02/08/2026
Tanítóból kísérő..
A tanító sokszor abból indul ki, hogy van valami, amit át kell adnia. Tudást, módszert, irányt. Ez önmagában értékes, hiszen sok embernek éppen erre van szüksége egy életszakaszban.(tudom milyen..)
A kísérő viszont már nem abból indul ki, hogy nála vannak a válaszok. Inkább abból, hogy a másik emberben is ott van a saját igazsága. Nem elveszi a keresését, hanem biztonságos teret ad hozzá.
(Megmondás helyett jelenlét..)
Egyszer csak…
Kevesebb a “megmondom”, több a “mi történik benned most?”
Kevesebb a tanács, több a figyelem.
Kevesebb a vezetés, több a jelenlét.
Kevesebb a javítási szándék, több a bizalom abban, hogy a másik képes kapcsolódni önmagához.
A legnagyobb különbség talán az, hogy a kísérő már nem akarja a másikat egy bizonyos pontra eljuttatni. Ott van mellette akkor is, ha az út kanyargós, lassú vagy egészen más irányba vezet, mint amit ő választana.
Paradox módon sokan ilyenkor válnak igazán hitelessé. Nem azért, mert mindenre tudják a választ, hanem mert már nem félnek attól, hogy nem tudják. A jelenlétük kezd tanítani, nem csupán a szavaik.
Ez nem azt jelenti, hogy a tanítás eltűnik. Inkább átalakul. A tudás továbbra is fontos, de már nem a középpontban áll. A középpontba a kapcsolat, a figyelem és a bizalom kerül: annak a bizalma, hogy a másikban ott él a saját bölcsessége, és néha a legnagyobb segítség egyszerűen az, hogy valaki szeretettel végigkíséri, amíg eljut hozzá.
Nem biztos ,hogy igy van, de lehetséges…ezen gondolkodván…talan nem megmondva a tutit..
Szilasi Márti
