Lélektitok

Lélektitok Mikó Kriszta vagyok aroma-, és Bach-virágterápia tanácsadó, rajz-és sorselemző, illatokkal suttogó lélekbába, Lélekmentor.

🌿 Reggeli gondolat…Ma azon gondolkodom, hogy vajon miért van az, hogy vannak, akik este lefekszenek, alszanak egy jót, r...
03/09/2026

🌿 Reggeli gondolat…

Ma azon gondolkodom, hogy vajon miért van az, hogy vannak, akik este lefekszenek, alszanak egy jót, reggel pedig tényleg kipihenten ébrednek… én meg néha úgy érzem, mintha egész éjszaka kergettek volna. 🤦‍♀️

Na jó, lehet, hogy egy kicsit túlzok, de az biztos, hogy az alvásommal finoman szólva sem vagyok kibékülve.

Én már tényleg mindent kipróbáltam.
Gyógynövényeket, különböző alvást segítő dolgokat… volt, amitől pedig pont az ellenkezője történt annak, amit szerettem volna. Nem elaltatott, hanem inkább felpörgetett. 🤷‍♀️

Tegnap hallgattam egy podcastot, ami a japánok alvási szokásairól szólt. Arról, hogy milyen apró dolgokat csinálnak azért, hogy este könnyebben elaludjanak, és reggel valóban kipihenten ébredjenek.
És közben azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg ennyire sokat számítanak ezek az apró szokások?
Vagy vannak olyan időszakok az életünkben, amikor egyszerűen hiába csinálunk bármit, a fejünk nem akar, vagy nem tud kikapcsolni?

Mert lehet, hogy lefekszünk…
de a gondolataink még fent maradnak.

Ti hogy alszotok?
Könnyen elalszotok? Átalusszátok az éjszakát? Kipihenten ébredtek?
Vagy ti is azok közé tartoztok, akik reggel néha úgy érzik magukat mint egy kicsavart mosogatórongy?🥴

Írjátok meg, kíváncsi vagyok, hányan vagyunk ezzel ugyanígy. 💜



Kép: Pinterest

🌿 Reggeli gondolat…Ma reggel azon gondolkodom, hogy vajon miért van az, hogy néha egész nap szinte nem csinálunk semmit,...
02/09/2026

🌿 Reggeli gondolat…

Ma reggel azon gondolkodom, hogy vajon miért van az, hogy néha egész nap szinte nem csinálunk semmit, este mégis úgy érezzük, hogy dög fáradtak vagyunk.🤷‍♀️

Én tegnap voltam így.
Igaz, hogy mozgalmas volt a hétvége a lányomék költözése miatt, de tegnap tulajdonképpen csak három vendégem volt.
Időben azért bent voltam a szalonban déltől este hatig, de azért az nem egy olyan feszített tempó, amiben úgy el lehet fáradni. Sem mentálisan nem sok a három ember, sem fizikailag nem volt sok a munka.

És én mégis úgy éreztem este, hogy teljesen le vagyok merülve.

Ma reggel elkezdtem ezen gondolkodni.....
Lehet, hogy nem is mindig a feladatok fárasztanak el bennünket, hanem az, hogy közben egész nap fejben vagyunk?

Mert miközben csináljuk a dolgunkat, közben megy a fejünkben:

Mit kellett volna mondanom?
Mit fog gondolni?
Mi lesz holnap?
Miért nem hívott az akárki?
Jól csináltam-e ezt?
Mit kellene még elintéznem?
És még sorolhatnám....

Lehet, hogy nem is több pihenésre van szükségünk, hanem kevesebb fejben lejátszott beszélgetésre?

Titeket mi fáraszt jobban?
Ha fizikális munkát végeztek,
ha valami lelki megrázkódtatás ér,
vagy amikor azon kapjátok magatokat, hogy egész nap agyaltok valamin?

Írjátok meg nekem kommentben 💜

🌿 Reggeli gondolat…Ma azon gondolkodom, hogy mitől lesz egy lakásból otthon.Tegnap egy kicsit közelebb kerültem a válasz...
01/09/2026

🌿 Reggeli gondolat…

Ma azon gondolkodom, hogy mitől lesz egy lakásból otthon.

Tegnap egy kicsit közelebb kerültem a válaszhoz.
Egy költözés mindig rengeteg munka. Dobozok, pakolás, vásárlás, rendezgetés, és mire minden a helyére kerül, az ember azt érzi, hogy soha többé nem akar költözni.

Tegnap mi is jól elfáradtunk.
De amikor végignéztem az elkészült kis otthonon, valami egészen más érzés töltött el.
Megnyugodtam.🙏😇
Mert már nem csak egy lakást láttam, hanem egy helyet, ahol jó lesz élni. Egy helyet, ami lassan elkezdett az övé lenni.❤️
És azon gondolkodtam, hogy valahogy mi is pont így vagyunk ezzel.

Az életünkben is vannak időszakok, amikor minden kicsit összevissza van. Változik körülöttünk minden, pakolgatjuk magunkban a régi dolgokat, próbáljuk eldönteni, mit tartunk meg és mit engedünk el.
És közben sokszor csak arra vágyunk, hogy egyszer végre megérkezzünk.

Nem feltétlenül egy új lakásba.
Hanem egy olyan életbe, amiben jól érezzük magunkat.

Ahol nem kell állandóan megfelelni.
Ahol lehetünk önmagunk.
Ahol van helye annak is, akik most vagyunk, nem csak annak, akinek mások szerint lennünk kellene.
Talán ezért is olyan fontos néha rendet tenni magunk körül és magunkban.
Mert amikor végre minden a helyére kerül, valami bennünk is meg tud nyugodni. 💜

Te most otthon érzed magad a saját életedben?

Vagy van valami, amit ideje lenne egy kicsit „átrendezni”? 🌿

🌿 Reggeli gondolat…Ma reggel azon gondolkodom, hogy mennyire nem tudhatjuk, mit hoz a holnap.Vannak helyzetek az életben...
31/08/2026

🌿 Reggeli gondolat…
Ma reggel azon gondolkodom, hogy mennyire nem tudhatjuk, mit hoz a holnap.

Vannak helyzetek az életben, amikor történik valami, amiről abban a pillanatban azt gondoljuk, hogy „na, ennek nem örülök”.
Aztán telik az idő, változnak a körülmények, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy az élet teljesen más irányt vett, mint amire számítottunk.
Én most éppen egy ilyen változás előtt állok. ❤️

Volt olyan időszak, amikor az unokám születésekor azt gondoltam, hogy bizony nem lesz egyszerű, ha ekkora távolság lesz közöttünk, Ők ugyanis Dombóváron éltek. Akkor még azzal nyugtattam magam, hogy jobb mint Amerika, mert korábban élt ott is a lányom egy ideig, és ahhoz képest Dombóvár szinte közelinek tűnt. 😊

Most pedig úgy alakult az élet, hogy Budapestre költöznek, ráadásul hozzám egészen közel.😊
És ettől most egy kicsit megint minden más lesz.
Több találkozás, több együtt töltött idő, több közös pillanat. ❤️

Közben azon is elgondolkodtam, milyen jó dolog, amikor az ember az évek során rengeteg embert megismer. 🙏
A munkám révén nekem különösen sok ismeretségem lett, és néha ezek az ismeretségek egészen váratlan helyzetekben válnak igazán értékessé.
Most is egy vendégemnek köszönhetően nyílt meg egy olyan lehetőség, amire talán magamtól nem is találtam volna rá.

Ezúton is köszönöm Neked Andi!🙏🥰

Megint csak azt érzem, hogy soha nem tudhatjuk, mit miért hoz az élet.
Lehet, hogy amit ma veszteségnek érzünk, arról később kiderül, hogy csak egy kerülőút volt.
És lehet, hogy amit ma nem értünk, annak holnap már egészen más értelme lesz.

Talán nem is kell mindig tudnunk, miért történik valami. Elég, ha hagyjuk, hogy a sors, az Univerzum, a Teremtő.....nevezzük is bárhogy, tegye a dolgát. 💜

Ti tapasztaltátok már, hogy valami, amiről először azt gondoltátok, hogy rosszul alakult, később mégis egészen másképp fordult? 🌿



Ő az én tündéri unokám Emili.❤️
Tegnap velünk volt amíg a lányom berendezkedett az új otthonukba.

Mikor döntöttél úgy, hogy nem akarsz mindent megmagyarázni?40 felett? 50 felett? Vagy talán még most sem sikerült teljes...
30/08/2026

Mikor döntöttél úgy, hogy nem akarsz mindent megmagyarázni?

40 felett? 50 felett? Vagy talán még most sem sikerült teljesen?

Én egyre többször kapom magam azon, hogy már nincs kedvem mindent megmagyarázni.

Hogy miért gondolom így....
Miért nem akarok valamit.....
Miért mondok nemet..... Miért változtattam meg a véleményem.....
Miért választok mást, mint amit mások várnának tőlem....

Régebben sokkal fontosabb volt, hogy értsék, miért döntöttem úgy, ahogy.
Ma már azt gondolom: hát... nem muszáj érteniük. 😊

Nem azért, mert nem érdekel mások véleménye, hanem mert közben rájöttem, hogy nem élhetem úgy az életemet, hogy állandóan megpróbálok mindenkinek megfelelni.

És talán ez az egyik jó dolog abban, hogy telnek az évek, mert közben tapasztalunk.
Egyre jobban tudjuk, mi fér bele nekünk, és mi nem. Kivel szeretnénk időt tölteni. Mire mondunk igent. És mire mondunk végre nemet.

Nem mindig könnyű. Néha még most is rajtakapom magam, hogy magyarázkodnék…..

Te mikor érezted először, hogy már nem akarsz mindent megmagyarázni?
40 felett? 50 felett? Vagy még tanulod ezt? 🤔

Egy kis segítséget szeretnék kérni tőletek! ❤️🙏Akikkel napi kapcsolatban vagyok, a vendégeim, illetve akik régóta követi...
29/08/2026

Egy kis segítséget szeretnék kérni tőletek! ❤️🙏

Akikkel napi kapcsolatban vagyok, a vendégeim, illetve akik régóta követitek a Lélektitok oldalamat, többen is jeleztétek mostanában, hogy nem látjátok a bejegyzéseimet.

Sajnos ez egyre gyakrabban előfordul a Facebookon, ezért szeretnék kérni tőletek egy apró dolgot.🙏

Ha szeretnétek rendszeresen látni a Lélektitok bejegyzéseit, akkor ne csak kövessétek az oldalt, hanem tegyétek be a Kedvencek közé is. Így sokkal nagyobb eséllyel találkoztok majd az új bejegyzéseimmel.
És van még valami, amivel nagyon sokat tudtok segíteni nekem.

Kommenteljetek a posztok alá!
Nem kell hosszú hozzászólás, nem kell nagy dolgokat írni. Tényleg elég egy pár szó, egy mosolygós arc☺️, egy ❤️, vagy akár csak annyi, hogy „igen”, „így van”, „ismerős”.

A lájk és a szívecske is nagyon jól esik, természetesen,
de a kommenteléssel még többet segítetek abban, hogy a Facebook „észrevegye”, hogy ez a tartalom érdekel benneteket, és így másokhoz is könnyebben eljuthat.

Szóval ha szeretitek a Reggeli gondolatokat, a Lélektitok bejegyzéseit, vagy egyszerűen csak szeretnétek, hogy továbbra is felbukkanjanak nálatok, akkor:
💜 tegyétek Kedvencek közé az oldalt
💜 és néha írjatok egy apró kommentet a posztok alá.

Ezzel nekem is segítetek, magatoknak is, és azoknak is, akiknek esetleg pont egy-egy gondolatra lenne szükségük.

Nagyon köszönöm, ha ebben segitségemre vagytok! 🌿❤️

Ma telihold van. És ma hajnalban egy nagyon különleges holdfogyatkozás is volt.Ahogy olvasgatom, hogy mit is jelenthet e...
28/08/2026

Ma telihold van. És ma hajnalban egy nagyon különleges holdfogyatkozás is volt.

Ahogy olvasgatom, hogy mit is jelenthet ez az időszak lelki szinten, újra és újra ugyanabba a gondolatba botlok:

Elengedés.

Hátrahagyni azt, ami már nem szolgál minket.
Lezárni azt, aminek lejárt az ideje.
Elengedni régi történeteket, régi mintákat, régi félelmeket… és talán olyan embereket vagy helyzeteket is, amelyekhez már csak a megszokás köt.
És ahogy ezt olvasom, azon gondolkodom, hogy vajon milyen nehéz is ez nekünk.
Mert sokszor pontosan tudjuk, hogy valami már nem jó nekünk.
Tudjuk, hogy el kellene engedni.
Mégis kapaszkodunk.
Egy régi kapcsolatba.
Egy régi sérelembe.
Egy olyan élethelyzetbe, amit már régen kinőttünk.
Vagy akár egy olyan képbe önmagunkról, amihez már egyszerűen nem tartozunk.
Talán azért olyan nehéz elengedni, mert még az ismerős rosszhoz is könnyebb ragaszkodni, mint elindulni valami ismeretlen felé.
Pedig az elengedés nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamit kitörlünk az életünkből.
Néha csak azt jelenti, hogy már nem visszük tovább magunkkal.
Nem haragszunk tovább.
Nem akarjuk megváltoztatni.
Nem próbáljuk újra és újra megfejteni, hogy miért történt.
Egyszerűen elfogadjuk, hogy megtörtént.
És megyünk tovább.
Lehet, hogy ez a mostani telihold és holdfogyatkozás csak egy szép szimbólum arra, hogy egy kicsit mi is megálljunk, és feltegyük magunknak a kérdést:

Mi az, amit már ideje lenne letennem?
Mi az, amit már olyan régóta cipelek, hogy szinte észre sem veszem, milyen nehéz?
És mi az, amit most végre szeretnék magam mögött hagyni?

Én ma este biztosan elgondolkodom ezen. 💜

Te mit engednél el most az életedből, ha tudnád, hogy már nem kell tovább cipelned? 🌕

Reggeli gondolat 🌿Ma reggel azon gondolkodom, hogy kíváncsi vagyok, nektek hogy telt ez a hét?Mert nekem ez most megint ...
28/08/2026

Reggeli gondolat 🌿

Ma reggel azon gondolkodom, hogy kíváncsi vagyok, nektek hogy telt ez a hét?

Mert nekem ez most megint egy nagyon-nagyon nehéz hét volt.

Én tudom magamról, hogy szenzitívebb vagyok, mint a nagy átlag és különösen rosszul reagálok ezekre az energiákra, amik hétfő óta érnek minket.

Ismerem a testem minden rezdülését, és pontosan tudom, hogy amikor ilyen erős naptevékenység van, napkitörések, napszél, geomágneses viharok, akkor én azt mindíg megérzem.

Most is érzem, éreztem....

Egész héten volt bennem egy rettenetes, megmagyarázhatatlan feszültség.
Borzasztóan fáradt voltam, mégsem tudtam rendesen aludni. Szorongás, szívdobogás, ingadozó vérnyomás, szédelgés, hányinger… szóval kifejezetten rosszul éreztem magam.

Közben most itt van a telihold is, ma hajnalban pedig holdfogyatkozás is volt. 🥴

Tudom, sokan azt mondják, hogy ezeknek nincs ilyen hatásuk és ez hülyeség.
Én viszont a saját bőrömön, a saját testemben tapasztalom évek óta, hogy engem ezek az időszakok nagyon megviselnek.

Annyira tudom irigyelni azokat az embereket, akik csak úgy vannak. 😊
Felkelnek, elmennek dolgozni, hazamennek, nevetnek, jól érzik magukat, esznek, isznak, találkoznak másokkal, élik a kis életüket… és egyszerűen csak jól vannak.🤷‍♀️
Nem szédülnek. Nem feszülnek. Nem szoronganak. Nem forgolódnak éjszaka.

Hát, én nem ilyen vagyok. 😄
Lehet, hogy ezzel egyszerűen meg kell tanulnom együtt élni?
Sok mindent tanulok folyamatosan, de ezt nehezen tudom elfogadni.

De most tényleg kíváncsi vagyok rátok....

Ti hogy éreztétek magatokat ezen a héten?
Éreztetek magatokon valami szokatlant? Nagyobb fáradtságot, feszültséget, nyugtalanságot, rosszabb alvást?

Ti szoktatok „megérezni” valamit ezekből az égi jelenségekből, vagy teljesen hidegen hagynak benneteket?

Írjátok meg nekem, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy nálatok hogy telt ez a hét. 🌿💜

Reggeli gondolat 🌿Ma reggel azon gondolkodom, hogyvan egy furcsa tapasztalatom az életben.Néha sokkal könnyebben meglátj...
27/08/2026

Reggeli gondolat 🌿

Ma reggel azon gondolkodom, hogy
van egy furcsa tapasztalatom az életben.

Néha sokkal könnyebben meglátjuk más életében azt, ami talán nincs rendben, mint ahogy azt a sajátunkban észrevettük.

Kívülről valahogy tisztábbnak tűnik a kép. Észrevesszük a jeleket, a visszatérő mintákat, azt, amikor valaki újra és újra ugyanabba a helyzetbe kerül.
És közben eszembe jut az is, hogy vajon én hány olyan dolgot nem láttam annak idején a saját életemben, amit ma már egészen más szemmel nézek?

Akkor, amikor benne voltam egy helyzetben, teljesen máshogyan láttam.

Éreztem, amit éreztem, hittem abban, amiben hittem, és sok mindent egyszerűen nem tudtam még úgy értelmezni, ahogy ma.

Talán ezért is olyan nehéz, amikor látunk valakit, aki fontos nekünk, és azt érezzük, hogy ő éppen egy olyan úton halad, ami szerintünk nem fog jót tenni neki.
Legszívesebben szólnánk, vagy szólunk is....
Elmondanánk, vagy elmondjuk amit látunk.

Megosztanánk a saját tapasztalatunkat, hátha ezzel meg tudjuk óvni valamitől.
De hol van a határ a segítség és a beleszólás között?🤔

Mert amit mi szeretetből mondunk, azt a másik könnyen úgy élheti meg, hogy meg akarjuk mondani neki, hogyan éljen.
És talán az egyik legnehezebb dolog az, amikor nem tudjuk helyette megélni a felismerést.😔😔
Lehetünk mellette. Elmondhatjuk, amit látunk. Beszélhetünk a saját tapasztalatainkról, ha kéri, vagy ha úgy érezzük, eljött annak az ideje.
De a felismerésnek végül az ő felismerésének kell lennie.
És talán nekünk is meg kell tanulnunk elfogadni, hogy attól, hogy mi már látunk valamit, a másik még nem biztos, hogy készen áll arra, hogy ugyanazt lássa.🤷‍♀️

Ez nem mindig könnyű.
Különösen akkor nem, ha nagyon szeretjük azt az embert.

Ti mit gondoltok erről?

Volt már olyan az életetekben, amikor nagyon tisztán láttátok valaki más helyzetét, és közben nem tudtátok, hogy segítséget nyújtsatok neki, vagy inkább hagyjátok, hogy ő maga jöjjön rá? 💜

Reggeli gondolat 🌿Ma reggel leültem, ahogy szoktam....Azért, hogy megírjam nektek a reggeli gondolatot.Általában ezek a ...
26/08/2026

Reggeli gondolat 🌿

Ma reggel leültem, ahogy szoktam....
Azért, hogy megírjam nektek a reggeli gondolatot.
Általában ezek a gondolatok csak úgy jönnek. Valamiről eszembe jut valami, aztán abból lesz egy pár sor, amit megosztok veletek.

De ma… semmi. 😄

Csak ültem, és azon gondolkodtam, hogy na jó, de miről fogok én ma írni nektek?🤔
És ahogy ott ültem, egyszer csak rájöttem valamire.
Hogy talán nem kell mindig produktívnak lennünk.
Még akkor sem, ha megszoktuk, hogy valamit minden nap megcsinálunk. Még akkor sem, ha már elvárássá vált – akár mások részéről, akár saját magunkkal szemben.

Megszoktam, hogy reggel leülök és írok nektek.... de ma rájöttem, hogy ha éppen nincs gondolatom, akkor miért akarom erőltetni?🤷‍♀️

Miért olyan nehéz megengedni magunknak néhány percet, akár egy fél órát is, amikor egyszerűen csak vagyunk?

Nem teljesítünk.
Nem akarunk haladni. Nem akarunk mindent kipipálni.....

Csak hagyjuk, hogy legyen egy kis üresjárat.
Mert talán éppen ezekben a percekben van szükségünk egy kis levegőre.

Ma reggel tehát az volt a gondolatom, hogy… nem volt gondolatom. 😊
És ebből mégis lett egy gondolat.

Ti szoktatok úgy lenni, hogy valamit már szinte automatikusan csináltok, mert megszoktátok, vagy mert úgy érzitek, hogy ezt várják tőletek?

Kíváncsi vagyok, nálatok hogyan van ez. 💜

Cím

Páskomliget Utca 45
Budapest
1156

Telefonszám

+36304792109

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Lélektitok új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Lélektitok számára:

Parancsikonok

Megosztás

Kategória