14/05/2026
Megmagyarázom 😊
Az előző posztom után leginkább személyesen kérdeztetek arról, hogy „mire is gondolt a költő”, azaz én. Ugye ez a „Nem ellened döntök” poszt , folytatása volt a " Ki gondolta volna" írásnak, egy kicsit kézzelfoghatóbbá varázsolt belső vívódás. Úgy gondoltam, hogy annak ellenére, hogy az előző poszt folytatása, önmagában is megállja a helyét, hiszen nem csak a munkámon belüli változásaimra húzható rá, hanem bármilyen életszakaszra, amiben éppen benne van az ember és vívódik.
A belső hangja mindenkinek ott van. Van, aki jobban figyel rá, van, aki kevésbé. Aki kevésbé kapcsolódik magához, az az életében történő dolgok okait inkább kívül keresi, aki viszont jobban kapcsolódik önmagához, az először belül nézelődik, és kifelé már inkább visszajelzésként figyel.
Az az ember, aki egyszer már igazán leült saját magával beszélgetni, egy örök kapcsolatot alakít ki önmagával. Onnantól pedig nagyon nehéz hosszútávon olyan döntéseket hozni, amik nem őt szolgálják, hanem a félelmeit táplálják. És talán itt kétféle ember létezik. Az egyik felülírja a vágyait a megmagyarázással, félelemből. A másik pedig vállalja, hogy nem lesz könnyű megbirkózni az érzésekkel, de egy nagyobb és jobb jövőkép érdekében meghozza azt a döntést, amitől most szenved, de később hálás lesz önmagának.
Egyébként érdekes volt látni azt is, hogy többetek nem igazán tudta hova tenni azt az írást, mégis azonosultatok vele. Volt benne valami ismerős, ami miatt megálltatok egy pillanatra, majd személyesen beszélgetni kezdtetek velem erről.
És már évek óta (korábban nem tudatosan, most már annál inkább) , próbálok egy olyan social felületet adni nektek, ami nem csak arról szól, hogy miért jó a szalonunkat vagy a szolgáltatásainkat választani. Mert azt már ismeritek. Viszont az ilyen őszinte, emberi posztokhoz sokkal jobban kapcsolódtok. Amikor a jót és a rosszat is le merem írni. Amikor érzitek, hogy nem vagytok egyedül bizonyos érzésekkel.
És már ezért megérte 😊
Mert végső soron nem csak egy helyhez kapcsolódtok, hanem emberekhez is. És valószínűleg rajtam keresztül egy kicsit az egész közegünkhöz.
Szeretettel, Heni
