogban ez volt a neve annak, aki nem római polgár: szabad ember, de nem otthonos. Nem köthetett római házasságot, nem hagyhatott örökséget. Idegen. A magyar „zarándok" mögött is ez a szó áll, és a jelentés magja végig ez maradt. Nem a szentség. Az, hogy nem vagy otthon. Heidegger ezt otthontalanságnak hívja; Victor Turner köztes-létnek.

Szasa fél-peregrinus. Neki van lakáskulcsa.

Lakása, naptára, számlázóprogramja. Tizenkét éve viszont azzal is telik az élete, hogy embereket visz ki a határon túlra, aztán vissza. Van rá egy szava, amit magának talált ki: embersétáltató.

És mindig ugyanaz történik. Az első órában mindenki beszél. Aztán valaki elhallgat, és attól kezdve más az egész út. Nem azért, mert csönd lett. Azért, mert onnantól nincs otthon.

Ez a tölgy egy ösvény mellett áll. Sziklán nőtt, derékszögben megtört, aztán visszafordult fölfelé. Szasa nem csinált belőle tanulságot. Csak megállt mellette.

Amit ilyenkor gyakorolni szokott, az a Tai Chiből van, és három perc.

Menj végig egy ösvényen a szokásosnál lassabban. Ne a lépésre figyelj. Keresd meg azt az egyetlen pillanatot, amikor a súlyod átmegy az egyik lábadról a másikra; amikor még egyikre sem támaszkodsz egészen.

A járásban nem a lépés a tét. Az átmenet.

Hogy megy haza egy peregrinus? Sehogy. Visszaér, és egy darabig még idegen a saját konyhájában. Ez a legjobb rész. Kár, hogy két nap alatt elmúlik. Újra neki kell indulni.

📍 A következő vezetett erdei jelenlétprogramunk: szeptember 26. és 27.

Szilvi és Szasa

09/09/2026

Hogy nyaral egy ent?

A szó nem Tolkien találmánya. Óangolul az ent óriást jelent, és leggyakrabban egyetlen fordulatban áll: eald enta geweorc, „óriások régi műve” — így nevezték a köveket és a romokat, amikről már ezerkétszáz éve sem tudta senki, ki rakta őket. Tolkien óangolt tanított; ő emelte át a szót a fákra, és lettek belőle a fák pásztorai.

Szilvi nem ent. Legfeljebb távoli rokon.

Pszichológus, és jó fejjel alacsonyabb nálam. Azt viszont csinálja, amit az entek: nem siet. Figyel, jelen van, és teret ad annak, ami a másikban történik.

Augusztusban elment pihenni, és pontosan úgy nyaralt, ahogy egy ent szokott: pásztorolta a fákat, sok időt töltött köztük és a szeretteivel, pihenésképpen pedig még a Bükk-hegységet is útba ejtette.

Ott találkozott egy forrás fölött álló bükkfával, amelynek alulról nézve arca van: szemmagasságban egy odú, fölötte úgy csavarodik a törzs, mint egy váll.

Szilvi háromszor járta körbe. Lassan. A testére figyelt, és arra, mit súg az ösztöne: hol szeretne leülni, hol tud kapcsolódni ehhez a fához.

Végül oda ült le, ahol már elsőre is azt súgta az ösztöne: itt.

Amit onnan hazahozott, az egy gyakorlat.

Keress egy fát. Nem a legszebbet — csak egyet, ami mellett elmész, és valamiért megállsz. Tedd rá a kezed a törzsére, és indulj el körbe. Lassan, úgy, hogy közben végig éred a kérgét. Ne gondold ki, hol lenne jó. Figyeld, mit súg az ösztönöd: hol szeretnél leülni, és hol tudsz kapcsolódni ehhez a fához.

Szilvi háromszor ment körbe. Nem azért, mert nem sikerült — hanem mert a harmadik körre lett benne annyi csend, hogy meghallja azt, amit valójában már az elsőnél tudott.

Az ösztön általában elsőre megszólal.
Nekünk kell hozzá néha még két kör.

Az entek leszármazottai nem magasak.

Csak nem sietnek.

08/09/2026

Csináltunk egy pecsétet.

Nem logót. Pecsétet.

A különbség nem szőrszálhasogatás.

A logó a munka elején áll, hogy tudd, kihez jöttél.
A pecsét a végén — ahogy a japán tekercsek sarkában is ott ül egy apró vörös folt, és annyit mond:

ez elkészült, és vállalom.

Egy kör.

Benne egy téglalap, két rekesszel. Balra az F, jobbra a B. Mindkettő ugyanabba az irányba néz.

Alatta a dátum.

Mert egy pecsét mindig tud valamit arról, hogy mikor.

Amit még nem tud: milyen egy igazi vésőnyom.

Ez a rajz matematikailag pontos. Egy kőpecsét soha nem az.

Éppen az egyenetlenség teszi pecsétté.

Ha egyszer kőbe faragtatjuk, az a réteg majd ott kerül hozzá.

Addig ez egy virtuális valami, amelyik gyanúsan jól érzi magát a bőrében.

Szeptember 27-én, a Belső évkör következő alkalmán már ez a jel lesz a meghívón.

Szilvi és Szasa

31/08/2026

16/08/2026

Augusztusban „nyaralunk”.

Az idézőjel arra utal, hogy közben készül valami: egy anyag, ami az alkalmak közötti hetekre is ad gyakorlatot, nem csak az együtt töltött napokra. Amint kész, itt lesz.

Addig ezt nézzétek meg. Kumamoto, egy erdei szentély: mohos kőlámpások a cédrusok között, kétszázhatvan lépcső felfelé, örökös félhomály. (Takashi Film felvétele.)

Egy dolgot érdemes tudni róla. A lámpások sokkal öregebbnek látszanak, mint amilyenek — a hatvanas évektől kezdve állította oda őket egy helyi ember, a rokonaival és a barátaival együtt. A hátoldalukon ott a dátum. Nem évszázados szentség tehát: valakik évtizedeken át ugyanoda tettek valamit. A moha a többit elvégezte.

Nálunk is így működik. Egy erdőrészlet attól lesz más, hogy sokadszor állunk meg ugyanott.

Szeptember végén ezzel indítjuk az őszt: 長月 – Nagatzuki, a hosszú esték hava. Az az időszak, amikor a sötétedés hirtelen előbbre csúszik, és ezt a test előbb veszi észre, mint a naptár.

Egy hétvége, két nap, két tempó — Budaligeten:

🌿 Szeptember 26., szombat, 9:00 - 13:00 — szenior alkalom
🌿 Szeptember 27., vasárnap, 9:00–13:30 — aktív korúaknak

Más a lépéshossz, más a terhelhetőség, és más az is, amit az ember magával hoz. Ezért nem sűrítjük egybe.

Erdőjárás, taichi, csend, tea. Négy és fél óra, amiből a legtöbb kint telik.

Szeretettel várunk benneteket,
Szilvi és Szasa

30/07/2026

"A máshová vezető kapu mellett nincs kerítés." Írtuk Krusovszky Dénesnek egy üzenetben. Kezdjük érteni, honnan jött a gondolat.

27/07/2026

„Egy óvatlan pillanatban…"
Ezt a félbehagyott mondatot kapták a résztvevők vasárnap reggel a Paprikás-patak partján. Nem kellett befejezni. Csak vinni magunkkal négy órán át.
Fumizuki hava volt — az érő kalász hava. Japánban ez egyszerre a beérés és a versírás hónapja, és a kettő nem véletlenül került egymás mellé: mindkettő időt kér.
Megálltunk egy holtfánál, a forrás közelében. Csikung a kishídnál, a csobogás hangjaira.
Aztán tenyeret tettünk egy elágazó tölgy kérgére, és lépésről lépésre szűkítettük a figyelmet: előbb a kéreg érdessége, aztán a hűvöse, aztán a saját tenyerünk, aztán az, ami mindezek alatt van. Négy fokozat. Mindenki máshol állt meg.
A csobogónál felhőkéz.
Egy sziklán ülve fél órán át nem beszélt senki.
Haikut írtunk.

„Mint pók szövi
hálóját a fény –
Mohás sziklán bodobács araszol."
— Anita

Ugyanabban a fél órában, néhány lépéssel arrébb:

„Fák kérgén kandzsik
sora fut le hosszasan
– borostyánversek"
— Levi

Fumizuki az írás hónapja. Az erdő ezt maga is tudja, csak nem szoktuk elolvasni.
A haikuban van egy pont, ahol a vers megtörik. Két kép kerül egymás mellé, és a törésben történik meg az egész. A formában ugyanez a pillanat az, amikor a súly átfordul egyik lábról a másikra — ott dől el, hogy él-e a mozdulat, vagy csak kivitelezzük.
Aznap ezt mondtam: egy óvatlan pillanatban cseréljük fel a kintet és a bentet, és meglesz a harmadik sor.
A csoport ezen már vígan viccelődött. Aztán mindenkinek meglett a harmadik sor.

És volt egy pillanat, amikor zenére bírtunk egy fát. Hogy pontosan hogyan, azt meghagyjuk annak, aki eljön.

A kívánságok színes szalagokra kerültek — ez a Tanabata hagyománya. A szalagok viszont nem maradtak az ágakon: hazahoztuk őket. A patak völgye védett terület, az ösvényről nem tértünk le, és nem hagytunk magunk után nyomot. Emlékeztetni otthon is tud egy szalag.

Tea, a bükkösök trónján.

Most még nyílik minden. Még zöld a völgy, még meleg a kő, amin ültünk. De a fény már máshonnan érkezik, mint júniusban, és az esték napról napra hosszabbak.

„Holt avar fekszik
élő fák teste alatt
– én is ez leszek"

— Levi
A japán naptárban a szeptember neve Nagatsuki: a hosszú esték hava.
Ez lesz az évkör következő állomása. Ugyanaz az erdő, más fényben - és ami júliusban érett, ilyenkorra derülhet ki, mit kezdünk vele.
Szeptember utolsó hétvégéje, szombat a szenioroknak és az aktív korosztálynak vasárnap. Kis létszám, előzetes egyeztetéssel.
Ha érdekel, írd a kommentbe: erdő — vagy regisztrálj az esemény alatti linken, vagy állíts be váratlanul...

21/07/2026

Ami bennem érni kezd, annak figyelmet adok.

Július 26-án 9:00-től ezt gyakoroljuk — lassú járásban, csendben, a patak mellett.

Vezetett erdei jelenlétprogram a Paprikás-pataknál. Chi kung ihletésű mozdulatok, testtudati technikák, haikuírás, és a végén közös tea az erdei teaszobában.

Kis csoport, alapító áron: 14 000 Ft.
A hely és az ár is véges — az ár innen emelkedik.

Jelentkezés: https://n9.cl/dz52a

Szilvi és Szasa

07/07/2026

07.07. Tanabata ünnepe

A Tanabata két, Tejúttal elválasztott égi szerelmes éves találkozásának ünnepe, amikor az emberek papírcsíkokra írt vágyaikat bambuszágakra akasztják, bízva azok teljesülésében.

"Fánál kis csésze
tanzaku leng bambuszon
kívánság gőzöl"

/Tintze Krisróf/