25/08/2026
Csillogó szemmel lépnek ki gyerekeink az iskola kapuján az utolsó tanítási napon és ez az öröm ránk is átragad, mert végre itt a nyár, lazábbak lesznek a napok, még ha dolgozunk is: csökkennek kötelezettségeink. Várjuk, hogy pihenjünk, nyaraljunk, barnuljunk, jöhetnek az esti grillezések és egyáltalán: ha süt a nap, akkor minden sokkal szebb, jobb, élhetőbb. Legalábbis úgy tűnik.
Aztán augusztus második felében kezdünk készülni az iskolára, s bár még mindig süt a nap és meleg van és csiripelnek a madarak, a levegő megtelik kedvetlenséggel, motiválatlansággal és nyűglődéssel. Sajnáljuk magunkat –ezáltal gyerekeink is jobban bele tudnak süllyedni az önsajnálatba és kilátástalanságba-, az iskolai kötelezettségek és napi rutinba ágyazott jövőkép nem tesz jót hangulatunknak. De talán mégsem ennyire rossz a helyzet.
Hisz egy hónap után (már júliusban) azon bosszankodunk, hogy miért nem csinál ez a gyerek valamit, aggódunk, hogy ez a nagy nihil csak árt, nem lesz belőle semmi, és különben is, csináljon már valami értelmeset. Most nem tudunk azon aggódni, hogy sikerült a matek dolgozata, vagy miért kapott technikából hármast, hát bosszankodunk azon, miért alszik ennyit és mitől lett ilyen lusta. Pedig nem az. Csak kienged, ahogy mi is megengedtük ezt magunknak. És vissza fog állni, mert ösztönözzük is őket, már augusztus második felétől, pedig még süt a nap, nyár van és csiripelnek a madarak. Elmondjuk százszor, hogy ideje visszarendeződni, felrázni magukat, mert mindjárt itt az iskola. Riogatjuk őket, pedig igazából saját magunkat készítgetjük a számunkra is sok feladatot és kötelezettséget tartogató évre. Arra az évre, ami ugyanúgy tartogat napsütést és kikapcsolódást, hisz egész évben vannak remek koncertek, továbbá elindulnak a bajnokságok –van foci, kosár, NFL, stb.-, remek színházi darabok, mint ahogy érdekes könyvek is csábítgatnak a polcokon bennünket.
Ha nem tragédiaként fogjuk fel az iskolakezdést és a gyerekeinknek sem azt kommunikáljuk, hogy ez valamiféle átok az emberiségen, akkor könnyebb visszaállni a szendvics készítésbe, hosszasabb reggeli ébresztgetésbe, logisztikázásba, szülői értekezletre járásba, vagyis a „de jó,gyerekünk van” érzésbe.
tothmonika.hu