12/09/2026
És akkor megláttam őt a Déli Pályaudvaron... Talán 1000 forint se volt a zsebemben, nem voltam se izmos, se férfias. A nadragom és pulcsim pedig legalább másfélszer akkora volt, mint amit hordanom kellett volna. Neki mégis én kellettem. Én... Azóta se tudom mit látott bennem.
Ennek ma már 20 éve!
Gyakorlatilag az életünk nagyobb részét töltöttük együtt, mint külön.
20 év tele nehézségekkel, küzdelemmel, akadályokkal és nehéz döntésekkel, de mi mindig ott voltunk egymásnak. Ez a legnehezebb pillanatokban is megoldást nyújtott.
Nehéz meló apának és férjnek lenni. Rengeteg felelősség és feladat, de nincs semmi más, amit szívesebben csinálnék ennél.
Ha rá nézek a feleségemre, első gonodolatom a hála. Hálás vagyok a 3 csodálatos gyerekünkért, a gondoskodásáért, amit minden nap megad nekünk és hogy, minden hibámmal együtt elfogadott és nem próbált teljesen megváltoztatni.
A második gondolat a szeretet. Bármilyen hihetetlen én szerelmes vagyok a feleségembe. Ez az érzés természetes a kapcsolatok elején, de csak komoly munkával tartható ez fent. Ezt egyikünk se spórolja meg. Figyelünk a másik érzeseire, meghallgatjuk a legapróbb gondját is és ha kell, nem alszunk rendesen napokig, de akkor is megtartjuk a kis randevúnkat. Mert egymásért megéri küzdeni.
Most épp úgy küzdöttünk, hogy lazítottunk... Holnap meg úgy, hogy, ha hajnal 5-kor ébred a kicsi akkor is hozom a pelenkát meg a friss tápszert. Ő meg akkor is megvár, ha csak hajnal 2-kor érek haza esti mérkőzésről.
Tegnap adtam neki egy új gyűrűt, ami mellé felt***em egy kérdést: Mit szólnál még 20 évhez?
A választ szerintem ti is tudjátok...
