16/08/2026
👀 Ami szem előtt van, abból könnyebb enni.
Ismerős ez?
„Ezt a pár falatot már ne tegyük el, majd elfogy.”
„Hagyd csak kint, valaki úgyis megeszi.”
„Kaját nem dobunk ki.” 😊
Szerintem sokan nőttünk fel ezekkel a mondatokkal.
Így aztán ott marad az asztalon vagy a konyhapulton egy kis süti, néhány falat a vacsorából, egy marék ropi…
Így minden alkalommal, amikor elmegyünk mellette, kapunk egy újabb kis emlékeztetőt: ott van.
Lehet, hogy már jóllaktál.
Lehet, hogy eszedbe sem jutott volna enni.
De ha négyszer elsétálsz mellette, könnyen lehet, hogy négyszer „csak egy falatot” eszel belőle. 😄
Ezért étkezés után én inkább elpakolnám, ami megmaradt: dobozba, hűtőbe, esetleg a fagyasztóba.
Nem azért, mert többet nem ehetsz belőle.
Azért, hogy ha később eszel, az már egy új döntés legyen, ne csak egy automatikus mozdulat.
☝️ De ennek van egy másik oldala is.
Ami szem előtt van és könnyen elérhető, azt gyakrabban is választjuk.
Ha például folyton megfeledkezel a gyümölcsről, lehet, hogy pont az segít, ha egy tál alma 🍎vagy eper 🍓 ott van előtted.
Ha szeretnél több zöldséget 🥕 enni, segíthet, ha megmosva, előkészítve, jól látható helyen vár a hűtőben.
Itt kapcsolódik ehhez James Clear egyik nagyon egyszerű szokásépítési alapelve:
👉 amit szeretnél gyakrabban csinálni, tedd könnyebbé;
amit szeretnél ritkítani, tedd egy kicsit nehezebbé.
Az étkezésnél ez néha egészen apró dolgokon múlik.
🍎 A gyümölcs kerüljön szem elé.
🥕 A zöldség legyen előkészítve.
🍪 A maradék süti ne töltsön egész délutánt a konyhapulton.
🍽️ Amit már nem szeretnél megenni, azt étkezés után pakold el.
Ne csak azt nézd, mit eszel. Figyeld meg azt is, hogyan befolyásolja a környezeted, mihez nyúlsz.
Nem mindig több akaraterőre van szükség.
Néha elég úgy alakítani a környezetedet, hogy a számodra jobb döntés legyen az egyszerűbb döntés.
Nem tökéletesen, tudatosabban.
Nálatok is volt olyan, hogy a maradékot kint hagytátok azzal, hogy „majd csak elfogy”? 😄
Imola
