15/08/2026
❗ GYAKORLATI MÓDSZEREK ❗ TÖBBSÉGI PEDAGÓGUSOKNAK AZ ADHD-S GYEREKEK TÁRSAS HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁBAN
(Hosszú, de nagyon fontos poszt!)
A legtöbb pedagógus, akit ismerek, nagyon szeretné jól támogatni az ADHD-s diákjait, de ez, valljuk be, sokszor tényleg nehéz. Főleg azért, mert általában magára az érintett gyerekre koncentrálunk, pedig ez nem feltétlenül helyes.
Ne csak azt tanítsuk az ADHD-s gyereknek, hogyan viselkedjen jobban a többiekkel, hanem alakítsuk úgy az osztály működését, hogy a többiek is könnyebben tudjanak vele pozitív kapcsolatba kerülni.
A Mikami-féle MOSAIC módszer (Making Socially Accepting Inclusive Classrooms) nem elsősorban „szociális készségtréning” a gyereknek, hanem osztálytermi, tanári és kortársi beavatkozás, aminek célja, hogy az ADHD-s (vagy ADHD-tünetekkel és kortárskapcsolati nehézségekkel küzdő) gyerek ne csak jobban viselkedjen, hanem ténylegesen elfogadottabbá váljon a társai között.
❓Hogy csináljuk?❓
💚 1. Először is: ne „problémás gyerekként” kezeld!
Tegyük fel, hogy van az osztályban egy 9 éves fiú, nevezzük Marcinak.
Marci gyakran közbevág, feláll, elrontja a közös játékot, túl hangos, néha elveszi más dolgait. Emiatt a társai már kialakítottak róla egy negatív képet.
Ilyenkor könnyű belekerülni abba a körbe, hogy a társak negatív reakciója miatt egyre több konfliktus alakul ki, ezért egyre több problémás viselkedés jelenik meg.
A MOSAIC ezt a kört több ponton próbálja megtörni.
💚 2. CARE time – legyen vele pozitív, személyes kapcsolatod!
Ez az egyik legfontosabb elem! Itt a közös élmény nem jutalom, nem arról szól, hogy „ha jól viselkedsz, beszélgetek veled”.
Hanem arról, hogy a pedagógus tudatosan keresi a gyerekkel a pozitív, személyes kapcsolódást. Ez rövid, akár néhány másodperces interakció is lehet.
Ez azért is nagyon fontos, mert a pedagógus társas viselkedése modellként is működik.
Ha a többiek rendszeresen azt látják, hogy a tanár szívesen beszél Marcival, az más társas üzenetet közvetít, mint az, hogy a tanár mindig Marcit fegyelmezi.
A MOSAIC egyik alapvetése éppen ez: a tanár tudatosan kommunikálja, hogy a nehézségekkel küzdő gyerek is értékes és szerethető tagja az osztálynak.
💚 3. Ne csak a hibáit vedd észre – láthatóvá kell tenni az erősségeit!
Ez nem azt jelenti, hogy dicsérjünk mindent, hanem azt, hogy konkrét, valódi erősségeket nevezünk meg.
Például: „Marci nagyon jól észreveszi a részleteket. Nézzétek, ezt a hibát is megtalálta a képen.”
Vagy: „Marci, ez most tényleg jó poén volt – és külön tetszett, hogy megvártad, amíg befejezem a mondatot.”
A lényeg, hogy ne általánosan dicsérd, hanem nevezd meg, mit tud jól.
💚 4. Nagyon fontos: ne a többiek előtt javítsd ki!
Tegyük fel, Marci feláll óra közben.
Ha erre így reagálsz: „Marci! Hányszor mondjam még, hogy ülve maradj?!” -- 25 gyerekből 24 most kapott egy újabb megerősítést arról, hogy Marci megint problémát okoz.
MOSAIC-szerűen inkább egy diszkrét jelzés: odalépsz, ránézel, halkan: „Marci, ülünk.”
Vagy egy előre megbeszélt jelet is alkalmazhattok.
Fontos, hogy a cél nem az, hogy a gyerek soha ne kapjon korrekciót, hanem az, hogy a korrekció ne építse tovább a róla kialakult negatív társas képet.
💚 5. Tanítsd az egész osztálynak az inkluzív viselkedést!
Nem csak az érintett gyereknek kell alkalmazkodni, hanem az egész osztály kap olyan szabályokat, amelyek segítik egymás bevonását.
Például:
👍🏻 Ha valaki szeretne bekapcsolódni, adunk neki szerepet. Nem mondjuk azt, hogy „te ne gyere”.
👍🏻 Csoportmunkában mindenkinek legyen feladata.
👍🏻 Ha valaki hibázik, nem nevetjük ki.
👍🏻 Ha valaki közbevág, emlékeztetjük a szabályra, nem kezdjük el támadni.
💚 6. Csoportmunkánál irányítsuk a választást!
Képzeld el, milyen lehet annak a gyereknek, akit rendszeresen utolsónak választanak...
A cél, hogy a társak megtapasztalják, hogy az érintett gyerek is hozzá tud járulni a közös feladathoz.
💚 7. Ne azt dicsérd, hogy „Marci végre normálisan viselkedik”
Ez apróságnak tűnik, de nagyon nem mindegy.
„Na, látjátok, Marci most végre képes volt normálisan dolgozni.” - ez nagyon nem oké...
Helyette: „Nagyon jól dolgoztatok együtt ebben a csoportban.”
Vagy: „Marci, jó volt, hogy megvártad Bence ötletét, mielőtt hozzátetted a sajátodat.”
💚 8. Keresd a pillanatokat, amikor a gyerek jól kapcsolódik másokhoz!
Ha például Marci odaadja a ceruzáját egy társának, ne hagyd észrevétlenül, tedd szóvá:
„Köszi, Marci, hogy odaadtad neki.”
Vagy:
„Láttam, hogy megkérdezted Petit, ő mit gondol. Ez jó együttműködés volt.”
A lényeg, hogy a kívánatos társas viselkedés kapjon figyelmet, ne csak a problémás.
💚 9. Fontos: ne legyen túl látványosan „Marci-program”!
Ha az egész nap ezzel telik:
„Marci, milyen ügyes vagy!”
„Marci, most megdicsérlek!”
„Marci, te vagy a segítő!”
akkor a társak könnyen azt érzik, hogy a tanár kivételezik vele, és ez akár vissza is üthet.
💚 10. Mit csinálhatsz már az első tanítási napon?
Ha csak 5 MOSAIC-szerű dolgot szeretnél elkezdeni, ezt javasolnám:
💮 Reggel egy rövid személyes kapcsolódás
( „Szia, Marci! Milyen volt a tegnapi edzés?”)
💮 Óra közben egy konkrét pozitív visszajelzés
(„Jó volt, hogy megvártad, amíg Anna befejezi.”)
💮 Ha probléma van, privát korrekció.
💮 Csoportmunkában tudatosan biztosíts számára valódi szerepet
💮 Nap végén egy rövid pozitív lezárás.
(„Ma nagyon jó volt, ahogy a csoportoddal együtt dolgoztál.”)
Tehát, ahogy mindig mondom, NEM feltétlenül az elvárásokat csökkentjük, hanem a megfelelő támogatást adjuk meg, és megváltoztjuk azt, ahogyan a gyereket a közösségben pozicionáljuk.
Megmaradnak a határok, a következetesség a
viselkedés tanítása, a pozitív megerősítés.
DE!!! nincs helye a nyilvános megszégyenítésnek és a problémás gyerek szerepnek.
A módszerről többek közt itt olvashattok:
Mikami, A. Y., Owens, J. S., Evans, S. W., Hudec, K. L., Kassab, H., Smit, S., Na, J. J., & Khalis, A. (2022). Promoting classroom social and academic functioning among children at risk for ADHD: The MOSAIC program. Journal of Clinical Child & Adolescent Psychology, 51(6), 1039–1052.
