23/07/2026
Tudatos várandósság - Physiorsi szemlélet
Számomra a várandósság egy csodálatos állapot, az összes kihívásával együtt, függetlenül attól, hogy éppen részese vagyok vagy csak külső szemlélő! A kismamák külön szívügyem ❤️
Áldott állapotunk során az egész testünk óriási átalakuláson megy keresztül!
Ilyenkor is érdemes volna foglalkoznunk a testünkkel/lelkünkkel és közben tudatosan készülni a szülésre/születésre fizikailag, lelkileg és szellemileg egyaránt!
Ha a 9 hónap alatt is odafigyelünk magunkra (pl. törekszünk a helyes testtartásra, tartjuk a hasunk - mindegy mekkora, rendszeresen mozgunk, tudatosan/egészségesen táplálkozunk, utána járunk a kellemetlenségeink okának és mindennapi fontos-sürgős dolgaink mellett is jut idő magunkra, elfogadni/ráhangolódni erre az állapotra..foglalkozunk a felszínre törő félelmeinkkel és aggodalmainkkal...), nemcsak a testünk hálálja meg, hanem sok fölösleges szenvedéstől is mentesülhetünk és a környezetünkben élők sem fogják úgy gondolni, hogy egy házi sárkány lett belőlünk! 😉
☝️ A testtartásunk változik a terhesség előrehaladtával, viszont amennyire tudunk figyeljünk a helyes testtartásra, ne rontsunk még pluszban a helyzeten.
✌️Természetesen a hasfalunk folyamatosan nyúlik, amíg várjuk a babánkat - ettől függetlenül fontos lenne tartani a hasunkat.
Ha meg úgy érzed, hogy nem tudod tartani, akkor érdemes felkötözni a pocakot, hogy kevésbé terhelje a medencéd.
🖖A medencefenék izomzat is túl van terhelve várandósság alatt, így az intim torna is része kellene legyen a várandós gondozásnak! Ez lehet simán csak annyi, hogy mikor túlterheltnek érzed, akkor ledőlsz egy kicsit oldalfekvésbe tehermentesítve azt.
🤘Az biztos, hogy ez az állapot fenekestül felfordítja az addigi életünk. Annyi újdonság vár ránk, hogy sokszor elönthet a félelem, az aggodalom. Ne elhessegessük őket, inkább próbáljuk átdolgozni, megvizsgálni honnan jönnek és miért, van-e valós alapja? Mi az ami rajtunk múlik, azon, hogyan tudunk változtatni vagy hogyan tudunk rákészülni? Mi az ami nem rajtunk múlik, azt adott esetben el tudjuk-e fogadni?
✋️Próbáljuk megtalálni az egyensúlyt? Munka, háztartás, esetleg gyerek mellett, jut-e idő magunkra? Jut-e idő kapcsolódni a pocakban lévő babával? Nem a tökéletesség a lényeg, ahogy elképzeljük, vagy láttuk/ hallottuk /olvastuk, mert az lehetetlen. Kérdés, hogy tudatosan teszünk-e azért, hogy egyensúlyban maradjunk testileg-lelkileg vagy csak fásultan, esetleg áldozatként túlélünk?
🤌 Vannak kellemetlenségek ez idő alatt, sokszor hullámzó testi-lelki állapotunk, van hogy az elfogadás a megoldás, viszont arra kérlek benneteket, ha fáj valahol annak járjatok a végére (ne legyintsetek azzal, hogy ezen úgy sem lehet segíteni, vagy biztos a baba nyomja).
Javaslatok:
✨Rendszeres mozgás. Egy lágyan átmozgató kismama torna vagy akár séta, miközben odafigyelek a testemre.
✨Intim torna
✨Kismama masszázs
✨Pihenés - mikor lehetőség adódik rá, a vége felé egyre többet, mert aztán a babával nehezebb pihenni
✨Tudatos táplálkozás - ne most fogjunk neki fogyókúrázni, de ne is együnk kettő helyett.
✨Megfelelő folyadék bevitel
✨Gondolataink megválogatása, érzelmeink megélése, traumáink feldolgozása.
🌷Elfogadással és csodálattal figyeljük a testünk változásait. Legyünk gyengédebbek, kedvesebbek, magunkkal szemben és próbáljunk lassúlni. Minden nap találjunk legalább fél órát amikor teszünk valamit az egészségünk érdekében, legyen az egy séta, pár torna gyakorlat, tudatos légzés, közben meg tudatosan és folyamatosan figyeljük a testünk jelzéseit. Ha valami nem esik jól, nem erőltetjük, ha lelassulást vagy pihenést igényel, tegyük azt szeretettel. Emellett a gondolatainkat / reakcióinkat is vizsgáljuk meg, honnan jönnek, milyen érzelmeket élünk meg, mire lenne szükségünk lelkiekben és azt hogyan tudjuk biztosítani magunknak.
Örömmel olvasnám az elképzeléseiteket/tapasztalaitokat hozzászólásban!
Szeretettel,
Orsi
