10/09/2026
Hogy megy haza egy peregrinus a nyaralásból?
A szó latin, és nem azt jelenti, hogy „zarándok". A peregrinus: per + ager, „a földeken túl" — aki kint van a határon kívül. A római jogban ez volt a neve annak, aki nem római polgár: szabad ember, de nem otthonos. Nem köthetett római házasságot, nem hagyhatott örökséget. Idegen. A magyar „zarándok" mögött is ez a szó áll, és a jelentés magja végig ez maradt. Nem a szentség. Az, hogy nem vagy otthon. Heidegger ezt otthontalanságnak hívja; Victor Turner köztes-létnek.
Szasa fél-peregrinus. Neki van lakáskulcsa.
Lakása, naptára, számlázóprogramja. Tizenkét éve viszont azzal is telik az élete, hogy embereket visz ki a határon túlra, aztán vissza. Van rá egy szava, amit magának talált ki: embersétáltató.
És mindig ugyanaz történik. Az első órában mindenki beszél. Aztán valaki elhallgat, és attól kezdve más az egész út. Nem azért, mert csönd lett. Azért, mert onnantól nincs otthon.
Ez a tölgy egy ösvény mellett áll. Sziklán nőtt, derékszögben megtört, aztán visszafordult fölfelé. Szasa nem csinált belőle tanulságot. Csak megállt mellette.
Amit ilyenkor gyakorolni szokott, az a Tai Chiből van, és három perc.
Menj végig egy ösvényen a szokásosnál lassabban. Ne a lépésre figyelj. Keresd meg azt az egyetlen pillanatot, amikor a súlyod átmegy az egyik lábadról a másikra; amikor még egyikre sem támaszkodsz egészen.
A járásban nem a lépés a tét. Az átmenet.
Hogy megy haza egy peregrinus? Sehogy. Visszaér, és egy darabig még idegen a saját konyhájában. Ez a legjobb rész. Kár, hogy két nap alatt elmúlik. Újra neki kell indulni.
📍 A következő vezetett erdei jelenlétprogramunk: szeptember 26. és 27.
Szilvi és Szasa