07/09/2026
,,Talán nem meglepő, hogy az önismeret sok összetevőjéhez hasonlóan az intimitás fogalmát is számos tévhit lengi körül. Talán a legelterjedtebb, hogy az intimitás a szexualitás szinonimája. Mások úgy gondolják, az intimitáshoz az kell, hogy a hozzájuk közel állók minden idejüket, gondolatukat osszák meg velük, sőt a véleményük is mindig egyezzen, konfliktusnak pedig lehetőleg nyoma se legyen a kapcsolatban. Sokan az intimitást akkor vélik elérhetőnek, ha mások mindig elfogadják és szeretik őket. Ezzel szemben az intimitás nagyon is összetett jelenség, amelyhez valóban szükség van elfogadásra, ám első lépésként önmagunk megismerésére és elfogadására. Az empátia, a mély érzelmi megnyílás (érzelmi intimitás), a gondolatok szabad felvállalása és megosztása (intellektuális intimitás), a fejlett önreflexió mellett az önmagunkban való elmélyedés is szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk az intimitásra. A másokkal való intimitáshoz először saját magunkkal kell közeli viszonyba kerülni, azaz fel kell tárnunk és vállalnunk kell önmagunk előtt kötődési és fejlődési sérüléseinket, elfogadni érzelmeinket, és együttérezni egykori, gyermekönmagunk mellett azokkal is, akik sérüléseinket (legtöbbször akaratlanul) okozták. Az önismereti munka során lépésről lépésre nagyobb intimitásba kerülhetünk magunkkal, és képessé válunk arra, hogy másokkal is meg tudjuk élni a valódi intimitást. Ez nagy kihívás, nehéz munka, de megéri, hiszen, „a boldogság nem a külső körülményektől, hanem az intimitás megélésének képességétől függ". ”
/L. Stipkovits Erika - Még közelebb önmagunkhoz c. könyvéből/
