31/05/2026
„Megírsz még pár dolgozatot önszorgalomból, Andi!"- így tréfálkozott a férjem a minap.
A férjem ismer. Jól ismer.
Öt évet töltöttem a Károli Egyetem képzésein – mentálhigiénés segítő, szupervizor, szupervizor-coach. Múlt héten abszolváltam. Az utolsó dolgozatom megírása és leadása egyszerre volt megkönnyebbülés és gyász.
Megkönnyebbültem, mert lekerült a kötelező teljesítmény miatti nyomás. De ott volt a gyász is, hiszen egy szép és termékeny szakasz lezárult az életemben.
A férjem vicces mondata a dolgozat írási "kényszeremről" nem alaptalan. Az írással-alkotás öröme azonnal hiányozni kezdett.
Ez alatt az öt képzésben töltött év alatt folyamatosan írtam.
Reflexiókat, beadandókat, szakdolgozatokat.
És most ennek vége.
Szóval a férjemnek igaza van: nem bírok majd magammal. Ezért a dolgozatírás energiáit mostantól ide hozom.
Neked.
Coachingról, szupervízióról, kiégésről, munkahelyi nehézségekről, kérdésekről, amelyek lebontják a hiedelmeinket – és mindarról, ami érdekel TÉGED, Kedves Olvasó.
Örülök, hogy újra itt vagyok. 🙂
Te mit szólsz hozzá?