02/09/2026
Csak ismétled a tegnapot, vagy valóban éled az életed? 🌿
Hány olyan napod van, amikor este visszagondolva azt érzed:
megint ugyanazokat a köröket futottad le, mint tegnap?
Ugyanazok a gondolatok,ugyanazok a reakciók, ugyanazok a rutinok.
És közben talán észre sem veszed, hogy már megint eltelt egy nap.
Az elménk egyik fontos feladata, hogy biztonságban tartson minket. Ezért természetes módon vonzódunk ahhoz, amit ismerünk: a megszokott rutinhoz, a kiszámíthatóhoz, az automatizmusokhoz.
Még akkor is, ha az, ami egykor biztonságot adott, ma már inkább beszűkít.
Ezt nevezhetjük túlélő üzemmódnak.
Nem feltétlenül történik semmi „rossz” – egyszerűen csak működünk. Tesszük, amit szoktunk, reagálunk, ahogy szoktunk, és közben egyre kevésbé vagyunk jelen abban, ami éppen történik.
Pedig van bennünk valami, ami ennél többre vágyik.
Arra, hogy ne csak végigmenjünk a napokon, hanem meg is érkezzünk beléjük.
Hogy észrevegyük a pillanatot.
Hogy legyen tér az újra, a kíváncsiságra, a valódi kapcsolódásra.
Hogy ne mindig ugyanabból a belső állapotból éljük újra ugyanazt az életet.
Az utóbbi időben sokat foglalkozom ezzel – a tanulmányaimban és a saját életemben is ezt a finom váltást kutatom:
Hogyan tudunk kilépni a biztonságosnak tűnő, de szürke automatizmusokból, és visszatérni a valódi jelenléthez?
Talán az első lépés nem is az, hogy még többet csinálunk.
Hanem az, hogy egy pillanatra megállunk.
És észrevesszük: hogyan vagyok most?
Öleléssel
Aliz
