Nautilus Mentálhigiéné

23/12/2025

A napokban elém került több olyan cikk, amelyben az egyedül töltött karácsonyról hol lesajnálóan, hol leereszkedően, hol együttérzéssel nyilatkoztak. Egy dolog azonban közös volt ezekben a cikkekben: mindegyikben hangsúlyos volt az a narratíva, hogy a család az egyedül üdvözítő módja a létezésnek, és körülbelül mindenki, aki egyedül tölti az ünnepeket, szerencsétlen pária, aki a legjobb esetben is tévedésben él, és még akkor is szerencsétlen valójában, ha azt hiszi, jól érzi magát.

Ha kinyílik a mentálhigiénés bicska a zsebemben, mint most is, akkor rendszerint kreativitásba csatornázom.

Szeretettel osztom meg tehát azt a blogbejegyzésemet, ami ebből született. A cikk nem azokról szól, akik szenvednek az egyedül töltött karácsonytól, őket is látom, és mélyen együttérzek, de itt most más a célközönség.

Kedves embertársam, aki az utad során valamikor úgy döntöttél, hogy nem a társadalom által kínált narratívában kívánod leélni az életedet: nem vállaltál gyereket, és nem tekinted a párkapcsolatot minden lehetséges emberi létezési forma csúcsának. Esetleg mindkettő igaz rád...

15/11/2025

Szeretettel ajanlom Barna Györgyi barátnőm művészetterápiás csoportját.

10/11/2025

Ezen a szemcsés felvételen én vagyok látható a világ egyik legveszélyesebbnek tartott hídján.

A Hussaini függőhíd 200 méter hosszú, kb. 50 méteres mélység fölött lóg, a deszkái közt hatalmas hézagok vannak, és inog-lebeg a szélben.

Rettegtem. A túlpart elérhetetlenül távolinak tűnt. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy ha nem megyek át rajta, örökké bánni fogom.

Egy lépés. Aztán még egy. Nem a túloldalra néztem, hanem a következő deszkára., közben pedig úgy kapaszkodtam a hideg drótba, mintha az életem függött volna tőle… várjunk csak…ja igen, mert ettől függött...

Egy ponton elhúzott mellettem egy helyi erő, félretolt, aztán megállt előttem, meghintáztatta a hidat és jót nevetett rajtam. Ordítva küldtem el válogatottan cifra magyar káromkodásokkal oda, ahol a madár se jár. Neki egy gyáva kis nyugati voltam, aki be van ***va valami olyasmitől, amin ő már három évesen átszökdécselt.

Viszont saját magam számára, amikor átértem és visszanéztem, én voltam az Élet Királynője, Indiana Jones és Lara Croft szerelemgyereke. 💪🏻👸Leírhatatlan érzés volt legyőzni a félelmemet!

Mentálhigiénés segítőként sokszor találkozom olyan emberekkel, akik ilyen “hidak” előtt állnak:

✨Segítséget kérni, ha egyedül nem megy
✨Az első segítő ülés
✨Egy nehéz beszélgetés
✨Egy régóta halogatott döntés

A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félsz. Hanem azt, hogy a félelem ellenére megteszed a következő lépést.

Te milyen híd előtt állsz most? 💭 Írd meg kommentben!