09/02/2026
Mostanában több olyan előadás került elém, amiben arról volt szó, hogy valóban megállt-e a növekedés, a teremtés az életünkben vagy egy-egy életterület, helyzet tekintetében, ahol ezt érezzük, akár hosszabb ideje.
Nos…A természetben nincs megállás, folyamatos a növekedés és mi ugyanennek a természetnek a részei vagyunk. Ebből kifolyólag a stagnálás, amit érzékelünk sem jelent valódi mozdulatlanságot. Ha valahol bármennyire is szeretnénk nem haladunk előre hajlamosak vagyunk egy idő után bepánikolni, rástresszelünk, hogy mit csinálunk rosszul, elkezdünk kapkodni, bedobálni mindent, ami eszünkbe jut, hátha valami megindul – persze lehet csak én vagyok így ezzel, akkor képzeljétek el milyen lehet 🤭 – de ez a legritkább esetben hozza azt, amit szeretnénk. Mi történik ilyenkor? Például arra koncentrálunk, ami nincs ahelyett, ami van, ezzel a hiányt erősítjük magunkban, mert azonnal akarjuk azt a megoldást, hogy megváltozzon és már ne frusztráljon. Mintha mennénk az úton és hirtelen egy óriási szakadék kerülne elénk. Az agyunk elkezdi a lehetséges megoldásokat fabrikálni és csak az előttünk tátongó mélységet látja. Ha itt egy pillanatra kizoomolunk a helyzetünkből és körbenézünk lehet, hogy észrevesszük a hidat 100 méterrel arrébb, ami átvezet a szakadékon.
Tehát, ha valahol nem úgy haladunk, ahogy szeretnénk nyugodtan tegyük fel a kérdést: Ha igaz, hogy a növekedés, a teremtés folyamatos, akkor merre növekszem most is, amit még nem ismertem el, amit eddig nem vettem észre és mi kellene ahhoz, hogy beinduljon az is, amit eddig félretettem? Vagy akár azt, hogy mi az, amivel azt teremtettem, ami most van és mivel teremthetném azt, amire vágyom?
Hogy visszatérjünk a kiindulási pontunkhoz, a természet arra növekszik, amerre tud. Ha valahol elakad az útja, akkor másik irányba indul, de sosem áll meg, ha így tenne a Föld már rég nem létezne. Érdekességképp pl. ha trombózis következtében a keringés elzáródik és a véna átmenetileg – vagy akár többé - nem tudja ellátni a feladatát, akkor azt a körülötte lévő kisebb erek veszik át, tehát egy átrendeződés megy végbe a keringési rendszerben, hogy a test továbbra is a lehető legteljesebben tudjon működni. Szerintem ez csodás, a test, a természet csodás és kreatív és mindig az élet felé, a haladás, növekedés felé mozdul.
Na már most, ha magunkat, az életünket mondjuk faként képzeljük el, ami őrült energiákkal nyújtózkodik az ég felé egy idő után vagy kidől, ha túl nagyra terjeszkedett fent, viszont a gyökerei gyengék, a földön nem fog tudni megmaradni, mert nincs mi megtartsa. Ezzel párhuzamosan úgy gondolom nem is tudunk megtestesülésünkben odáig terjeszkedni, hogy kidőljünk, mert hogyan is ragyoghatnánk felfelé, ha a lenti táplálékot nem kapjuk meg vagy elutasítjuk. Addig viszont tudunk, hogy jelzésértékkel elkezdjünk borulni, ahol felismerhetjük, hogy ideje lenne gyökeret ereszteni. Stabil gyökereket, termékeny talajba. Vagy talajt váltani, néha elkél egy átültetés. Már, ha a gyarapodás a cél.
Ideális esetben a gyökereink stabilak, mélyen a számunkra legtáplálóbb talajban gyökereznek, megtartanak és felveszik a megfelelő tápanyagokat, hogy növekedjünk, erősek, egészségesek, élettől ragyogóak és termékenyek legyünk, a virágaink illatosak, vonzóak, a gyümölcsünk pedig zamatos legyen. A nap sugarai és az eső égi áldásként járulnak hozzá a fejlődésünkhöz. Fontos, hogy a szomszédaink olyanok, akik a gyökereken keresztül elszívják tőlünk a táplálékot és hozzánk korlátozottan jut csak el vagy olyanok, akik mellett szabadon cseperedhetünk.
Ideális esetben az életenergia folyamatosan áramlik, fentről, lentről, ki és be. Megvan a maga ciklikussága, a befogadás, a megtartás, az elengedés. A beágyazódás, a szárba szökkenés, a növekedés, a virágzás, a hanyatlás és a pusztulás. Akármelyik irányból az energiaáramlás valahol elakad, az egyik helyen többletet és máshol hiányt fog eredményezni. Ha az élet nem tud tovább áramolni, az meg fog mutatkozni. Ha valahol állunk érdemes megnézni melyik irányba terelődött át az energia, melyik irányba kezdtünk terjeszkedni – akkor is, ha ez nem olyan, ami kedvünk szerint való, a természetben nincs jó vagy rossz – és induljunk meg a másik felé, kezdjük el kiegyenlíteni. Megszüntetni az akadályt és bizalommal engedni, hogy az élet keringése újra folyamatos legyen. Lehet, hogy ehhez szükség van a régi, korhadt ágak levágására, átültetésre, naposabb vidékre költöztetésre, több öntözésre, vitaminkúrára, valakire, aki naponta megszeretget, megölelget és elfogadja a gyümölcseidet…
Ha most rápillantasz életed fájára milyennek látod? Ráéreznél mire van szüksége(d) a vibráló, örömteli létezéshez? 🌳❤️
Kép: Pinterest
