15/04/2026
Amikor a főnök pikkel rád
Szerencsére több emberséges főnökkel volt dolgom életemben, mint az ellenkezőjével. Az ember nem könnyen felejti el, hogy bántak vele mások, boldogságot, harmóniát kereső teremtmények vagyunk, igyekszünk a fájdalomtól és a szenvedéstől megszabadulni, azokat elkerülni, így fontosnak érzem a témát, mert egy alkalmatlan főnök meg tudja keseríteni a munkahelyen töltött időszakot, ahonnan a szabadulás nem is mindig olyan könnyű vagy lehetséges azonnal.
Találkoztam szóbeli abúzussal, pénzbeli szankcióval megszégyenítéssel mások előtt, a munkahelyi pszichoterror legtöbb formájával. Sokáig értetlenül és tehetetlenül álltam a helyzet előtt, és amikor másoktól hallom, hogy szenvednek a munkahelyükön, sokszor azzal a hozzáállással szembesülök, hogy nem lehet mit tenni, maximum felmondani, és persze ott volt a szégyenérzet, és az önhibáztatás, önmarcangolás.
Az önismeret bővítése valóban fontos, azonban nem lehet az a cél, hogy a problémát a szőnyeg alá söpörjük, vagy megtanuljunk együtt élni abnormális állapotokkal. Ilyen a munkahelyi abúzus is.
Olvasni kezdtem a témáról, leírtam az eseményeket, átgondoltam, hogy mi is történt valójában az én esetemben. Egy alkalommal a főnök azért vált ellenségessé velem szemben, mert szabadnapra kitűzött értekezleten nem jelentem meg (nem ajánlottak fel helyette másik szabadnapot, sem pedig pénzbeli kompenzációt), valamint amikor lekezelő stílusban beszélt velem, több alkalommal megszégyenített, és merészeltem azt szóvá tenni. Több sem kellett. Burkolt utálata nyílt színtérre helyeződött át, évközi jutalomosztásnál a részemre minimális összeget juttatott, holott a munkámat lelkiismeretesen, mindenemet beleadva végeztem, pozitív visszajelzéseket kaptam azoktól, akik felé a munkavégzésem irányult. Mindez egy szociális intézményben, ahova azért mentem, mert egyrészt szeretek segítő munkát végezni, másrészt feltételeztem, hogy itt szociálisan érzékeny és empatikus, humánus emberekkel fogok együtt dolgozni. Ami a munkatársaim túlnyomó részére igaz volt, azonban, ha a közvetlen felettes bánik az alkalmazottal méltatlan módon, az sajnos meg tudja mérgezni a mindennapokat.
➡️ A legkézenfekvőbb megoldás, hogy beszélni kell vele. De ehhez két ember kell, aki nyitottan és elfogadóan áll a másikhoz. Egy minőségi és előremutató kommunikációhoz mindkét fél részéről türelemre és megértésre van szükség. Ez sajnos nem minden esetben működik, mert ha egyik személy nem képes erre, akkor a másik a feje tetejére is állhat, próbálkozásai nem fognak ilyen úton megoldást eredményezni.
➡️ Felkeresni a főnök főnökét. Ha szerencsénk van, itt már megértő fülekre találunk, azonban itt is fennáll a veszélye, hogy visszapattanunk, hiszen a vezetői struktúra is önmaga fenntartására törekszik, elképzelhető, hogy sajnálkozó pillantásokat ugyan kapunk, de annál többet nem.
➡️ Munkatársakkal is beszélhetünk arról, hogy velük történt-e már hasonló, mit tettek, vagy van-e meglátásuk azzal kapcsolatban, hogyan lehetne a helyzetet finomítani, jobbá tenni.
➡️ Segítő beszélgetésre menni, és egy kívülálló, kompetens személy segítségét kérni. Sokszor, ha az ember beszél arról, ami neki nehézséget okoz, már az előrébb viszi a megoldáskeresésben.
➡️ Másik munkát keresni. Ami félmegoldás, hiszen mi a garancia arra, hogy a következő helyen nem fog megtörténni ugyanaz, vagy hasonló?
➡️ Nem szabad hallgatni, nem szabad elfojtani, mert az a legrosszabb. Persze nem kell mindenkinek, úton-útfélen elmondani, de a jól megválasztott személyek beavatása célravezető lehet.
Senki nem azért dolgozik egy munkahelyen, hogy ott megalázzák, megszégyenítsék és olyat kelljen elviselnie, amit amúgy soha nem tűrne el.
A munkaszerződés egy adás-vételi szerződés, melyben a munkavállaló az idejét, életerejét, tudását adja egy bizonyos pénzösszeg fejében. Ez a pénzösszeg nem jogosíthat fel senkit arra, hogy a másikat lealázza, hogy hatalmával visszaéljen.
Az értékelések világában élünk. Értékeljük a pizza kiszállítás folyamatát, a taxisofőr pontszámot ad az utasnak, egy étterem látogatás után alkalmunk nyílik véleményt írni a kiszolgálás és az étel minőségéről.
És éppen azzal kapcsolatban tudunk a legkevesebb visszajelzést érvényre juttatni, ami az életünk nagy részét kiteszi, a munkahelyünket. Valahol érthetetlen jelenséggel nézünk szembe, hiszen ha annyira fontos az egészségünk, valamint célunk, hogy sokáig és jólétben éljünk, akkor hogy nincs több lehetőség és felület arra, hogy akit munkahelyi abúzus ért, az egy biztonságos és támogató közegben segítséget, tanácsot kérjen?
Számos kérdés még válaszra vár, de egy biztos. Nem kell hagyni a bántalmazás semmilyen formáját, és nem kell szégyent érezni azért, ha az ember segítséget kér. 🤍
