•Nefi• Autizmus-és ADHD-barát támogatás felnőtteknek és családoknak

•Nefi• Autizmus-és ADHD-barát támogatás felnőtteknek és családoknak 🗓️ Időpontfoglalás online konzultációra:

[email protected]

✍️ Jelentkezés online traumaírás kurzusra:

[email protected]

A neten még mindig vidáman kering az a tévhit, hogy az autisták 70-80 százaléka "értelmi fogyatékos". Ezt időnként még s...
29/08/2026

A neten még mindig vidáman kering az a tévhit, hogy az autisták 70-80 százaléka "értelmi fogyatékos". Ezt időnként még szakmai oldalakon, régebbi könyvekben és cikkekben is elő lehet ásni, aztán természetesen továbbterjed, mert ha valamit elég sokszor leírunk az interneten, az előbb-utóbb ténynek kezd látszani. Csakhogy a mai adatok már egészen mást mutatnak.

Mielőtt a számokra térünk, egy kis kitérő a szóhasználatról. Az „értelmi fogyatékosság” helyett ma már használhatjuk az „intellektuális képességzavar” kifejezést, és én is inkább emellett voksolok. Nem én találtam ki, hogy szebben hangozzon: az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar is kifejezetten ezt a megnevezést javasolja, ahol erre lehetőség van. Találkozhatunk az „értelmi fejlődés zavara” megfogalmazással is. Szerintem nem árt, ha a nyelvünk is halad valamennyit az elmúlt évtizedekhez képest.

Na, de akkor mennyi az annyi?

Egy nagy, több ország adatait összesítő metaanalízisben az autista emberek között, akiknél rendelkezésre álltak az intellektuális működésre vonatkozó adatok, átlagosan 34,9 százalék volt az intellektuális képességzavarral élők aránya. Magyarul: nagyjából minden harmadik autista emberről beszélünk, nem 70-80 százalékról.

Van ennél frissebb amerikai adatunk is. A CDC 2025-ben publikálta a 2022-ben gyűjtött adatokat, és itt a nyolcéves, autistaként diagnosztizált gyerekek közül azoknál, akiknek rendelkezésre állt az IQ-vizsgálati eredménye, 39,6 százaléknál találtak 70-es vagy annál alacsonyabb IQ-értéket. 24,2 százalék került a 71 és 85 közötti tartományba, míg 36,1 százaléknak 85 feletti IQ-ja volt.

És itt jön egy elég lényeges rész, amit nem érdemes lehagyni csak azért, mert kevésbé látványos tőle a statisztika: ebben a vizsgálatban az autista gyerekeknek csak 61,4 százalékáról állt rendelkezésre ilyen kognitív adat. Ráadásul az egyes amerikai területek között óriási különbségek voltak. Vagyis ebből nem lehet azt kijelenteni, hogy az autisták 39,6 százaléka intellektuális képességzavarral él. Azt lehet mondani, hogy ebben a konkrét amerikai mintában, az IQ-adattal rendelkező autista nyolcévesek között ennyi volt az arány.

Ha tehát valaki egyetlen, könnyen megjegyezhető számot szeretne, akkor a jelenlegi kutatások alapján nagyjából azt mondhatjuk, hogy az autista emberek körülbelül egyharmadánál van jelen intellektuális képességzavar, bizonyos vizsgált csoportokban pedig ez az arány 40 százalék körül alakul.

👉 Vagyis az autista emberek többségének nincs intellektuális képességzavara.

És ezt azért is jó lenne végre rendbe tenni a fejekben, mert az autizmus nem intelligenciaszint.

Lehet valaki autista és intellektuális képességzavarral élő. Lehet átlagos intelligenciájú autista. És lehet kiemelkedően magas intelligenciájú autista is. Ezek egyike sem teszi őt kevésbé vagy jobban autistává.

Ráadásul abból, hogy valaki nem beszél, kevés szót használ, nem tud önállóan ellátni bizonyos hétköznapi feladatokat, szokatlanul kommunikál, vagy nagy támogatási szükséglete van, nem lehet ránézésre megállapítani az intellektuális képességeit. Ugyanígy a másik irányban sem működik a dolog: attól, hogy valakinek 130-as, 140-es vagy még magasabb az IQ-ja, az autizmusból fakadó nehézségei nem párolognak el varázsütésre.

Az intelligencia és az autizmus két külön dolog. És azt a 70-80 százalékos adatot el lehet felejteni.

💜 Ha szeretnél több szakmai tartalmat olvasni, az Előfizetések opciónál előfizethetsz az exkluzív tartalmakra havi 4,99 euróért. Ezzel nemcsak extra tartalmakhoz, gyakorlati tippekhez férsz hozzá, hanem a munkámat is támogatod. 💜

29/08/2026

Mi történik most az előfizetői felületen? 👀

Az előfizetői felületen éppen most fut az autizmus legkorábbi jeleiről szóló sorozatom. Az első részben azt néztük meg részletesen, mit találtak a kutatások a 0–6 hónapos babáknál, most pedig már fent van a folytatás is, amelyben a 6–12 hónapos kor között megjelenő korai autisztikus jelekről írok, természetesen szakirodalmi forrásokkal együtt.

Ha szeretnéd elolvasni ezt a posztot, illetve a további exkluzív tartalmakhoz is hozzáférnél, havi 4,99 euróért, jelenleg nagyjából 1800 forintért tudsz előfizetni. Ezt az opciót az oldalam tetején találod meg.

Az előfizetés viszont nem csak annyit jelent, hogy kapsz néhány plusz posztot. Tartozik hozzá egy külön előfizetői csoport is, ahol az általatok feltett kérdésekre közvetlenül válaszolok, és a későbbiekben videós tartalmak is érkeznek majd.

Az előfizetéssel pedig mindezek mellett az oldalba fektetett munkámat is támogatod: azt az időt, amit a szakirodalom keresésével, a kutatások átnézésével és azzal töltök, hogy ezekből ne egy tudományos halandzsahegy szülessen, hanem olyan tartalom, amit bárki el tud olvasni és meg tud érteni.

29/08/2026

Egy négyéves kislány meghalt diftériában Olaszországban - írja a Telex. Oltatlan volt. A szülei azért nem adatták be neki a védőoltást, mert attól féltek, hogy autizmust okoz.

Nem okoz.

Ezt nem véleményként mondom, és nem azért, mert „hiszek az oltásokban”. A tudományban szerencsére nem hinni kell. A WHO legfrissebb, 2025-ös átfogó elemzése 31, 2010 és 2025 között megjelent kutatás eredményeit vizsgálta át, és ismét ugyanarra jutott, amire az elmúlt évtizedek nagy vizsgálatai: nincs kapcsolat a védőoltások és az autizmus között.

És mégis ott tartunk 2026-ban, hogy vannak szülők, akik inkább vállalják egy olyan, akár halálos fertőző betegség kockázatát, amelyet az oltásoknak köszönhetően évtizedek óta alig látunk, csak nehogy a gyerekük „autista legyen”.

Valójában két dolog közül választanak: az egyik egy valós, bizonyítottan létező kockázat, egy súlyos, akár halálos betegség. A másik egy olyan félelem, amiről újra és újra bebizonyították, hogy nincs tudományos alapja.

A diftéria nem tűnt el a világból. Azért nem találkozunk vele rendszeresen, mert oltunk ellene. Olaszországban a magas, körülbelül 95 százalékos átoltottság mellett több mint harminc éve nem okozott jelentős problémát, és a kilencvenes évek óta nem volt halálos áldozata. Most pedig meghalt egy négyéves gyerek.

A kislány egyik rokona szintén megfertőződött. Ő azonban be volt oltva, és nála a betegség csak enyhe lefolyású volt.

És van ennek az egésznek egy másik, autista emberként számomra elképesztően súlyos üzenete is: milyen kép élhet az autizmusról egy társadalomban, ha egyesek annyira rettegnek tőle, hogy még egy halálos fertőző betegség kockázatát is elfogadhatóbbnak tartják?

Az autizmus nem oltáskárosodás és nem egy vakcina mellékhatása. Nem valami olyan szörnyű végkimenetel, amelytől bármi áron meg kell óvni egy gyereket.

Az autista gyerek élő gyerek. Ennél azért kevés egyértelműbb mondat létezik.

Egy autistának sokszor elképesztően sokat jelent a rutin, nekem pedig a reggeli rutin a legfontosabb. Ahhoz, hogy a napo...
29/08/2026

Egy autistának sokszor elképesztően sokat jelent a rutin, nekem pedig a reggeli rutin a legfontosabb. Ahhoz, hogy a napom viszonylag zökkenőmentesen el tudjon indulni, szükségem van arra, hogy legyen egy ismerős sorrend, néhány biztos pont, amiről már reggel tudom, hogy ugyanúgy fog történni, mint tegnap, tegnapelőtt és valószínűleg holnap is.

Nálam ez elsősorban a kávé. Nagy bögre kávé, mindig ugyanabból a bögréből. Leülök vele mindig ugyanoda, ugyanarra a helyre, és bekapcsolom azt a sorozatot, amit éppen nézek. Sokszor nem is nézem igazán, csak megy a háttérben. Kellenek az ismerős hangok, az ismerős ritmus, miközben kávézom, nézem a telefonomat, válaszolok néhány üzenetre, vagy egyszerűen csak ülök még egy kicsit.

Kell ez az átmenet az alvás és a nap között. Nem tudok úgy felkelni, hogy öt perccel később már teljes fordulatszámon működjek, beszéljek, döntéseket hozzak, problémákat oldjak meg, és vidáman alkalmazkodjak ahhoz, amit aznap éppen kitalált az élet. Előbb meg kell érkeznem a napba, és nekem ehhez kell a saját helyem, a saját bögrém, a kávém és valami ismerős a háttérben.

Másoknak ezek lehet, egészen jelentéktelen apróságoknak tűnhetnek. Nekem viszont ettől lesz kiszámítható a reggel, és ettől tudom sokkal könnyebben elviselni azt is, ami utána már nem lesz kiszámítható. A világ úgyis elég hamar elkezd improvizálni körülöttem. Legalább a kávémig hagyjon békén.

Update:

És hogy mi a különbség egy sima reggeli rutin és az autista rutin között? Ugyanaz, mint sok más autisztikus vonásnál: önmagában szinte bárkinél előfordulhat, a különbség inkább a gyakoriságban, az intenzitásban és abban van, mi történik akkor, ha valami megzavarja.

Én például konkrétan össze tudok omlani attól, ha a reggeli rutinom nem úgy történik, ahogy szokott. És itt nemcsak arról van szó, hogy szeretem ugyanazokat a dolgokat csinálni, hanem a sorrend is fontos. NINCS olyan, hogy először elmegyek mosdóba, és csak utána teszem fel a kávét. Inkább ott toporgok a kávéfőző mellett majdnem bepisilve, de a kávé az első lépés, mert az az első lépés. Ha pedig akkor van valaki a mosdóban, amikor a rutin szerint a mosdónak kellene következnie, az megint képes teljesen kiakasztani. Nem kezdek el helyette valami mást csinálni, mert nem az a következő lépés.

Nálam ezek a reggelek gyakorlatilag összeszerelési útmutató pontosságával működnek. Megvan minden lépés helye és sorrendje, és ha kimarad egy „alkatrész”, vagy valaki menet közben átrendezi őket, az egész gépezet képes megállni. És igen, többször volt már olyan, hogy inkább visszafeküdtem, majd később felkeltem, és megpróbáltam az egészet elölről.

Szóval amikor egy autista ember azt mondja, hogy szüksége van a rutinjára, az nem simán azt jelenti, hogy „szeretem így kezdeni a reggelt”. Jelentheti azt is, hogy így TUDOM elkezdeni a reggelt, másképp nem.

Ha visszagondolunk a gyerekünk csecsemőkorára, sokszor egészen apró dolgok jutnak eszünkbe. Hogy nehezen lehetett megnyu...
27/08/2026

Ha visszagondolunk a gyerekünk csecsemőkorára, sokszor egészen apró dolgok jutnak eszünkbe. Hogy nehezen lehetett megnyugtatni. Hogy furcsán sokáig elnézett valamit. Hogy egy játék vagy egy fény teljesen lekötötte. Hogy nem úgy mozgott, ahogy a többi baba. Vagy éppen semmi olyasmi nem jut eszünkbe, amit akkor különösnek tartottunk volna.

De tényleg lehetnek az autizmusnak jelei már az első hat hónapban?

Erre ma már vannak kutatások, és igen, lehetnek nagyon korai fejlődési különbségek, de ezek általában nem azok a látványos, tankönyvi autizmusjelek, amelyekre elsőként gondolnánk.

2023-ban megjelent egy nagy szisztematikus áttekintés, amely kifejezetten ezt a kérdést vizsgálta. A kutatók 25 olyan vizsgálat eredményeit szedték össze, amelyekben a babák viselkedését 0–6 hónapos korukban figyelték meg, majd később megnézték, kik kaptak autizmusdiagnózist, illetve kiknél jelentek meg autisztikus jellemzők.

Az eredmény azért érdekes, mert ebben az egészen korai életkorban gyakran nem a társas viselkedés volt az, ami a legjobban különbözött, hanem inkább a figyelem és a mozgás.

🔹Másképp működhet a baba figyelme

Az egyik terület, ahol már az első hónapokban találtak különbségeket, az volt, hogyan irányítja és tartja fenn a baba a figyelmét. Például nagyon hosszú ideig lekötheti egy adott látvány vagy inger. Nehezebben engedi el azt, amit éppen néz. Másképp váltja át a figyelmét egyik dologról a másikra.

Egy pici babánál ez persze nem úgy néz ki, hogy ül a szőnyegen, és három órán keresztül rendszerezi a dinoszauruszokat. Néhány hónapos korban még egészen alapvető figyelmi folyamatokról beszélünk: mit vesz észre, mennyi ideig nézi, mennyire könnyen fordul valami új felé, mi vonzza jobban a figyelmét.

És itt már találtak eltérő fejlődési mintázatokat azoknál a gyerekeknél, akik később autistának bizonyultak.

🔹Az emberekre irányuló figyelem is alakulhat másképp

Hat hónapos babáknál eye-trackinggel, vagyis szemmozgáskövető technológiával is vizsgálták, mit néznek egy jelenetből. A babák olyan jeleneteket láttak, amelyekben egy nő szerepelt és különböző tevékenységeket végzett.

Azok a hat hónapos babák, akiknél később autizmust diagnosztizáltak, átlagosan kevesebb figyelmet fordítottak magára a társas jelenetre. Amikor pedig nézték, kevesebb időt töltöttek a nő és különösen az arca figyelésével.

De itt van egy apró részlet, ami szerintem rengeteget számít: nem arról volt szó, hogy helyette megszállottan tárgyakat néztek. Nem egyszerűen annyi történt, hogy „ember helyett tárgy”.

A különbség inkább abban volt, hogy mennyire vonzotta automatikusan a figyelmüket az ember és annak tevékenysége. Ez már sokkal árnyaltabb annál a régi elképzelésnél, hogy az autista baba nem érdeklődik az emberek iránt.

🔹És akkor jön a szemkontaktus, amiről rengeteg tévhit él

Az egyik legismertebb kutatásban 2 és 6 hónapos kor között követték a babák szemmozgását és valami egészen érdekeset találtak.

A később autistának diagnosztizált babák nem úgy indultak, hogy már kéthónaposan feltűnően kevesebbet néztek volna mások szemére. Kezdetben a szemekre irányuló figyelmük a tipikus tartományban volt. A különbség abban jelent meg, ami ezután történt.

Két és hat hónapos kor között náluk fokozatosan csökkent a szemekre irányuló figyelem, míg a másik csoportban nem ezt a fejlődési mintázatot látták. Ez azért érdekes, mert teljesen más képet ad az autizmus korai fejlődéséről. Nem mindig egy olyan baba van előttünk, aki megszületik, és onnantól kezdve nem néz az emberek szemébe.

Lehet egy baba, aki nézi anya vagy apa arcát és szemét, csak ennek a társas figyelemnek más lesz a fejlődési íve. És pontosan ezért lehet nagyon félrevezető az is, amikor valaki azt mondja, hogy de hát csecsemőként gyönyörűen nézett rám, tehát akkor még biztosan nem volt autista.

Az autizmus nem egyik napról a másikra jelenik meg. Az idegrendszer fejlődésével együtt bontakozik ki, és egyes különbségek hónapok alatt válnak láthatóvá.

🔹A mozgás is mesélhet

Ez talán még kevésbé ismert. A kutatások az első hónapok spontán mozgásait is vizsgálták. Egy csecsemő mozgása ugyanis nem egyszerűen abból áll, hogy mikor fordul meg, mikor ül fel vagy mikor kezd mászni. A mozgásnak van minősége, változatossága, ritmusa, szervezettsége is.

Létezik például úgynevezett General Movements Assessment, ott a baba spontán mozgásainak minőségét figyelik. Az ezzel kapcsolatos kutatásokban az első öt hónapban is találtak szokatlan mozgásmintázatokat olyan babáknál, akik később diagnózist kaptak.

Ez megint nem azt jelenti, hogy létezne egy bizonyos „autista babamozgás”, amit otthon fel lehet ismerni.

Nincs.

Arról van szó, hogy csoportszinten a spontán mozgások fejlődésében is megjelenhetnek különbségek.

🔹És mi van a mosolygással?

Na, itt már sokkal kuszábbak az eredmények. Voltak olyan kutatások, amelyek szerint a később diagnosztizált autista babák ritkábban mosolyogtak társas helyzetben, vagy később jelent meg náluk a társas mosoly.

Más kutatások viszont nem találtak ilyen egyértelmű különbséget. Ugyanez igaz a szemkontaktus puszta gyakoriságára is.

A 25 kutatást összegző áttekintés szerint az első hat hónapban a társas és kommunikációs viselkedések eredményei nem voltak következetesek. Vagyis jelenleg nincs tudományos alapja annak, hogy azt mondjuk, nem mosolyog eleget, ez az autizmus jele, de annak sincs, hogy rengeteget mosolygott, tehát biztosan nem lehetett autista.

A valóság, mint általában, amikor az emberi idegrendszerről van szó, bonyolultabb ennél.

❓Akkor mégis mit lehet ebből hazavinni?

👉 Talán azt, hogy amikor egy autista gyerek csecsemőkorára gondolunk vissza, nem feltétlenül a klasszikus autizmusjeleket kell keresnünk.

Lehet, hogy nem az volt feltűnő, hogy nem mosolygott. Lehet, hogy mosolygott. Lehet, hogy nézett az ember szemébe. Lehet, hogy szerette, ha ölben van.

És ettől még lehettek egészen korai különbségek abban, hogyan figyelt, hogyan váltotta a figyelmét, mi kötötte le, hogyan nézett társas jeleneteket vagy hogyan mozgott.

A jelenlegi kutatásokból az látszik, hogy 0–6 hónapos korban a figyelmi és motoros különbségekre valamivel következetesebb bizonyítékunk van, mint a klasszikus társas-kommunikációs jelekre.

Ja és még valami.

Ezekből a jelekből egyetlenegyet sem lehet diagnosztikai tesztként használni.

Ha egy baba sokáig nézi a fényt, attól nem autista. Ha később kezd társas mosolyt használni, attól sem. Ha furcsának tűnik a mozgása, abból sem lehet autizmust diagnosztizálni.

A kutatók sem így használják ezeket.

Ők sok gyerek fejlődését követik hosszú időn keresztül, majd utólag vagy prospektíven azt vizsgálják, hogy milyen korai fejlődési mintázatok fordultak elő gyakrabban azoknál, akik később autizmusdiagnózist kaptak.

Ez nagyon más, mint kipipálni három dolgot egy listán.

Az autizmus legkorábbi jele nem is egy konkrét viselkedés. Sokszor maga az eltérő fejlődési út a jel.

💜 Ha szeretnél még több hasonló, szakmai forrásokra épülő, részletes tartalmat olvasni, az előfizetési opcióknál előfizethetsz az exkluzív tartalmakra, mindössze havi 4,99 euróért.

Pénteken például hasonló részletességgel írok arról, milyen korai autisztikus jeleket figyeltek meg a kutatások a 6–12 hónapos babáknál. Az előfizetéssel nemcsak az exkluzív tartalmakhoz férhetsz hozzá, hanem közvetlenül a munkámat és az ilyen, szakirodalomra épülő anyagok elkészítését is támogatod. 💜

Források:

Cleary, D. B., Maybery, M. T., Green, C. & Whitehouse, A. J. O. (2023): The first six months of life: A systematic review of early markers associated with later autism. Neuroscience & Biobehavioral Reviews, 152, 105304.

Chawarska, K., Macari, S. & Shic, F. (2013): Decreased spontaneous attention to social scenes in 6-month-old infants later diagnosed with autism spectrum disorders. Biological Psychiatry, 74(3), 195–203.

Jones, W. & Klin, A. (2013): Attention to eyes is present but in decline in 2–6-month-old infants later diagnosed with autism. Nature, 504, 427–431.

Einspieler, C., Sigafoos, J., Bartl-Pokorny, K. D., Landa, R., Marschik, P. B. & Bölte, S. (2014): Highlighting the first 5 months of life: General movements in infants later diagnosed with autism spectrum disorder or Rett syndrome. Research in Autism Spectrum Disorders, 8(3), 286–291.

Időről időre felbukkan a hír, hogy az ADHD nevét meg akarják változtatni. Ebben van igazság, csak nem egészen úgy, ahogy...
27/08/2026

Időről időre felbukkan a hír, hogy az ADHD nevét meg akarják változtatni. Ebben van igazság, csak nem egészen úgy, ahogy néhány helyen terjed: jelenleg nincs hivatalos döntés arról, hogy az ADHD új nevet kap. A szakmai vita viszont nagyon is létezik arról, hogy a jelenlegi elnevezés mennyire pontatlan.

Az ADHD angol neve Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder, vagyis nagyjából figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar.

Már a „figyelemhiány” szóval kezdődnek a problémák.

Az ADHD-s embernek ugyanis nem egyszerűen kevés a figyelme. Ha így lenne, nehéz lenne megmagyarázni, hogyan képes ugyanaz az ember egy számára érdektelen feladatra öt percig is alig koncentrálni, majd egy érdekes témába úgy belemerülni, hogy három óra múlva veszi észre, hogy közben enni, inni és pisilni is kellett volna.

A figyelem tehát ott van. Sokszor nagyon is. A nehézség inkább annak szabályozásával van:
🔹Mire irányítom a figyelmemet?
🔹Meddig tudom ott tartani?
🔹Hogyan váltok át egyik dologról a másikra?
🔹Hogyan szakítom meg azt, amibe teljesen belemerültem?
🔹Mi történik, ha a feladat unalmas, monoton, távoli jutalommal jár, vagy egyszerűen nem ad elég ingert?

Ez már egészen más képet fest, mint az, hogy „nem tud figyelni”.

És a hiperaktivitás sem csak úgy néz ki, hogy valaki egész nap körbe-körbe rohangál. Lehet belső nyugtalanság, folyamatos gondolati pörgés, beszédesség, mocorgás, állandó ingerkeresés, belső párbeszédek, monológok, zene.

Ráadásul az ADHD rengeteg olyan területet érinthet, amely a nevéből egyáltalán nem derül ki. Ilyen lehet például a feladatok elkezdésének és befejezésének nehézsége, a munkamemória, az idő érzékelése és beosztása, a prioritások felállítása, a váltás egyik tevékenységről a másikra, a motiváció szabályozása, az impulzuskontroll vagy az érzelmek szabályozása.

Ezért egyre többen tartják félrevezetőnek azt a képet, ami szerint az ADHD lényege egyszerűen az, hogy valaki figyelmetlen és hiperaktív.

Russell Barkley például évtizedek óta sokkal inkább az önszabályozás és a végrehajtó működések felől magyarázza az ADHD-t. Más kutatók és szakemberek szintén amellett érvelnek, hogy a „figyelemhiány” helyett pontosabb lenne figyelemszabályozási nehézségről beszélni.

Több alternatív elnevezés is felmerült már. Ilyen például az Executive Function Disorder, amely a végrehajtó működésekre helyezné a hangsúlyt, vagy a Hallowell és Ratey által használt VAST – Variable Attention Stimulus Trait, ami szintén abból indul ki, hogy nem egyszerű figyelemhiányról van szó.

Ezek azonban nem hivatalos új diagnózisnevek. Jelenleg továbbra is ADHD a hivatalosan használt elnevezés, és nincs elfogadott új név, amely hamarosan leváltaná.

Az egész vita mégsem csak arról szól, hogy melyik négy betű mutatna jobban egy diagnosztikai papíron. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy a szavak mennyire befolyásolják azt is, hogyan gondolkodunk valamiről.

Ha azt mondjuk egy ADHD-s gyerekről, hogy „figyelemhiányos”, miközben órákig elmélyül valamiben, könnyen jön a következtetés:

„Na látod, ha akar, akkor tud figyelni.”

Ha viszont megértjük, hogy nem a figyelem megléte vagy hiánya a kérdés, hanem annak szabályozása, ugyanaz a gyerek hirtelen nem lustának látszik. Hanem egy olyan embernek, akinek az idegrendszere másképpen osztja el a figyelmi és végrehajtó erőforrásait.

És valószínűleg ez az egyik legjobb érv amellett, hogy egyszer tényleg ráférne az ADHD-ra egy pontosabb név. Mert jelenleg egy elképesztően összetett neurodevelopmentális állapotot próbálunk leírni két látványos tünettel.

💜 Ha szeretnél több szakmai tartalmat olvasni, az Előfizetések opciónál előfizethetsz az exkluzív tartalmakra havi 4,99 euróért. Ezzel nemcsak extra tartalmakhoz, gyakorlati tippekhez férsz hozzá, hanem a munkámat is támogatod. 💜

Az autizmussal kapcsolatban gyakran találkozhatunk a speciális érdeklődési terület fogalmával. Angolul special interest ...
26/08/2026

Az autizmussal kapcsolatban gyakran találkozhatunk a speciális érdeklődési terület fogalmával. Angolul special interest vagy special interest area, autista közösségekben pedig gyakran SI-ként, illetve SpIn / SPIN rövidítéssel találkozhatunk vele.

De mi is ez valójában?

A speciális érdeklődési terület nem csupán azt jelenti, hogy valakit nagyon érdekel valami. Nem ugyanaz, mint egy hobbi, bár természetesen lehet belőle hobbi, munka vagy akár hivatás is.

Egy speciális érdeklődés általában szokatlanul intenzív, mély és tartós érdeklődést jelent egy adott téma, tevékenység, rendszer vagy információtípus iránt. Az ember rengeteg időt tölthet vele, elképesztő mennyiségű információt gyűjthet róla, újra és újra visszatérhet hozzá, és sokszor nem pusztán szórakozásként van jelen az életében.

És itt jön egy fontos rész: a speciális érdeklődésnek gyakran szabályozó funkciója is van: megnyugtathat, biztonságot adhat, segíthet kiszámíthatóbbá tenni a világot, feltölthet egy túlterhelő nap után, segíthet kapcsolódni másokhoz.

Sok auti számára a speciális érdeklődése nem valami mellékes kis hobbi, hanem az identitásának fontos része.

És akkor jöjjön néhány tévhit, mert ebből természetesen van bőven.

🔹 „A speciális érdeklődés mindig valami furcsa, különleges dolog.”

Nem.

Lehetnek dinoszauruszok, menetrendek, rendszámok, időjárási jelenségek vagy közlekedési hálózatok, de ugyanúgy lehet pszichológia, smink, Taylor Swift, macskák, egy történelmi korszak, nyelvek, növények, politika, egy sorozat, divat, emberi kapcsolatok vagy akár maga az autizmus.

A téma önmagában sokszor teljesen hétköznapi. Az érdeklődés intenzitása, mélysége, funkciója és az ember hozzá való viszonya lehet eltérő.

🔹 „Az autista kisfiúk speciális érdeklődése a vonatok és a dinoszauruszok.”

Ez az egyik legmakacsabb sztereotípia.

A régebbi autizmuskép erősen olyan gyerekek megfigyelésére épült, akiknek a speciális érdeklődése kívülről is feltűnő volt. Emiatt sokáig kevésbé ismerték fel például azokat az autista lányokat és jól maszkoló embereket, akiknek az érdeklődése társadalmilag teljesen megszokottnak tűnt.

Egy lovakért rajongó gyerek nem feltétlenül kelt akkora feltűnést, mint az, aki kívülről tudja egy ország teljes vasúti járműállományát. Pedig az érdeklődés intenzitása ettől még lehet ugyanolyan.

🔹 „A speciális érdeklődés haszontalan, ezért korlátozni kell.”

Ez is egy elavult, deficitközpontú megközelítés maradványa.

Régebben az autisztikus „beszűkült érdeklődéseket” sokszor elsősorban olyan viselkedésként kezelték, amelyet csökkenteni, megszakítani vagy átirányítani kell. Ma már sokkal többet tudunk arról, hogy ezek az érdeklődések milyen fontos szerepet tölthetnek be az önszabályozásban, örömszerzésben, tanulásban, motivációban, kapcsolódásban és identitásban.

Ez persze nem jelenti azt, hogy egy speciális érdeklődés soha nem okozhat problémát. Ha valaki miatta rendszeresen nem alszik, nem eszik, nem tud más szükséges tevékenységekkel foglalkozni, vagy veszélyes helyzetbe kerül, akkor szükség lehet támogatásra.

De a cél nem automatikusan az érdeklődés kiirtása. Inkább annak megtalálása, hogyan férhet el biztonságosan az élet többi része mellett.

🔹 „Minden autista embernek van egyetlen, egész életén át változatlan speciális érdeklődése.”

Szintén nem.

Van, akinek valóban évtizedeken keresztül ugyanaz marad. Másnak több van egyszerre. Megint másnál egy nagyobb témán belül változnak az altémák. És olyan is van, akinél időszakosan egészen intenzív érdeklődések jelennek meg, majd háttérbe szorulnak.

💡És akkor az érdekes kérdés:

Mi a helyzet az ADHD-val?

ADHD-ban is nagyon gyakori az intenzív érdeklődés és a hiperfókusz, ezért kívülről nézve a kettő könnyen hasonlíthat egymásra. Egy ADHD-s ember is képes napokra, hetekre vagy hónapokra teljesen belemerülni valamibe, rengeteget olvasni róla, eszközöket vásárolni hozzá, hajnalig foglalkozni vele, majd egyszer csak elveszíteni iránta az érdeklődését.

A hiperfókusz viszont nem teljesen ugyanaz, mint az autisztikus speciális érdeklődés.

Nagyon leegyszerűsítve: az ADHD-s intenzív érdeklődést gyakran erősebben hajtja az újdonság, az inger, a jutalmazó jelleg és az aktuális motiváció, míg az autisztikus speciális érdeklődés sok esetben tartósabb, az identitáshoz erősebben kapcsolódó és önszabályozó funkciójú.

De ez nem egy szép, steril választóvonal. Az emberi agy ugyanis nem olvassa a diagnosztikai kézikönyvet.

Leginkább AuDHD, vagyis az autizmus és ADHD együttes jelenléte esetén mosódhatnak össze ezek a jelenségek. Lehet egy évek óta stabil speciális érdeklődési területünk, miközben azon belül ADHD-s módon újabb és újabb részterületekre hiperfókuszálunk.

💜 Ha szeretnél több szakmai tartalmat olvasni, az Előfizetések opciónál előfizethetsz az exkluzív tartalmakra havi 4,99 euróért. Ezzel nemcsak extra tartalmakhoz, gyakorlati tippekhez férsz hozzá, hanem a munkámat is támogatod. 💜

Ültesd le az autista gyerekedet. Nézz a szemébe, és mondd meg neki, hogy "beteg az agya".Mondd el neki, hogy "károsodott...
24/08/2026

Ültesd le az autista gyerekedet. Nézz a szemébe, és mondd meg neki, hogy "beteg az agya".

Mondd el neki, hogy "károsodott az idegrendszere". Hogy ő csak egy "sejttömeg", semmi több. Hogy "emberi roncs". Mondd meg neki, hogy az "autisztikus viselkedése zavaró", és neked nem az a célod, hogy megértsd, hogyan működik, hanem az, hogy megváltoztasd, kijavítsd, lehetőleg meggyógyítsd.

Mondd el neki azt is, hogy az autizmusát valójában nem fogadod el, legfeljebb megtűröd. Hogy ha rajtad múlna, ő másmilyen lenne. Vagy "lecserélnéd normálisabbra".

Mondd ki neki, hogy szerinted úgy, ahogy van, nem elég jó.

Nehéz ezt olvasni, igaz?

Még nehezebb lenne mindezt a saját gyereked szemébe mondani.

És ha ezeket a mondatokat nem tudnád kimondani neki, ha összeszorul a gyomrod már attól is, hogy elképzeled ezt a helyzetet, akkor van néhány kérdés, amit szerintem érdemes feltenned magadnak.

❓ Miért maradsz olyan szülői közösségekben, ahol az alapító tag pontosan így gondolkodik róla, és ehhez hasonló módon beszél az autista emberekről a közösségi oldalain?

❓ Miért viszed olyan "szakemberekhez", ahol az autizmust betegségként, hibaként, tragédiaként vagy valami kiirtandó dologként kezelik?

❓ Miért tűröd el, amikor egy "tanácsadó", egy "szakértő" megalázó, lealacsonyító és dehumanizáló szavakkal beszél azokról az emberekről, akik közé a saját gyereked is tartozik?

❓ Miért követed és támogatod azokat, akik az autista embereket betegként, selejtesként, társadalmilag haszontalanként vagy kevesebbet érő emberként írják le?

Ezek a kifejezések nem egyszerűen szerencsétlenül megválasztott szavak.

A nyelv alakítja azt, ahogyan egy emberről gondolkodunk. Ha újra és újra azt hallod, hogy a gyereked hibás, beteg, károsodott, zavaró vagy teher, akkor egy idő után könnyen elkezdheted ezen a szemüvegen keresztül nézni őt. Már nem egy gyereket látsz, akinek saját idegrendszere, szükségletei, határai, örömei, nehézségei és személyisége van, hanem egy problémát, amit meg kell oldani.

És ezt a gyerek is érzi.

Nem kell neki szó szerint azt mondanod, hogy "bárcsak ne lennél autista". Elég lehet, ha egész gyerekkorában azt tapasztalja, hogy mindenki azon dolgozik, hogy kevésbé legyen olyan, amilyen. Hogy természetes reakcióiról le kell szoktatni, a mozgását el kell nyomni, a kommunikációját át kell formálni, a határait át kell lépni, a túlterhelődését pedig viselkedési problémának nevezik.

És ennek súlyos ára van. Ezért nem mindegy, milyen szakembert választasz. Nem mindegy, milyen oldalakat követsz. Nem mindegy, milyen szülői közösségben maradsz benne. És nagyon nem mindegy, milyen szavakat hagysz szó nélkül elhangzani egy autista gyerekről.

Legközelebb, amikor valaki egy autista emberről ilyen módon beszél, próbálj ki egy egyszerű dolgot: képzeld oda elé a saját gyerekedet és kérdezd meg magadtól:

Ezt az ő szemébe is ki tudnám mondani?

Ha nem, akkor attól sem lesz kevésbé kegyetlen, hogy valaki más mondja ki helyetted.

❗ Az autista emberek agya nem "beteg" pusztán attól, hogy autisták.

❗ Nem "sejttömegek" és nem "emberi roncsok".

❗ Nem selejtes vagy alacsonyabb rendű emberek.

Az autista gyerek nem egy elrontott változata annak a gyereknek, akinek szerinted születnie kellett volna.

Ő maga a gyerek.

* Az idézett mondatok, kifejezések valós személyektől, valós autizmussal foglalkozó csoportokból vagy valós orvosoktól, gyógypedagógusoktól származnak.

💜 Ha szeretnél több szakmai tartalmat olvasni, az Előfizetések opciónál előfizethetsz az exkluzív tartalmakra havi 4,99 euróért. Ezzel nemcsak extra tartalmakhoz, gyakorlati tippekhez férsz hozzá, hanem a munkámat is támogatod. 💜

A legújabb kattanásom: Murdoku. 🔎😀A Murdoku tulajdonképpen a sudoku és a gyilkossági rejtélyek szerelemgyereke. A megado...
23/08/2026

A legújabb kattanásom: Murdoku. 🔎😀

A Murdoku tulajdonképpen a sudoku és a gyilkossági rejtélyek szerelemgyereke. A megadott nyomok alapján kell logikusan elhelyezni a szereplőket egy helyszínen, kizárni a lehetőségeket, és végül kideríteni, ki volt a gyilkos.

Logika, mintázatkeresés, kizárás és nyomozás egyben, szóval nálam körülbelül minden gombot megnyomott, amit lehetett. 😅

Ráadásul már könyvsorozat is készült belőle, és Magyarországon is beszerezhető.

A „csak még egy feladványt megoldok” pedig természetesen nettó hazugság. 😂

https://murdoku.com/

Nem reklám, az oldalamon nincs helye fizetett reklámnak, de ami nekem tetszik, bevált, meg fogom osztani.

Adresse

Meißen

Webseite

Benachrichtigungen

Lassen Sie sich von uns eine E-Mail senden und seien Sie der erste der Neuigkeiten und Aktionen von •Nefi• Autizmus-és ADHD-barát támogatás felnőtteknek és családoknak erfährt. Ihre E-Mail-Adresse wird nicht für andere Zwecke verwendet und Sie können sich jederzeit abmelden.

Verknüpfungen

Teilen