22/10/2024
A 21. század és a böjt
Én teljes szívemből azt vallom, hogy a ma emberének a nyugalmat kell biztosítani.
De sajnos amellékveséktől túlfűtött megállapítások uralják leginkább a táplálkozás fogalmát: túlpörgés, a nemtől független ajánlások, a "hogyan legyünk a csúcson, miközben mindent alacsonyan tartunk", a "hozzuk ki a maximumot magunkból!".
Folytonosan ez az agresszívabb, dominanciát hirdető alaphang formálja az egészség jó néhány platformját, amely igazából megjátszott és felszínes, de éppen elég nyomás alá helyezi az elveszett, bizonytalan és útkereső embert.
A táplálkozás már nem kapcsolódik hozzánk szervesen, az emberekhez, az emberi mivoltunkhoz, ezért sem tudunk róla józanul gondolkodni. Kiemelődött az életünkből.
De hát milyen kapcsolódási pontjaink is lehetnének?
A legtöbbször már ridegen, szélsőségesen, hirtelen felindulásból, önigazolásképpen analizáljunk alapszükségletünket. Ízekre szedjük a fogalmát, specifikálunk, majd rettegünk tetteink következményétől, mert mások mást csinálnak, közben pedig egyre távolabb kerülünk az igazságtól. Milyen értelmetlen nyűg? Aztán győzzük levetkőzni a sallangokat, hogy újra a valódi életre tudjunk figyelmünket fordítani.
Bevallom az én igazam, az én hozzáállásom nem lesz izgalmas az időszakos böjtről. Főleg, hogy már egy ideje szakmailag is mentesítem magam a címkéktől.
Nem fogok beszélni túlzásokról, nagy leleplezésekről, ezért az én gondolataim nem fognak adrenalinfröccsöt biztasítani.
A böjt testi-lelki-szellemi jótékony hatásairól sokszor írtam már (https://www.facebook.com/share/p/aa1G83y4FajsZFRf/), hiszen egy csodálatos szimbóluma az örök körforgásnak: megvonás-megengedés dinamikájának.
Sajnos a 21. század elsődlegesen megvonásban gondolkodik, a táplálkozási irányzatok fehérköpenybe öltöztetett megállapításai pedig végképp efelé térítik figyelmünket.
Az időszakos böjt módszertana kecsegtető a most tomboló táplálkozási megoldások között. Fénylő üstökösként jelent meg a köztudatban, pedig nem tartalmaz semmi újdonságot. Az egészségpiac is a divatra hasonlít, mindig valami kiemelődik (sokszor mesterségesen), elképesztő hangot kap, majd a fénylő csillag lezuhan. Kimegy a divatból, aztán egyszer újból kihalásszák, átcsomagolják. A böjtöket az utóbbi évtizedben számtalanszor szétcincálták már.
Úgy érzem, hogy egy fontos jelkép lett instantizálva az időszakos böjt által, amely évszakokat ölelt állt, mély kapcsolódási pontot biztosított a természettel, akár vallásokkal. Tudom, meríteni a múltból csodálatos dolog, de a mostani verziókat egyre inkább elcsépeltnek érzem.
Mert egy napra szeretnénk már mindent besűríteni: maximalizálni, optimalizálni, böjtölni, vitaminozni, ellenállhatatlan lenni, és még jót aludni is.
Rengetegen esküdnek az időszakos böjtre, és én ezzel nem is szeretnék vitatkozni, hisz amiben van a hitünk, az segít.
Véleményem szerint (az én véleményem) azok az emberek, akiknek bírja a mellékveséjük, azok EGY IDEIG profitálhat belőle, mert kiszolgálják a testükben az eleve már fennálló alkalmazkodást.
Egy példával élve: ha valakinek nincs reggelente étvágya (már mutatja a mellékvese orientációját), persze, hogy könnyebb lemondania a reggeliről, mert eddig is nyűg volt számára. Tehát addig működőképesnek érezzük, míg egyéb más tünet, jelzés nem jelentkezik a szervezettől, nem indul be egy újabb adaptációs lépcsőfok.
Én azt vallom, hogy a modern ember mellékvese alapú működését, a készenléti állapotot higgasztani kell, nem kihasználni. Egyébként legtöbbször a férfiak számolnak be pozitív hatásokról, de ez egyértelmű, hiszen a férfiak hormonális berendezkedéséhez közelebb áll az időszakos böjt, segítségükre van egy ideig a tesztoszteron is (itt evolúciós tényezők is jelentkeznek). De ez sem jelenti azt, hogy életük végéig követendő példa ez a fajta berendezkedés, hiszen férfiaink is kimerülnek!
Nőtársaim számára sem az időszakos böjt a megoldást, főleg a folytonos termékenységi kérdések halmozódása miatt. Továbbá ha eleve a hölgy stressz-tengelye terheltebb, akkor biztosan alvásminősége romlani fog, éjszaka gyakran jár majd mosdóba, akár ciklusa is felborulhat.
Tehát úgy vélem, hogy az időszakos böjt a meglévő stressz-alapú működésre egy ragtapasz.
Fontos megjegyeznem, hogy az egész napos csipegetős létformát is érdemesebb 3 főétkezéshez csoportosítani. Ne a teljes oppozíciót válasszuk, hanem alapvető emberi értékeinkre felelevenítésére törekedjünk. Az életünk nem szólhat folyton az étkezésről, de nem lehet tiszteletmentes kolonc.
Tehát:
-tökéletesen életszerű, hogy a 3 fő étkezés között marad ki jó pár óra.
-a reggelit azért érdemes megtartani, mert reggel a leghatékonyabb az emésztőrendszer, beindíthatjuk vele az emésztőenzimek áramlását (a kiegyensúlyozatlan kortizol-andrenaliszint ezt is negatívan befolyásolja)
-a vacsora azért fontos, hogy jól tudjunk aludni (belinkelek a sztoriban további írásokat). A lényeg az, hogy lefekvés előtt 2-3 órával történjen meg. Fel kell tölteni a glikogénraktárak: agy! máj! A szellemileg felfokozott ember, hogy fog éjszaka üres glikogénraktárakkal aludni? Csak a hormonok kavalkádját és a készenléti állapot érzete fogja megőrjíteni. Kulcsszavak: könnyen emészthető ételek, keményítő, ásványi anyagok (https://www.facebook.com/share/p/7C2ZSh1jpmjjbG6w/
https://www.facebook.com/share/p/nDipAtNZ8iVN4nwx/).
A ma emberének azt kell felismernie, hogy a mindennapi ritmusát kell lehiggasztania, és nem az étkezését állandóan megerőszakolnia.
