30/08/2026
🦷 𝗡𝗲𝗺 𝘀𝘇𝗮́𝘇 𝗻𝗮𝗽 𝗮𝗹𝗮𝘁𝘁 𝗿𝗼𝗺𝗹𝗼𝘁𝘁 𝗲𝗹, 𝗲́𝘀 𝗻𝗲𝗺 𝗶𝘀 𝘀𝘇𝗮́𝘇 𝗻𝗮𝗽 𝗮𝗹𝗮𝘁𝘁 𝗹𝗲𝘀𝘇 𝗿𝗲𝗻𝗱𝗯𝗲𝗻
✍️ Ezzel a cikkel szeretnénk reflektálni a kollégák által írt petícióra. De kezdjük a legfontosabbal: 𝗔 𝗽𝗲𝘁𝗶́𝗰𝗶𝗼́𝘁 𝗮𝗹𝗮́𝗶́𝗿𝗼́ 𝗸𝗼𝗹𝗹𝗲́𝗴𝗮́𝗶𝗺𝗻𝗮𝗸 𝗶𝗴𝗮𝘇𝘂𝗸 𝘃𝗮𝗻.
🦷 Magam is fogorvos vagyok, ismerem a rendelő működésének költségeit. Az egyszer használatos anyagok, a sterilizálás, a veszélyes hulladék elszállítása, a gépek szervizelése és a szakdolgozói bérek forintra pontosan kiszámíthatók, a mögéjük rendelt közfinanszírozás viszont nem követte ezt a valóságot. Az elmúlt 16 évben a finanszírozás utánkövetése jelentősen elmaradt. Aki ma közfinanszírozott fogászati alapellátást végez, sok beavatkozásnál a saját pénzéből – a magánellátásból - tesz hozzá a betege ellátásához. 𝗘𝘇 𝗻𝗲𝗺 𝗽𝗮𝗻𝗮𝘀𝘇𝗸𝗼𝗱𝗮́𝘀, 𝗵𝗮𝗻𝗲𝗺 𝘁𝗲́𝗻𝘆, és nem is új tény. Én is elmondtam érdekképviselőként ugyanezeket az érveket.
🗣️ 𝗘́𝗽𝗽𝗲𝗻 𝗲𝘇𝗲́𝗿𝘁 𝗻𝗲𝗺 𝘃𝗶𝘁𝗮𝘁𝗸𝗼𝘇𝗻𝗶 𝘀𝘇𝗲𝗿𝗲𝘁𝗻𝗲́𝗸 𝗮 𝗽𝗲𝘁𝗶́𝗰𝗶𝗼́ 𝗮𝗹𝗮́𝗶́𝗿𝗼́𝗶𝘃𝗮𝗹, 𝗵𝗮𝗻𝗲𝗺 𝗲𝗹𝗺𝗼𝗻𝗱𝗮𝗻𝗶, 𝗵𝗼𝗹 𝘁𝗮𝗿𝘁𝘂𝗻𝗸.
1️⃣ 𝗘𝗴𝘆 𝗼̈𝗿𝗼̈𝗸𝘀𝗲́𝗴, 𝗻𝗲𝗺 𝗲𝗴𝘆 𝗽𝗶𝗹𝗹𝗮𝗻𝗮𝘁𝗻𝘆𝗶 𝗮́𝗹𝗹𝗮𝗽𝗼𝘁
A fogászati alapellátás mai állapota nem az elmúlt hónapokban alakult ki. A NEAK havonta közzétett, bárki által ellenőrizhető adatai szerint 𝟮𝟬𝟮𝟲 𝗮𝘂𝗴𝘂𝘀𝘇𝘁𝘂𝘀𝗮́𝗯𝗮𝗻 𝟮𝟱𝟳 𝗳𝗼𝗴𝗼𝗿𝘃𝗼𝘀𝗶 𝘀𝘇𝗼𝗹𝗴𝗮́𝗹𝗮𝘁 𝘃𝗼𝗹𝘁 𝗯𝗲𝘁𝗼̈𝗹𝘁𝗲𝘁𝗹𝗲𝗻, 𝗮𝗺𝗶 𝘁𝗼̈𝗯𝗯 𝗺𝗶𝗻𝘁 𝟳𝟲𝟬 𝗲𝘇𝗲𝗿 𝗲𝗺𝗯𝗲𝗿𝘁 𝗲́𝗿𝗶𝗻𝘁. Ez a szám 2017 óta lényegében nem mozdult: akkor 283 betöltetlen körzetről és több mint 820 ezer érintett lakosról szóltak ugyanezek a kimutatások.
Kilenc év alatt tehát nem romlott drámaian a helyzet, de nem is javult, beragadt! 𝗔 𝗯𝗲𝘁𝗼̈𝗹𝘁𝗲𝘁𝗹𝗲𝗻 𝗸𝗼̈𝗿𝘇𝗲𝘁𝗲𝗸 𝗳𝗲𝗹𝗲 𝘁𝗼̈𝗯𝗯 𝗺𝗶𝗻𝘁 𝗼̈𝘁 𝗲́𝘃𝗲, 𝗸𝗼̈𝘇𝗲𝗹 𝗵𝗮𝗿𝗺𝗮𝗱𝗮 𝘁𝗼̈𝗯𝗯 𝗺𝗶𝗻𝘁 𝘁𝗶́𝘇 𝗲́𝘃𝗲 𝗮́𝗹𝗹 𝘂̈𝗿𝗲𝘀𝗲𝗻. Van közöttük olyan, amelyik 2002 óta. Több helyen helyettesítéssel csak névleg töltik be a praxist, és folyamatos helyettesítés van. Nincs valódi ellátás. Nem vonzó már az alapellátás.
És itt érdemes pontosítani valamit, amit magam is fontosnak tartok: 𝗔 𝗯𝗮𝗷 𝗻𝗲𝗺 𝘁𝗶𝘇𝗲𝗻𝗵𝗮𝘁 𝗲́𝘃𝗲 𝗸𝗲𝘇𝗱𝗼̋𝗱𝗼̈𝘁𝘁. 𝗩𝗮𝗻 𝗼𝗹𝘆𝗮𝗻 𝗳𝗼𝗴𝗼𝗿𝘃𝗼𝘀𝗶 𝗸𝗼̈𝗿𝘇𝗲𝘁, 𝗮𝗺𝗲𝗹𝘆 𝟮𝟬𝟬𝟮 𝗼́𝘁𝗮 𝗯𝗲𝘁𝗼̈𝗹𝘁𝗲𝘁𝗹𝗲𝗻, a fogászati teljesítménydíjazás alapszerkezete pedig az 1999-es finanszírozási kormányrendeletre megy vissza. A gyökerek tehát jóval mélyebbre nyúlnak, mint bármelyik ma számonkérhető kormányzati ciklus. 𝗔𝘇 𝗲𝗹𝗺𝘂́𝗹𝘁 𝘁𝗶𝘇𝗲𝗻𝗵𝗮𝘁 𝗲́𝘃 𝗳𝗲𝗹𝗲𝗹𝗼̋𝘀𝘀𝗲́𝗴𝗲 𝗻𝗲𝗺 𝗮𝘇, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗲𝗹𝗿𝗼𝗻𝘁𝗼𝘁𝘁𝗮 𝗮 𝗿𝗲𝗻𝗱𝘀𝘇𝗲𝗿𝘁, 𝗵𝗮𝗻𝗲𝗺 𝗮𝘇, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗻𝗲𝗺 𝗷𝗮𝘃𝗶́𝘁𝗼𝘁𝘁𝗮 𝗺𝗲𝗴: 𝗸𝗼𝗻𝘇𝗲𝗿𝘃𝗮́𝗹𝘁𝗮 𝗮𝘇𝘁 𝗮𝘇 𝗮́𝗹𝗹𝗮𝗽𝗼𝘁𝗼𝘁, 𝗮𝗺𝗲𝗹𝘆𝗲𝘁 𝗼̈𝗿𝗼̈𝗸𝗼̈𝗹𝘁.
𝗘𝘇 𝗮 𝘃𝗮𝗹𝗼́𝗱𝗶 𝗺𝗲́𝗿𝗰𝗲: 𝗻𝗲𝗺 𝗮𝘇, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗲𝗴𝘆 𝗸𝗼𝗿𝗺𝗮́𝗻𝘆 𝘀𝘇𝗮́𝘇 𝗻𝗮𝗽 𝗮𝗹𝗮𝘁𝘁 𝗺𝗶𝘁 𝘁𝗲𝘁𝘁, 𝗵𝗮𝗻𝗲𝗺 𝗮𝘇, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗲́𝘃𝘁𝗶𝘇𝗲𝗱𝗲𝗸𝗲𝗻 𝗮́𝘁 – 𝗲́𝘀 𝗮𝘇 𝗲𝗹𝗺𝘂́𝗹𝘁 𝘁𝗶𝘇𝗲𝗻𝗵𝗮𝘁 𝗲́𝘃𝗯𝗲𝗻 𝗶𝘀 – 𝗺𝗶𝘁 𝗻𝗲𝗺 𝘁𝗲𝘁𝘁𝗲𝗸.
2️⃣ 𝗘́𝘀 𝗻𝗲𝗺 𝗰𝘀𝗮𝗸 𝗮 𝗳𝗼𝗴𝗮́𝘀𝘇𝗮𝘁
Nem lenne őszinte azt állítani, hogy a fogászat kivételes áldozata a helyzetnek. Az egész egészségügy, és azon belül az egész alapellátás nehéz állapotban van.
𝗠𝗮 𝘁𝗼̈𝗯𝗯 𝗺𝗶𝗻𝘁 𝗲𝘇𝗲𝗿 𝗵𝗮́𝘇𝗶𝗼𝗿𝘃𝗼𝘀𝗶 𝗲́𝘀 𝗵𝗮́𝘇𝗶 𝗴𝘆𝗲𝗿𝗺𝗲𝗸𝗼𝗿𝘃𝗼𝘀𝗶 𝗽𝗿𝗮𝘅𝗶𝘀 𝘁𝗮𝗿𝘁𝗼́𝘀𝗮𝗻 𝗯𝗲𝘁𝗼̈𝗹𝘁𝗲𝘁𝗹𝗲𝗻. A háziorvosok több mint fele elmúlt hatvan éves, és negyven év alatti háziorvosból alig néhány száz dolgozik az egész országban. Az alapellátó fogorvosok korfája ehhez képest kifejezetten jobb, de ez nem megnyugtató hír, hanem figyelmeztetés: a háziorvosi korfa nem a fogászat vádirata, hanem a fogászat tíz év múlva, ha most nem történik semmi!
Ebben a helyzetben mindenhol el kell kezdődnie a valódi munkának és a romok helyreállításának. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a fogászatnak meg kell várnia a sorát: a fogászati alapellátás a többi területtel egy időben, önálló egyeztetési renddel került napirendre.
3️⃣ 𝗔𝗺𝗶 𝗺𝗮́𝗿 𝗲𝗹𝗶𝗻𝗱𝘂𝗹𝘁
Augusztus 13-án megtörtént az első egyeztetés az Egészségügyi Minisztérium vezetése és a fogászati szakma képviselői között. A minisztérium részéről Dr. Porpáczy Krisztina 𝘢𝘭𝘢𝘱𝘦𝘭𝘭𝘢́𝘵𝘢́𝘴𝘦́𝘳𝘵 𝘧𝘦𝘭𝘦𝘭𝘰̋𝘴 𝘢́𝘭𝘭𝘢𝘮𝘵𝘪𝘵𝘬𝘢́𝘳, Dr. Buga László, 𝘢 𝘧𝘦𝘬𝘷𝘰̋- 𝘦́𝘴 𝘫𝘢́𝘳𝘰́𝘣𝘦𝘵𝘦𝘨-𝘴𝘻𝘢𝘬𝘦𝘭𝘭𝘢́𝘵𝘢́𝘴𝘦́𝘳𝘵 𝘧𝘦𝘭𝘦𝘭𝘰̋𝘴 𝘢́𝘭𝘭𝘢𝘮𝘵𝘪𝘵𝘬𝘢́𝘳 és Dr. Darvai László 𝘩𝘦𝘭𝘺𝘦𝘵𝘵𝘦𝘴 𝘢́𝘭𝘭𝘢𝘮𝘵𝘪𝘵𝘬𝘢́𝘳 vett részt. A szakma képviseletében ott volt Dr. Linninger Mercedes, a MOK FTESZ elnöke, Dr. Skapinyecz Tibor országos alelnök, jómagam mint országos kollegiális szakmai vezető, valamint Dr. Nagy Tamás Előd tanácsadó.
Ez ne sikkadjon el: a Magyar Orvosi Kamara képviselői meghívottként ültek az asztalnál, és a MOK mutatta be a közfinanszírozott fogászat problématérképét, kiemelten a finanszírozási anomáliákkal. Szó esett a szakellátás gondjairól, a közfinanszírozott fogszabályozás és a szájsebészet helyzetéről, a parodontológiáról és az iskolafogászat szétaprózott, alulfinanszírozott, tisztázatlan jogállású rendszeréről.
Konkrét döntések azon a napon nem születtek, nem is születhettek. Ami viszont megszületett: megalakul az Egészségügyi Minisztérium fogászati munkacsoportja, amelynek keretében a szakmai javaslatok érdemi egyeztetése folytatódik. 𝗔 𝗸𝗼̈𝘇𝗳𝗶𝗻𝗮𝗻𝘀𝘇𝗶́𝗿𝗼𝘇𝗼𝘁𝘁 𝗳𝗼𝗴𝗮́𝘀𝘇𝗮𝘁 𝗲́𝘃𝘁𝗶𝘇𝗲𝗱𝗲𝗸 𝗼́𝘁𝗮 𝗲𝗹𝗼̋𝘀𝘇𝗼̈𝗿 𝗸𝗮𝗽𝗼𝘁𝘁 𝗼̈𝗻𝗮́𝗹𝗹𝗼́, 𝗳𝗼𝗹𝘆𝗮𝗺𝗮𝘁𝗼𝘀 𝗲𝗴𝘆𝗲𝘇𝘁𝗲𝘁𝗲́𝘀𝗶 𝗳𝗼́𝗿𝘂𝗺𝗼𝘁 a kormányzati struktúrán belül.
4️⃣ 𝗔𝘇 𝗶𝗿𝗮́𝗻𝘆
Nem fogok olyan számokat ígérni, amelyekről még nincs döntés. Azt viszont elmondhatom, milyen elvek mentén készül a munka.
Egy dolgot azonban már most ki lehet mondani: 𝗮𝘇 𝗘𝗴𝗲́𝘀𝘇𝘀𝗲́𝗴𝘂̈𝗴𝘆𝗶 𝗠𝗶𝗻𝗶𝘀𝘇𝘁𝗲́𝗿𝗶𝘂𝗺 𝘁𝗼̈𝗯𝗯𝗹𝗲𝘁𝗳𝗼𝗿𝗿𝗮́𝘀 𝗯𝗲𝘃𝗼𝗻𝗮́𝘀𝗮́𝘃𝗮𝗹 𝘁𝗮́𝗺𝗼𝗴𝗮𝘁𝗷𝗮 𝗮 𝗳𝗼𝗴𝗮́𝘀𝘇𝗮𝘁𝗶 𝗮𝗹𝗮𝗽𝗲𝗹𝗹𝗮́𝘁𝗮́𝘀𝘁. Az összegről és az ütemezésről a költségvetési döntések után lehet felelősen beszélni, arról viszont, hogy a fogászati alapellátásra a mainál több forrás jusson, már megszületett az elköteleződés.
5️⃣ 𝗔𝗺𝗶𝘁 𝗿𝗼̈𝘃𝗶𝗱 𝘁𝗮́𝘃𝗼𝗻 𝘃𝗮́𝗹𝗹𝗮𝗹𝘂𝗻𝗸
Az 𝗼𝗿𝘀𝘇𝗮́𝗴𝗼𝘀 𝗳𝗼𝗴𝗮́𝘀𝘇𝗮𝘁𝗶 𝘂̈𝗴𝘆𝗲𝗹𝗲𝘁𝗶 𝗹𝗲𝗳𝗲𝗱𝗲𝘁𝘁𝘀𝗲́𝗴 javítása az a terület, ahol a leggyorsabban látható eredmény érhető el. Ma az ország több térségében egyszerűen nincs elérhető sürgősségi fogászati ellátás: aki hétvégén fogfájással marad, annak sok helyen órákat kell utaznia. Ez nem finanszírozástechnikai kérdés, hanem betegbiztonsági, és nem igényel több évet: egy ügyeleti pont felállítható, működtethető és számonkérhető. Ez az első lépés.
A második 𝗮 𝘀𝘇𝗮𝗸𝗺𝗮𝗶 𝗲𝗴𝘆𝗲𝘇𝘁𝗲𝘁𝗲́𝘀 𝗶𝗻𝘁𝗲́𝘇𝗺𝗲́𝗻𝘆𝗲𝘀𝗶́𝘁𝗲́𝘀𝗲. A most megalakuló fogászati munkacsoport nem egyszeri gesztus: azt szeretnénk, hogy minden fogászatot érintő döntés előtt legyen egy asztal, ahol a fogászati szakma képviselői – a kamara, a kollegiális vezetők és a gyakorló kollégák – időben elmondhatják a véleményüket a döntéshozói és finanszírozói oldal számára. Az elmúlt évtizedek egyik legdrágább hibája éppen az volt, hogy sokszor a döntések valós egyeztetés nélkül születtek.
A harmadik 𝗮𝘇 𝗮𝗱𝗮𝘁𝗮𝗹𝗮𝗽𝘂́ 𝗵𝗲𝗹𝘆𝘇𝗲𝘁𝗳𝗲𝗹𝗺𝗲́𝗿𝗲́𝘀. Ma nincs olyan nyilvános, tételes kimutatás, amely megmutatná, hol és mekkora a rés a közfinanszírozott beavatkozások díja és a tényleges önköltségük között. Enélkül minden vita becslések ütköztetése marad. Ennek a felmérésnek az elkészítése és a szakma elé tárása reálisan vállalható, és ez az alapja minden további lépésnek.
6️⃣ 𝗘́𝘀 𝗮𝗺𝗶 𝗵𝗼𝘀𝘀𝘇𝗮𝗯𝗯 𝘁𝗮́𝘃𝗿𝗮 𝘀𝘇𝗼́𝗹
Nem lenne tisztességes néhány évre ígérni azt, ami tíz év munkája. A következők nem 2027 feladatai, hanem annak az iránynak a részei, amely felé a rendszert el kell mozdítani lehetőleg még ebben a kormányzati ciklusban.
Az 𝗲́𝗿𝘁𝗲́𝗸𝗲𝗻 𝘃𝗮𝗹𝗼́ 𝗳𝗶𝗻𝗮𝗻𝘀𝘇𝗶́𝗿𝗼𝘇𝗮́𝘀: a közfinanszírozott beavatkozás díja ne egy évtizedekkel ezelőtti táblázat maradványa legyen, hanem a beavatkozás tényleges, kiszámítható önköltségéhez igazodjon. Amíg egy ellátás elvégzése többe kerül, mint amennyit érte a rendszer fizet, addig minden más lépés csak toldozás-foldozás.
A 𝗺𝗶𝗻𝗼̋𝘀𝗲́𝗴𝗶𝗯𝗯 𝗲𝗹𝗹𝗮́𝘁𝗮́𝘀: olyan finanszírozás, amely nem pusztán a darabszámot, hanem a valóban elvégzett, korszerű és megtartó kezelést ismeri el, és amely mögött ott van az eszközpark megújításának lehetősége is.
És végül az, ami miatt az egész munka értelmet nyer: 𝗮 𝗹𝗮𝗸𝗼𝘀𝘀𝗮́𝗴 𝘀𝘇𝗮́𝗷𝘂̈𝗿𝗲𝗴𝗶 𝗲𝗴𝗲́𝘀𝘇𝘀𝗲́𝗴𝗶 𝗮́𝗹𝗹𝗮𝗽𝗼𝘁𝗮́𝗻𝗮𝗸 𝗺𝗲́𝗿𝗵𝗲𝘁𝗼̋ 𝗷𝗮𝘃𝗶́𝘁𝗮́𝘀𝗮. Magyarország a szájüregi daganatok halálozásában évtizedek óta Európa legrosszabb mutatói között van, a kezeletlen fogászati gócok pedig szerepet játszanak a szív- és érrendszeri betegségekben és rontják a cukorbetegség egyensúlyát. A prevenció, az iskolafogászat megerősítése és a szűrés nem a fogászat belügye, hanem népegészségügyi kérdés: minden ide fektetett forint a rendszer más pontján többszörösen térül meg. Ennek eredményét viszont nem egy ciklus, hanem egy generáció fogán fogjuk lemérni.
7️⃣ 𝗔𝗺𝗶𝘁 𝗻𝗲𝗺 𝗶́𝗴𝗲́𝗿𝘂̈𝗻𝗸, 𝗲́𝘀 𝗮𝗺𝗶𝘁 𝗶𝗴𝗲𝗻
Nem ígérjük, hogy egy évtizedek alatt leamortizált rendszert száz nap alatt rendbe lehet tenni. Azt sem ígérjük, hogy egy vagy két év alatt. Aki ezt ígéri, az vagy nem ismeri a rendszert, vagy nem mond igazat.
Azt viszont igen, hogy 𝗮 𝗳𝗼𝗴𝗼𝗿𝘃𝗼𝘀𝗼𝗸 𝗳𝗼𝗻𝘁𝗼𝘀𝗮𝗸: 𝗻𝗲𝗺 𝗳𝘂̈𝗴𝗴𝗲𝗹𝗲́𝗸𝗲𝗶 𝗮𝘇 𝗮𝗹𝗮𝗽𝗲𝗹𝗹𝗮́𝘁𝗮́𝘀𝗻𝗮𝗸, 𝗵𝗮𝗻𝗲𝗺 𝗲𝗴𝘆𝗲𝗻𝗿𝗮𝗻𝗴𝘂́ 𝗿𝗲́𝘀𝘇𝗲𝗶. Hogy elkezdődött az érdemi párbeszéd, van hozzá fórum, és a szakma képviselői ott ülnek az asztalnál. Hogy a minisztérium többletforrást von be a fogászati alapellátás támogatására. És hogy az irány rögzített: rövid távon az ügyeleti lefedettség, a szakma folyamatos bevonása és a valós költségek feltárása, hosszabb távon értéken való finanszírozás, jobb minőségű ellátás és mérhetően jobb szájegészség.
𝗔 𝗽𝗲𝘁𝗶́𝗰𝗶𝗼́𝘁 𝗮𝗹𝗮́𝗶́𝗿𝗼́ 𝗸𝗼𝗹𝗹𝗲́𝗴𝗮́𝗶𝗺 𝗻𝗲𝗺 𝗲𝗹𝗹𝗲𝗻𝗳𝗲𝗹𝗲𝗸 𝗲𝗯𝗯𝗲𝗻 𝗮 𝗺𝘂𝗻𝗸𝗮́𝗯𝗮𝗻. Amit leírtak, az adat – és pontosan azt írja le, amiért ez a munka elkezdődött. A kérdés nem az, hogy igazuk van-e, hanem az, hogy ennyi év után mennyi idő alatt tudjuk mindezt visszafordítani, és hogy közben végig őszintén beszélünk-e egymással.
Én ez utóbbira teszek ígéretet.
𝗗𝗿. 𝗗𝘂𝗹 𝗭𝗼𝗹𝘁𝗮́𝗻
𝘧𝘰𝘨𝘰𝘳𝘷𝘰𝘴
𝘰𝘳𝘴𝘻𝘢́𝘨𝘰𝘴 𝘧𝘰𝘨𝘰𝘳𝘷𝘰𝘴 𝘬𝘰𝘭𝘭𝘦𝘨𝘪𝘢́𝘭𝘪𝘴 𝘴𝘻𝘢𝘬𝘮𝘢𝘪 𝘷𝘦𝘻𝘦𝘵𝘰̋
