04/09/2026
Miért akarunk mindig valahová megérkezni?
Ha valami véget ér az életünkben, szinte azonnal keresni kezdjük a következőt.
Ha kiléptünk egy munkából, kell az új munka.
Ha véget ért egy kapcsolat, jön a kérdés, hogy mikor ismerkedsz már.
Ha befejeztünk egy nagy projektet, rögtön kell a következő cél.
Ha végre van egy kis szabad időnk, megtöltjük valamivel.
Mintha az élet két állapotot ismerne: amikor éppen csinálunk valamit, és amikor valami baj van velünk.
Pedig van egy harmadik is.
Az, amikor már nem vagy ott, ahol voltál, de még nem tudod, mi jön utána.
És ezt az állapotot valamiért elképesztően nehéz békén hagynunk.
Elkezdünk gondolkodni. Elemezni. Tervezni. Forgatókönyveket gyártani. Keresni, mibe kapaszkodhatnánk.
Nem feltétlenül azért, mert tényleg kell valamit csinálnunk.Hanem mert nehéz elviselni azt, hogy egy darabig nincs válasz.
Én most éppen ebben vagyok egy kicsit.
Lezárult egy fontos fejezet az életemben, és még nem tudom, pontosan mi lesz a következő. És meglepő módon egyre kevésbé érzem úgy, hogy ezt a helyet sürgősen ki kellene töltenem valamivel.
Talán azért, mert kezdem érteni, hogy a „nem tudom” nem feltétlenül egy probléma, amit meg kell oldani.
Lehet, hogy csak egy állapot, amin átmegyünk.
Egy köztes állomás - mittelstazion.
És lehet, hogy nem attól haladunk, hogy mindig tudjuk, merre tartunk.Hanem néha attól, hogy nem rohanunk el onnan, ahol éppen vagyunk.
🤍
Te mit csinálsz, amikor az élet még nem mutatja a következő lépést? 👇💬
